BiersackBlue

2.Rész 12.Fejezet

Ahogy ígértem, csekkoltam Andy interjúját a tv-ben. Leginkább a saját életével kapcsolatban kérdezték. Végig imádkoztam, hogy ne szólja el magát, mert várható volt, hogy kérdezik majd a válásról. És ha az szóbakerül, én is fellépek.
- A madarak csiripelték, hogy nem olyan rég elváltál Juliettől. - mosolygot Stacy, aki az interjút készítette. - Keringenek pletykák, hogy mért váltatok el, de jobb lenne tiszta vizet önteni a pohárba.
- Nos, valóban elváltam Juliettől, viszont fogalmam sincs milyen pletykák keringhetnek. Hozzám még nem jutott el. - nevetett zavartan Andy.
- Annak idején a tv-ben azt állította, hogy az egyik bandataggal, Lucy Millerrel csaltad meg és emiatt váltok. Ez után, ha jól emlékszem, a turnétok közben Lucyvel az újságírók elől menekültetek. Így nem csoda, hogy mindenki Julietnek hitt.
- A helyzet az, hogy Lucyvel akkor sem volt köztünk semmi. Féltem, hogy nem tudja kezelni a hirtelen népszerűségét, és butaságot mond, vagy ront a helyzeten. Jobbnak láttam magam mellett tudni, nehogy baj legyen, hiába talpraesett. Jobb félni, mint megijedni. Viszont akkor sem volt köztünk semmi. Barátok vagyunk és segített átvészelni ezt az időszakot. - részletezte a dolgokat.
- A baleset után elég sok időt töltöttél bent nála a korházban. Enyhén árulkodó cselekedet, nem gondolod? - célozgatott Stacy.
- Nagyon össze akarsz hozni Lucyvel, igaz? - kérdéssel a kérdésre. Tipikus jele a kamuzásnak. - Ne mondd, hogy te nem aggódnál, ha egy közeli barátod kómában feküdne.
- Nem akarlak összehozni Lucyvel. Mondjuk személy szerint és örülnék nektek, jó páros lennétek együtt. A koncert felvételeket elnézve elég jól együtt tudtok működni. Többen mondták egyébként, hogy amióta keresszékben van, gyakran mész hozzá.
- Kerekesszékkel nehéz boldogulni, idő kellett neki, mire hozzászokott. Közel lakom hozzá így egyértelmű, hogy átmegyek és segítek, amiben tudok.
- Úgy tudom, elkezdte a rehabilitációt. Hogy halad? Ugye annak idején az orvosok azt mondták, nem biztos, hogy lábra fog állni. Mik a fejlemények?
- Lucy egy borzasztó erős lány, ráadásul amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi, így nem csoda, hogy gyorsan halad a rehabbal. Ahhoz képest, hogy minimális esélye volt annak, hogy lábra áll, nem sokára már mankóval fog közlekedni. Elképesztő mit produkál.
- Ez nagyszerű hír. A történtek ellenére folyamatosan dolgozik veletek, vagy most szüneten van?
- Most igazából az egész csapat lazít, de ha néhanapján leugrunk melózni, velünk tart, nem vonja ki magát a munka alól. Nem akadályozza meg ebben a baleset.
- És milyen vele együtt dolgozni? Lucyt még nem ismerjük annyira, mint a banda többi tagját.
- Nem egy nehéz eset. Remekül alkalmazkodik, megcsinálja amit kell, emellett, ha úgy van remekül irányít. A színpadon pedig eszméletlen. Mintha erre született volna. Hatalmas energia szabadul fel belőle, van amikor nekünk kell vele tartanunk a lépést. El tudja különíteni az érzelmeit. Mindenkit emberként kezel. Nagyon örülök, hogy egy ilyen tagunk van, mint ő. - áradozott rólam, ami amúgy nagyon furcsa volt. És borzasztóan irritált, hogy a csaj folyamat rólam kérdezett.
