A Lerandrie trilógia 1. - Kegyetlen világ

18. Elviszi a szél - Második rész

Greg nyelt egyet. - Ha mégsem jönnék ki egy darabban, akkor ugye nem felejtitek bent egyik részem sem?

- Neked elment az eszed - közöltem. - De természetesen nem - tettem hozzá Greg arckifejezését látván.

A bejárati ajtó mellett egy figyelmeztető fatábla lógott, melyet egyéb esetben nem vettem volna komolyan, sőt, talán még nevetségesnek is találtam volna. A következő szöveg állt rajta:

FIGYELEM:

KÖZTUDOTT, HOGY EZ AZ ÉPÜLET SZELLEMEKET/LELKEKET, VALAMINT ELÁTKOZOTT TÁRGYAKAT TARTALMAZ. BELÉPÉSÉVEL ELFOGADJA, HOGY AZ EZEN LÁTHATATLAN ERŐK ÁLTALI TEVÉKENYSÉGEKÉRT A VEZETŐSÉG FELELŐSSÉGET NEM VÁLLAL.

- Kapjátok be, hülye láthatatlan erők! - mondta Harry, és középső ujját felmutatta a táblának.

Én csak a szemeim forgattam. - És még én vagyok a kattant, aki a szekrényének beszél...

- Az valóban furcsa látvány volt - vont vállat Harry.

Greg immár valamivel nagyobb magabiztossággal nyitotta ki a múzeum bejárati ajtaját. Óvatos léptekkel osontunk be a portára. A porta helyisége már önmaga is felért volna egy kiállítással: a falak mentén antik faszekrények sorakoztak, rajtuk üvegszekrényekbe zárt emberi koponyákat, elrohadt fából faragott torz állati figurákat, és olyan maszkokat állítottak ki, amik úgy néztek ki, mint halálba meredő levágott fejek. A recepciós pult egy hatalmas vitrinszekrény volt, melyben sorban álltak a rémisztőbbnél rémisztőbb régi plüssmedvék és csillogó üvegszemű plüssnyulak. A viseltes játékokat kosz lepte, a ruhaanyag, melyből valamikor készítették őket, néhol cafatokban lógott róluk, a fehér vatta, mint belsőségek ömlöttek ki a szétszaggatott lyukakon.

- Hogy lehet, hogy korábban sosem hallottam erről a helyről? - Lacey elámulva pördült körbe a tengelye körül. Olyan lelkesedéssel nézett körbe a furcsa helyiségben, mint mások Disneylandben.

Jay halványan elmosolyodott. - Megígérem, hogy ha ennek az egésznek vége, eljövünk ide a negyedik évfordulónkon.

Lacey arcára hirtelen széles mosoly ült ki. - Komolyan mondod?

- Hát persze.

- Szeretlek. Te vagy a legjobb. - Lacey lábujjhegyre állt, nyomott egy puszit Jay arcára, majd odaszökkent az üvegszekrényekhez, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a kiállítási darabokat.

- Csak én vagyok néha irigy a kapcsolatukra? - kérdezte Kelly halkan, miközben frufruját félresöpörte a szeme elől.

- Nem - feleltem karba tett kézzel -, nem csak te.

Draven miután alaposan körülnézett, odasomfordált mellém. - És most mit fogunk csinálni? Mi a terved? Várunk?

- Nem hinném, hogy várnunk kellene - feleltem tétovázva.

- Ezt meg hogy érted?

- Úgy - kezdtem -, hogy szerintem Cox már itt van a múzeumban.

Draven összevonta a szemöldökét. - Miből gondolod?

- Abból, ami odakint történt a biztonsági kamerával. Neked kicsit sem furcsa, hogy a takarító pont addig tűnt el, amíg a kamera nem működött? - kérdeztem, és felpillantottam a valamivel magasabb fiúra.

- Hát, tudod, akár egyszerűen csak ki is sétálhatott a szoba ajtaján...

- Oké, akkor menj és keresd meg! - szakítottam félbe a mondanivalóját.