BiersackBlue

4. Rész 15. Fejezet

Azt hiszem kicsit túltoltam. Az utóbbi időben rengeteg helyre próbáltam odafigyelni és teljesíteni mindenhol. Igyekeztem segíteni a fiúk munkáját a háttérből, bejártam a próbáikra, kezembe vettem párszor a gitáromat, hogy közösen megírjuk a befejezetlen dalokat. Közben mikor időm engedte átmentem Alice-hez beszélgetni a terhességről meg a csajosabb témákról, felugrottam Taylor-hoz is és igyekeztem nem elhanyagolni a barátaimat. 

Újra divatba hoztuk, hogy legyenek közös programok a fiúkkal, a péntek esti házimozi például, amit úgy oldottunk meg, hogy akinél éppen hely van. Mondanom sem kell, hogy a legtöbbször én vállaltam, ami mellé természetesen valami kis vacsorával is készültem, illetve a társasokkal, ami kikapcsolódásnak tökéletes, viszont ugyanúgy emészti az ember energiáját. 

Közben mikor időm engedte a saját ötleteimen dolgoztam. Annyi minden érdekel, amivel foglalkozni szeretnék, és egyáltalán nem szeretnék szimpla háziasszony lenni, szeretnék dolgozni, szeretnék valamit tenni én is az asztalra amellett, hogy gyereket nevelek és viszem a háztartást, és ezeken agyaltam a legtöbbet, hogy minek kellene neki állnom, mi az amiben jó vagyok, mi az aminek érdemes neki ugrani. 

Emellett pedig az esküvő szervezését is próbáltam már összerakni. Telefonálgattam, szalonokba mentem, ismerősöket hívogattam, helyszíneket nézegettem, mindezt Andy nélkül, mert szerettem volna, ha az albumra és a zenekarra koncentrál, van elég dolguk nekik is. Valamint természetesen vittem a háztartást, foglalkoztam Bubble-lel és Hellel, takarítgattam, főztem mostam, a kertet rendezgettem és hasonló tevékenységekkel próbáltam lekötni magam. Andy rengetegszer szólt rám, hogy pihenjek, mert túl fogom hajtani magam, de mindig az volt a válaszom rá, hogy terhes vagyok, nem beteg, bírom. 

- Szóval akkor ma activity? - nézett körbe Lonny a dohányzóasztal előtt guggolva, kezében a játék dobozával. 

- Felőlem mehet. Már amúgy is régen játszottam. - válaszoltam vállat vonva, majd a többiek is belementek, így a péntek este társasozással telt. 

- CC-vel vagyok. - jelentette ki hangosan Jake, majd tovább bújta a twitterét. 

- Bébi? - pillantott fel a kanapéról rám Andy. Jó annyira nagyon nem kellett felnéznie, mert a karfán ültem, és még így is majdnem egy magasságban voltunk, de mivel történetesen magasabb síkban ültem, mondhatom, hogy felnézett rám.

- Még szép. Le kell aláznunk őket. - ökölpacsival zártuk a megállapodást, és vártuk hogy Lonny kihalássza a játék darabjait a dobozból. 

Jó hangulatban telt a játék, persze azok, akik vesztésre álltak végig dunnyogták az egészet. Lonny kihúzott egy újabb kártyát és esküszöm, olyanok voltak Jinxx-szel mint egy rossz házaspár. Egymást okolták a veszett pontokért és csak morogtak az orruk alatt. 

- Na! Most nagyon figyelj, Jinxx, mert ezt tudnod kell! Egy személyről lesz szó, akit ma csak úgy emlegetünk, hogy a Király. - kezdte magyarázni Lonny, és megmondom őszintén, ennyiből egyikünk sem jött rá. 

- Kicsit bővebben! - forgatta a szemét Jinxx. 

- Jó, ő egy nagyon híres zenész volt. És őhm... - és itt Lonny megakadt a magyarázatban. - Fura haja volt. Meg ilyen elegáns cuccokban lépett fel, csillogó díszes zakókban, meg ingekben. 

- Nem vagyok előrébb, Michael Jackson? - tippelt Jinxx. 

- Nem, nem ő az. Egy másik nagyon híres énekesről beszélek. Kicsit régebben zenélt mint Jacko. 

- Lejárt a 60 másodperc, innentől mindenki mondhatja. - CC megnyomta a csengőt, ugynis ha elborul a káosz, a nagy kiabálásban és torokszaggatásban a csengőre szoktunk felfigyelni.