BiersackBlue

3.Rész 10.Fejezet

Az utóbbi időben Andy mindent megtett, hogy egy kicsit jobban érezzem magam a Brooklynos incidens után. Brooke-kal azóta sem beszéltem, és Andyt sem hívta, ami jó, mert ezek szerint semmi baja. De továbbra is aggaszt a dolog. Beszéltünk Mrs. Fisher-rel a történtekről, de csak annyit mondott, hogy amíg a kislányt nem bántják, nem tehet semmit. Tehát csak várunk. Egy hónapja csak várunk...

Andynek hamarosan indul a turnéja, engem felkeresett pár videós és reklámcég meg környezetvédelmis vállalat. Mindegyikre igent mondtam, mert ez legalább eltereli a figyelmem az aggodalomról.

A környezetvédelmisek rajtam kívül még felhívtak pár híres személyt, köztük vloggereket, színészeket és más zenészeket is. Arra kértek, hogy egy kicsit beszéljünk arról, hogyan teszünk a környezet-szennyezés ellen. Értettem a logikájukat és támogatom is az ötletüket. Ha az emberek látják, hogy a hírességek tesznek a bolygó megóvásáért, talán ők is követik a példánkat.

A videósok interjú szerű videókat csináltak, meg hasonlókat. Volt akinek a sminkrutinomat kellett bemutatnom, közben beszélgetett velem. Volt aki kihívás-videóhoz kért fel, meg hasonló játékokhoz hívtak. Mindegyiket élveztem, és örültem, hogy meghívnak. Volt olyan is, hogy a tetoválásaimat kellett megmutatnom, és beszélnem róluk egy keveset.

A tartalmas egy hónapban volt időm a banda dolgait is intézni, illetve a saját gondolataimat is papírra vetni dal formájában. Bubble mindenhova velem tartott, rengeteget sétáltunk.

Tegnap elmentünk vásárolni. Elkezdtem szanálni a ruháimat, és szerettem volna pár új darabot a szekrényembe, szóval leugrottunk abba a boltba, ahova mindig szívesen járok, és sosem távozom onnan üres kézzel. De nem csak én szeretek abban a boltban vásárolni. A napom, ami egész jól indult, egy pillanat alatt megváltozott.

- Nocsak! Kit látnak szemeim? - hallodtam meg a rekedt, az én füleimet borzasztóan irritáló női hangot.

- Kár, hogy látnak. - morogtam az orrom alatt flegmán. - Tőled nehéz megszabadulni, igaz? - fordultam Juliet felé, aki csak gonoszul elvigyorodott a kérdésemen.

- Láttam Amy kitette a képet, hogy annyira nagyon örül, hogy megismerhetett. - nyávogta gúnyosan és ott helyben meg tudtam volna tépni. - Andy talán hazavitte bemutatni az új barátnőjét?

- Lehet, hogy erről őt kellene megkérdezned. Ja, várj! Nem vagytok beszélőviszonyban. - tettettem megvilágosodást, mire lehervadt a vigyor az arcáról. Néha tök gonosz tudok lenni. - Szeretnél tőlem valamit, vagy csak idejöttél megmutatni, hogy még mindig egy kígyó vagy? - kérdeztem végül, mert semmi kedvem nem volt hozzá.

- Mi van közted és Andy között? - vont kérdőre. Nem bírtam tovább és elnevettem magam.

- Érdekes, mert azt hittem mindenki tudja, hogy egy zenekarban játszunk.

- Meg egy ágyban is, nem?

- Na jó! Ide figyelj! Ha lenne is köztünk Andyvel bármi, neked már ahhoz sem lenne közöd, mert elváltatok. De, hogy megnyugtassam a lelked, elmondom, hogy az ég világon semmi közöm Andyhez és a válásotokhoz. Fogod? - nagyon figyeltem, hogy minden szavamat biztosan értse. Nem lenne jó, ha pont Juliet tudná meg elsőként, hogy mégis együtt vagyunk Andyvel, szóval ez a hazugság belefért, viszont marhára örülnék, ha kiverné a fejéből, hogy miattam ment tönkre a házasságuk, amikor semmi közöm nem volt hozzá. Csak bosszúsan nézett, majd a kezemben tartott ruhára pillantott.

- A helyedben egy kicsit nagyobbat vennék. Ez valószínűleg nem menne rád. - ezt komolyan is gondolhatta vajon? Tényleg ezzel a gyenge beszólással akart bennem testképzavart kelteni, és megbántani? Ettől jobbat vártam. Csak hitetlenkedve nevettem egyet, miközben ő ribancosan távozott. Nagy az isten állatkertje... A kerítés meg kicsi.