BiersackBlue

1.Rész 15.Fejezet

 Reggel, ahogy kipattant a szemem, nekiálltam csomagolni. Andy szerzett nekem egy finom kávét, ám amikor belépett a szobába, meglepve konstatálta, hogy pakolok.

 - Mit csinálsz? - kérdezte.

 - Haza kell mennem. Szombaton lesz Daniel temetése. Muszáj mennjek. - válaszoltam.

 - Veled megyek. - mondta és segített a pakolásban.

 - Megvan a magad baja, Andy. Foglalkozz a te dolgoddal. Én megleszek. - magamra erőltettem egy apró mosolyt.

 - Luc, nem kellene egyedül menned. - nyaggatott.

 - Andy, haza megyek. Tudok vigyázni magamra. Neked pedig a válást kell elintézned. - húztam be a cipzárt és levettem a bőröndöt az ágyról.

 - Akkor Remington hadd menjen veled.

 - Nincs választásom, igaz? - erőtlen volt a hangom. Tudtam, hogy nem fogunk dűlőre jutni. Egy részem örült volna, ha Andy velem tart, de inkább az egyedüllét esett volna jobban.

 - Nincs. Vagy Rem, vagy én. Valaki veled megy. - tette csípőre a kezét.

 - Neked a te dolgaidat kell intézni. - kölyökkutya tekintettel próbáltam meggyőzni arról, hogy megleszek, de nem jött össze.

 - Ez esetben Rem megy veled. - nyugtázta a dolgot, majd felhívta Remingtont. - Helló, haver! Elkísérnéd Lucyt egy temetésre?

 - Jó csaj? - hallottam a telefonból.

 - Igen, jó csaj. - egy pillanatig nem hittem a fülemnek. Andy azt mondta jó csaj vagyok?! A kedvem egy minimális fokkal jobb lett. - De már találkoztatok.

 - Akkor elkísérem.

 - De ne merd kihasználni, hogy szarul van! És vigyázz rá! - szívesen mondtam volna, hogy nem vagyok kisgyerek, akinek bébicsősz kell, de nem volt kedvem ebbe belemenni, szóval csendben maradtam.

 - Nyugi, tesó! Nem lesz gáz.

 - Remélem is. Foglalok jegyet nektek, aztán még jelentkezem. - ezzel le is tette a telefont, majd leült az ágyra és el kezdett bámulni.

 - Most mi van? - kérdeztem, mert nagyon furcsán méregetett.

 - Csak próbállak megfejteni. Hogy vajon mi lesz veled két hét múlva. - vont vállat.

 - És mit gondolsz? - ültem le mellé.

 - Félek, hogy eltaszítasz mindenkit, az alkoholba menekülsz és nem az leszel, akit megismertem. - nézett a szemembe én pedig elgondolkodtam. Minden esély megvan rá, hogy ez legyen a vége. - Nem akarom, hogy ez legyen a vége, Luc. - rázta a fejét.

 - Nem akarok megint depressziós lenni. Legutóbb Dani rángatott ki belőle, de most már nincs itt, hogy figyeljen.

 - Lehet, hogy ő már nincs, de mi itt vagyunk, neked. Ránk számíthatsz. - ezektől a mondatoktól könny gördült le az arcomon. - Gyere ide! - megfogta a karom és magához húzva megölelt. - Ígérd meg, hogy nem csúszol le!

 - Ígérd meg, hogy nem hagyjátok, hogy lecsússzak!

 - Megígérem! Ezért megy veled Rem.

Elérkeztünk a 15. fejezethez. Remélem nem vettem el a kedveteket az olvasástól ezzel a kis könyvecskével. Ez az első nyilvános blogom, amit a tartalom résznél a linkre kattintva, szintén elérhettek. Ha esetleg valami hozzáfűznivalója lenne valakinek a sztorival illetve velem kapcsolatban, az nyugodtan írhat, nem harapok.:) Ha jól láttam a könyv már elérte az 50 mektekintést, amit nagyon köszönök. Remélem a továbbiakban is velem tartotok.:)