- A munkával, hogy állsz? Mire számíthatunk? - végre másik téma érkezett.
- Most ezerrel írom az új dalokat a szólóprojektemhez, illetve ha megszáll az ihlet, természetesen a bandának is jut belőle. Valamint most a színészi tudásomat is lesz alkalmam fitoktatni, bár még nem árulhatom el, hogy pontosan miről is van szó. Viszont érdemes csekkolni az instagramon az American Satan oldalát, és az enyémet.
- Ez az információ olyan érzést kelt bennem, hogy American Satan forgatás lesz. Jön a második rész?
- Nyilvánvaló, hogy nem fogom lelőnni a poént, de annyit elárulhatok, hogy nem a második részt forgatjuk. - és ezzel nem hazudott. A sorozat az teljesen más tészta.
- Tehát akkor Remingtonnal fogsz ismét dolgozni. Remington és Lucy között, úgy rémlik volt valami. A balesetet is együtt szenvedék, jól tudom?
- Igen, Remington és Lucy között egy hangyányit több volt barátságnál, és mind a ketten az autóban ültek a baleset idején. Hogy azóta mi van velük, fogalmam sincs. - szerintem már Andyt is zavarta, hogy rólam van szó egész interjú alatt.
- Juliettel egyébként, hogy váltatok el? Utáljátok egymást, vagy békésen lezajlottak a dolgok? - na ez sokkal izgibb téma.
- Juliettel már a válás előtt is sokat veszekedtünk, ennek eredményeképpen jutottam arra, hogy elválok tőle. Nos, nőből van, egyértelműen elmondott mindennek, így hát nem mentek egyszerűen a dolgok. De már nem érzek iránta semmit. Nem szeretem, de nem is gyűlölöm. Teljesen közömbös.
- Gondolom most lesz mit dalba öntened. - vigyorgott Stacy kedvesen. - Viszont az hiszem lejárt az időnk. Örülök, hogy beszélhettünk egy jót. Köszönöm, hogy eljöttél.
- Én köszönöm, hogy itt lehettem. - biccentett Andy, majd elindították a reklámot. Tíz perc múlva a telefonom hangosan csörömpölt a konyhában. Természetesen Andy hívott.
- Ha még kettő percet kellett volna hallgatnom, hogy én vagyok a téma, legurulok a lépcsőn a székemmel. - kezdtem a beszélgetést.
- Szeretek rólad beszélni, de ez most szörnyen erőltetett volt. - értett velem egyet.
- Egyébként tetszett, amit hallottam. Köszönöm a sok dicséretet. - bár nem láthatta, vigyorogtam, mint valami tejbetök.
- Komolyan is gondolom.
- Reméltem is. - vicceltem el a dolgot, mert mégis mekkora poén lett volna már, ha nem is így gondolja. Ugye? Hát semekkora. Sírógörcsök közepette a sárgaföldig ittam volna magam.

Az elkövetkező egy hónapban már mindenki a Paradise City forgatásáról beszélt. A csapból is ez folyt. A srácok folyamatosan tették fel az instagramstorykat, hogy mennyire várják és milyen izgatottak. Sorra kerültek fel az interjúk, hatalmas pörgés ment a téma körül. Így Andyvel is egyre kevesebb időnk jutott beszélni. Ő folyamatosan dolgozott, be volt táblázva, mikor ráért volna, akkor pedig nekem gyógytornám, vagy éppen elintézni valóm. Ez alatt az egy hónap alatt, már a mankót is a kezembe vehettem. A fájdalom, amit a ripityára tört csontjaimban érzek, némi fájdalomcsillapító hatására elmúlik, így nem akadályoz meg a járásban és a gyógyulásban.
Az autóm állapotáról is értesítettek, így aztán annak az ügyében is intézkedni kellett. Szegény kocsim teljesen tropára ment, javítani már nem volt érdemes. Sajnáltam, hiszen tényleg életem autója volt.