A Lerandrie trilógia 1. - Kegyetlen világ

5. Eredet - Első rész

    Harry odavezetett ahhoz az előadóteremhez, ahol az első előadás van, amin részt kellene vennem. Megálltunk az ajtó előtt.

   – Kösz mégegyszer – mondtam.

   – Nincs mit. Akkor később…? – mondta Harry, miközben a sebre pillantott.

   Aprót bólintottam, majd a terem ajtajának kilincse felé nyúltam.

   – Sok sikert – mondta, majd eltűnt a folyosón.

   Benyitottam az ajtón. Mondanom sem kell, hogy körülbelül kétszázan néztek rám egyszerre.

   – Elnézést kérek a késésért, eltévedtem – mondtam az előadó nőnek, közben jópáran felnevettek a kisebb fajta tömegből.

   – Semmi probléma. Foglaljon helyet! – mondta nő, majd visszafordult a kivetítő felé, ahol egy megállított videó volt az egyetemről.

   Felpillantottam a padokra, melyek felfelé lépcsőzetesen vannak elhelyezve, így mindenki jól láthat.

    Alisson-t a negyedik sorban vettem észre, amint maga felé intett és a mellette lévő üres székre mutatott. Felszaladtam a körülbelül tíz lépcsőfokon és levetettem magam a lány mellé.

    Rendesen égett a pofám. Csak én lehetek ekkora barom, hogy eltévedjek és elkéssek rögtön az első napomon.

    – Mi ez a rengeteg ember? És te hogyhogy itt? Nem is járunk egy szakra – mondtam nagyot sóhajtva az ügyetlenségemen.

    – Te komolyan eltévedtél? – kérdezte Alisson, és bár igyekezett visszafogni magát, kinevetett. Igaz, ha látnám magam, valószínűleg én is nevetnék.

    – Pontosan. De segített egy idegen srác. Ha nem segített volna, valószínűleg még mindig nem tudnám, hol vagyok – mondtam. Arról nem kell tudnia, hogy más is közrejátszott a késésemben. Úgy döntöttem nem szólok a vérző sebről. – Na de. Hogyhogy ennyi mindenki van itt?

    – Ez a nagy előadó. Ez az egész első évfolyam. Én pedig azért vagyok itt, mert attól, hogy nem ugyanaz a szakunk, még vannak közös, kötelező előadások. Ez mondjuk még csak egy "üdvözlő" előadás, a videó, amit a hölgy indított el az egyetemről az azért van, hogy jobban megismerjük a helyet, és hogy mutasson pár embert, akik itt kezdték és tényleg sokra vitték mostanra – hadarta el Alisson.

   – Ó… Értem – mondtam, és megigazítottam ingem ujját. Ez egy tökéletesen elkúrt nap.

    A videón a tanárok beszéltek pár sort az egyes ágazatokról, valamint számos színész, színésznő, rendező, producer és forgatókönyvíró beszélt az egyetemen töltött éveikről.

    Ahogy vége lett a videónak és egyben az első előadásnak is, egy tízperces kávészünetünk volt. A következő előadás neve "Bevezetés a Forgatókönyvírásba", szóval nagy valószínűséggel Alisson nem lesz ott.

    Még volt négy perc a kávészünetből. Az aulában vártam egy kávéautomatából szerzett műanyagpoharas kávéval a kezemben. Nem mintha segítene, hogy ne ragadjon le a szemem, de azért jobb a semminél.

    Az egyik asztalnál egy nagy valószínűséggel latin amerikai fiú próbálta a papírjait összerendezni. Látszott rajta, hogy ideges. Épp sikerült volna elraknia az asztalra kirakott dossziékat, mikor valaki véletlenül meglökte a tömegből. A papírlapok egy pillanat alatt szétszóródtak a földön.

    Gyorsan kidobtam egy közeli kukába az üres műanyag poharat és odaszaladtam a fiúhoz. Elkezdtem segíteni neki összeszedni a papírjait. Idegesen a farmerjába törölte a kezéről az izzadságot, majd a hajába markolt. Rápillantottam a kezemben lévő lapokra. Egy forgatókönyv volt. Egy bíztató mosoly kíséretében odanyújtottam neki.