BiersackBlue

3.Rész 14.Fejezet

Oké, oké. Tudom, mániákusan ki akarom használni az utolsó napokat. A mai is egy utolsó nap. Andy turnéra indul, én pedig itthon maradok Hell és Bubble társaságában. Brooklyn is visszamegy majd az otthonba, hiszen nem bújkálhat örökké nálam. Úgyhogy ez egy utolsó nap. Amit kellőképpen ki is fogok használni. Biztos Andynek is beleégett a memóriájába, hogy legutóbb, amikor elment, hogyan ébresztettem, akkor még a kis kerekesszékemben. A változatosság kedvéért beszereztem egy kereplőt, amit a meccseken szoktak pörgetni, tehát elég hangos. A lábosverő témát már ellőttem, és nem lett volna vicces megint azzal indítani egy reggelt.

Nagyon korán felkeltem. Tényleg borzasztóan korán. Elmentem futni, átugrottam Hellért Andy lakására, hogy ezzel már ne legyen probléma később, közben pedig megsétáltattam Bubblet. Andy és Brooke aludtak, így kénytelen voltam a tervemet egy macskával és egy kutyával megosztani.

- Na, srácok! Meg fogunk halni? - szorongattam a kereplőmet Bubblere és Hellre pillantva, akik csak értetlenül bámultak vissza rám. - Ne nézzetek így! Ha én megyek, jöttök ti is. - a cinkosaimat rántom magammal, csakhogy ne legyek egyedül. Vettem egy mély levegőt és megpörgettem a kereplőt a kezemben, közben pedig kiabáltam, mint a fába szorult féreg. - Ébresztő, lutsa népség! - miután Brooke torzult arccal lezuhant a kanapéról, betrappoltam a szobámba, ahol Andy már a fejére szorította a párnát. - Jó reggelt, édes! - vigyorogtam kedvesen és pörgettem egyet a kereplőn. - Csodás napunk van, igaz? - meg fog ölni. Sóhajtva levetette a párnát a fejéről és bosszús pillantással ajándékozott. Persze a vigyoromat látva nem tartott sokáig.

- Nem is értem, hogy mért lepődtem meg egy percre is. - morgott én pedig belül meghaltam a röhögéstől, de továbbra is csak kedvesen vigyorogtam.

- Van palacsinta. - mondtam, hogy enyhítsem a mérgét. Szemét dolog valakit a legszebb álmából felriasztani, úgyhogy ezt valamivel kompenzálni kell. Erre pedig tökéletes a palacsinta. Andy elnevette magát, majd hozzámvágta a párnát, amit amúgy a jó reflexemnek köszönhetően ki is védtem. - Én palacsintát sütök, te meg megtámadsz?! - tettettem felháborodást.

- Megérdemelted. - bólogatott hevesen, hatalmas vigyorral az arcán. Mondtam már, hogy imádom?

- Én?! Ugyan mért?! - felvettem a párnát, majd visszadobtam. Hála a reggeli kómának, telibe találtam a buksiját.

- Legközelebb egy kürttel fogsz ébreszteni? - totyogott morcosan Brooklyn mögém.

- Ne addj neki ötletet! - vágta rá Andy és kipattant az ágyból, hogy megakadályozza a gondolataim. Tudta, hogy már agyalni kezdtem a következő utolsó reggeli ébresztésen.

- Különben meg, mért kellett? - szenvedett Brooke továbbra is.

- Andy turnézni megy és ma van itthon utoljára. - mondtam röviden és tarkón csaptam a mellettem elhaladó felhőkarcolót. - Igaz, colos?

- Na jól van, Maki! Tedd hasznossá magad és csinálj egy kávét! - csapott a hátsómra a péklapát tenyerével, közben a másikkal próbálta kidörzsölni az álmot a szeméből.

- Már kész van. - vigyorogtam büszkén.

- Istenkirálylány vagy. - nyomott egy kómás csókot a számra, majd battyogott is a koffein adagjáért.

- Neked, meg ott az aspirin a narancslé mellett. - tudtam, hogy Brooke atom másnapos lesz ma. A mai fiatalok nem bírják úgy az italt, ahogy annak idején mi. Nagyon ritkán voltam másnapos, de ha az voltam, akkor nagyon.

- Ha nem haragszol, akkor én csak annyit mondanék, hogy köszi. - célzott az előző csókra, amivel Andy megköszönte, hogy okos voltam és főztem kávét.