A Lerandrie trilógia 1. - Kegyetlen világ

16. A földalatti iroda - Első rész

    – Ez hihetetlen – pördült körbe Loren a Mandalay Bay egyik lakosztályában, melyen ő, Kelly, Maddie Parker, egy Olivia nevű lány és én osztoztunk.

    A Mandalay Bay negyvenhárom emeletes épületének harmincnegyedik szintjén lévő lakosztály üvegfalán kitekintve a Las Vegas Strip egy hatalmas darabjára nyílt kilátás. Az éjszaka varázsa alatt a kivilágított világhírű hotelek sora szemet gyönyörködtető képet alkotott a tiszta, csillagos égbolttal kiegészülve. Eddig a magasságig a forgalom zaja nem ért el, de az aprónak ható autók minden másodpercben tömegével süvítettek el a főúton.

    – Maga járt már Las Vegasban ezelőtt? – fordultam Maddie felé, akinek a többiekhez hasonlóan fülig ért a szája.

    – Valamikor nagyon régen. De ehhez hasonló helyen, mint a Mandalay Bay, még sosem jártam. Mindig csak olcsó kis motelekben szálltam meg, és csak kívülről csodáltam ezeket az égbe nyúló épületeket – felelte a nő. – Egyébként pedig, mondtam már, hogy tegezz csak nyugodtan – mosolyodott el Maddie, majd lecsúsztatta magáról hosszú, sötétkék kabátját, és vastag sáljával együtt az előszoba tér fogasára akasztotta. Ezután az üvegfalhoz sétált, Loren mellé.

    A lakosztály egy aprócska konyhából, egy nagy, közös nappaliból, és két külön hálószobából állt, mindkettő saját fürdőszobával. A nappali padlózatát falapokkal borították be, melyre sötétbarna szőnyeget terítettek, a falat borító tapéta pedig a padlónál sötétebb árnyalatú famintában pompázott. Az egyik falon egy tévé függött, vele szemben pedig egy krémszínű szövettel bevont kanapét állítottak fel. A nappali közepén egy kicsi kávézóasztal foglalt helyet, lapja kör alakú falapból készült, lábát vasból kovácsolták. A nagyobb, szabadon maradt falfelületekre absztrakt festményeket akasztottak. A helyiség ajtó felőli oldalán a nappalit csak egy bárpulttal választották le a konyhától, a pult előtt két magas bárszék állt.

    Mielőtt észrevettem volna, egyedül maradtam a nappaliban, mind a négyen elindultak felfedezni a lakosztály összes többi részét. Az egyik szobaajtóban Kelly jelent meg. – Oké, szóval úgy van, hogy a bal oldali szobában van egy rendes ágy, meg egy fotel, amit ki lehet húzni egy második ágynak. A jobb oldali szobában ugyanez, csak ott kettő rendes ágy van. Azt javaslom, foglaljuk le a kisszobát, mielőtt Loren, Maddie vagy Olivia lecsap rá helyettünk. Már ha szeretnél a szobatársam lenni.

    – Benne vagyok – vágtam rá azonnal.

    Kelly diadalmasan a levegőbe bokszolt a plafon irányába, és úgy nézett ki, mint aki éppen egy győzedelmi kiáltást fojt el. – Egy isten vagy. Annyira elegem volt már Loren rumlijából, legalább erre a három napra meg akartam szabadulni tőle – suttogta oda a lány, hogy azt a nagyszobában pakolászó személyek még véletlenül se hallják meg.

    A kisszoba egész padlózatát ugyanolyan sötétbarna szőnyeg borította, mint amilyet a nappaliban terítettek le. A falak színe is megegyezett, valamint a bútorok többsége is a barna különböző árnyalatait viselték. Az egyszemélyes ággyal szemben egy fából készült fiókos szekrény állt, fölötte újabb lapostévé függött. Az ágytól pár méterre állt a barna fotel, melyről Kelly beszélt, emellett pedig még egy íróasztal is helyet kapott a szobában, mellette kerekekkel ellátott irodai székkel. A szoba bal oldalán egy fehérre festett faajtó nyílt a fürdőszobára, mellette hatalmas tükör függött a falon, az ajtó színével megegyező gardróbszekrényt pedig a szoba sarkában helyezték el.

    – Aludhatsz az ágyon, én elleszek a kihúzhatós fotelen – fordultam Kelly felé, miután kellőképpen kigyönyörködtem magam a szobánkban, és a bőröndömet pedig lefektettem a fotel mellé.