A Lerandrie trilógia 1. - Kegyetlen világ

3. Third Avenue Residence - Első rész

Jelen
   – Vigyázz magadra! – mondta Ivy, miközben szorosan megölelt. Nagyon fog hiányozni.

   – Te is – mondtam, majd elengedtem.

   Szüleim az utolsó dolgokat pakolták be a kocsiba, pár perc és indulásra készen leszünk.

   Július vége van, nemrég volt a tizenkilencedik születésnapom. Vörös hajamat lófarokba fogtam, egy-egy tincset kihagytam elöl. Öltözékem egy fekete rövidujjú pólóból, farmer mellényből, szürke farmerből és az elmaradhatatlan bakancsból állt. Csuklómon egy vékony karkötő volt, csillag alakú dísszel rajta. Ivy csuklóján ugyanilyen karkötő díszelgett. Barátságunk emlékére vettük, még két évvel ezelőtt.

   Anya intett, hogy menjek, indulnunk kell. Egy utolsót intettem Ivy felé, majd beszálltam Tyler mellé a hátsó ülésre. Letekertem az ablakot.

    – Majd írj! És ne felejts el képeket küldeni! Szia! – kiáltotta Ivy.

    – Megígérem. Szia! – majd feltekertem az ablakot.

   Felzúgott a kocsi motorja, majd szép lassan elindultunk. Néztem az elsuhanó tájat. Izgatott voltam. Vajon milyenek lesznek az ottani emberek? Milyen érzés nagyvárosban élni? Milyen érzés lesz azzal foglalkozni, ami a legjobban érdekel? Milyen lesz a szobatársam?

   A New York Film Academy-n belül forgatókönyvírás és animáció szakra jelentkeztem. A leírásban az szerepelt, hogy az öt év alatt nyolc film elkészítésében is részt fogunk venni.

   – Ez az. Megtaláltam – szólalt meg Tyler mellettem, mobilját nézegetve.

   – Mi az? – kérdezte apa, és hátra pillantott. Igazából apa és Tyler nagyon hasonlítanak, csakúgy, mint anya és én.

   – Millennium Brooklyn Középiskola. Google térkép. Van utcakép – fordította apa felé a telefont.

   – Te inkább az utat nézd! – mondta anya. Szokásos túlaggódás.

   – Mutasd – fordultam el az ablaktól, majd állammal a telefon felé böktem.

   A képen egy egyirányú utcát láttam, mindkét oldalán rengeteg kocsi parkolt. A középiskola "U" alakú, falai kívül téglavörösek, lent krémszínűek. A bejárat fölött díszes boltív látható.

   – Elég sötét helynek tűnik. Úgy értem, nem egy olyan hely ahova nyugodtan mennék önvédelmi felkészítés nélkül – néztem a képet összeráncolt homlokkal, majd Tyler-re pillantottam.

   – Van egyáltalán olyan hely, ahova nyugodtan mennél önvédelmi felkészítés nélkül? – mondta gúnyosan, majd elnevette magát.

   Könyökömmel oldalba böktem, mire mégjobban felnevetett.

   – Annyira sötét vagy – mondtam, és én is elnevettem magam.

   Fél óra múlva felértünk az autópályára. Először Brooklyn felé vesszük az irányt, ahol anyáék és Tyler fognak lakni. Kedd van, én pedig csak hétfőn foglalhatom el a helyem a szálláson, így egy pár napig még én is velük maradok.

   Az út hátralévő két órájában zenét hallgattam, és az egyetemről olvastam és néztem képeket, valamint a szállásról, a Third Avenue Residence-ről. Nem éppen kollégium, igazából az egyetem csak kiadhatja a szobáit. Ez sokkal több, mint kollégium. A képek és a leírás szerint minden szobához külön fürdőszoba tartozik, van családias hangulatú ebédlő, tanszobák, tornaterem, mosoda, sőt, még játékszoba is van. Tény, hogy nem egy olcsó hely, de megéri.