BiersackBlue

1.Rész 3.Fejezet

 Andy felől már két napja semmit nem hallottam. Ma viszont szabadnapom volt, szóval esély sem volt rá, hogy összefussunk a bárban.

 Reggel délben keltem és bevásárló körútra indultam. Elmentem egy közeli hipermárketbe, hogy megvegyem a háztartáshoz való dolgokat. Kajának valót vettem, mosószereket, stb. Aztán átmentem egy ruhaüzletbe, amit nekem találtak ki, csak nem a pénztárcámhoz mérten. Vettem ott egy fekete bőrgatgyót, meg egy szintén fekete kivágott ujjú felsőt. Mikor fizetni készültem, megpillantottam Julietet. Csinos volt mint mindig. Mondjuk az orrát most sem tudta eltüntetni. Gondoltam Andy is a közelben lehet, de sehol nem láttam, szóval fizettem és hazamentem.

 Éppen kaját csináltam magamnak, sült krumplit rántott husival, amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen számot írt ki.

 - Halló! Lucy Miller.

 - Helló Lucy Miller. Van 5 kerek perced, hogy leérj a bejárat elé. - mondta Andy.

 - Lehetetlen. Főzök. És lehetetlenül nézek ki.

 - Akkor felmegyek érted. - meg sem várta a válaszom, csak letette a telefont. Fekete macinaciban és szakadt, elnyűtt pólóban álltam a tűzhely előtt. Számoljunk: az ötödik emeleten lakom, és a lift sem a leggyorsabb. De már tuti elindult, mondjuk 30 másodperce. Van kerek 4 percem, hogy emberivé varázsoljam magam. Esélytelen. Kopogás zökkentett ki a számolásból.

 - Gyere! - sóhajtottam.

 - Hello! - köszönt és végignézett rajtam. Aztán erőt vett magán, hogy ne nevessen.

 - Ne nézz így! - szóltam rá kezemben a spatulával.

 - Hogy? - kérdezte és már tényleg nem sok kellett, ahhoz hogy nevetni kezdjen.

 - Nem ér kiröhögni! - közöltem, ő pedig vett egy mély levegőt és elkomolyodott. Szépen visszafordultam a husihoz és folytattam a főzést.

 - Kb mennyi idő kell, hogy vállalhatóan nézz ki? - kérdezte. - Csak mert már így is késésben vagyunk.

 - Fél óra. Háromnegyed. - válaszoltam. - Honnan vagyunk késésben? - kérdeztem vissza.

 - Majd meglátod. Add azt ide! - mondta és kikapta a spatulát a kezemből. - Majd én befejezem. Te mennj és csipkedd magad!

 - Igenis főnök. Csak ne papírból legyen a kajám. - sütöttem el a poént.

 - Vicces vagy. Nyomás! - mutogatott a spatulával. Annyira aranyos volt, ahogy odaállt a tűzhelyhez főzni. Bírtam a látványt, de össze kellett kapkodjam magam. 5 perces zuhanyt vettem, felvettem az új holmikat, szépen füstösre festettem a szemem és a hajam is gyorsan kivasaltam.  Kimentem a konyhába megnézni, hogy Andy hogy halad a kajámmal. Szerencsére már csak pár husi volt vissza, amit akkor is megtudtam sütni mikor hazaértem. Felkaptam a magassarkú bakancsom és indulásra készen álltam. 

 - Mehetünk. - szóltam Andynek, aki elzárta a tűzhelyt és közben a szeme sarkából végigpillantott rajtam. Aztán felém fordult, felkapta a dzsekijét, ahogy én is az enyémet.

 - Gyors voltál. - dicsért meg a jó időm miatt.

 - Te pedig ügyesen megsütötted a húst. - mondtam.

 - Köszönöm. - húzta ki magát, majd ajtót akart nyitni.

 - Mennj csak előre. Nekem zárni kell. - mutattam fel a kulcsot. Kiment én pedig bezárkóztam. - Egyébként hová megyünk? - kérdeztem a liftet várva.

 - Mondtam, hogy majd meglátod.

 - Nem szeretem a meglepetéseket. - húztam el a számat.

 - Pedig ennek örülni fogsz. - fújt egy rágólufit, majd összeborzolta a hajam az egyik kezével.