A Lerandrie trilógia 1. - Kegyetlen világ

10. A legenda - Harmadik rész

    – A rohadt életbe... – káromkodta el magát Draven, és gyors mozdulattal visszarántotta pulóvere ujját, ezzel elfedve a jelet. 

    – Várj! – kiáltottam fel. 

    – Mégis mire? Ne keverd bele magad ebbe az egészbe! – felelte dühösen Draven. 

 
    Válasz helyett csak kinyújtottam a karomat, feltűrtem ingem ujját, ezzel láthatóvá téve a rúnát.

 
    Alisson szeme elkerekedett. A többiek is hasonlóan reagáltak. Draven megtett pár lépést felém, majd felém nyújtotta kezét. Ujjaink lassan összefonódtak, majd a várt reakció bekövetkezett. A fekete vércseppek keskeny kis patakokban folytak le mindkettőnk karján, majd csendesen értek földet a szoba szürke padlóján. 

•••

    Kilencen voltunk. 

 
    Már sokadik alkalommal pillantottam fel a New York-i Közkönyvtár Stephen A. Schwarzman épületének mennyezetéről függő díszes csillárra. Ezennel azonban a könyvtár egy eldugott, kihalt sarkába igyekeztünk, ahol senki sem hallhatja a beszélgetésünket. Erre a kis helyre alig jutott be fény, és nem csak a könyveket, de a földet is vastag rétegben borította kosz és por. A könyvek gerince ezzel szemben díszes volt, mindegyiken arany- vagy ezüstszín betűkkel állt a könyv címe, és szerzőjének neve. 

 
    Harry, Mike, Kelly, Alisson, Draven, Faye, Lacey, Jay és én mind erre a helyre zsúfolódtunk be. Mind a kilencen szövetségben voltunk. Olyan volt ez, mint egy vérszerződés. 

    Én szokásosan enyhén szorongva vártam, hogy mi fog történni. Harry kerített magának egy széket, és leült egy polc közelében. Faye hátát egy polcnak támasztotta, eközben pedig telefonját nyomkodta. Lacey és Jay szorosan egymás mellett álltak, a fiú egyik karjával átölelte Lacey vállát. 

 
    Meg kell hagyni, hogy érdekes egy páros voltak. Mintha egymás teljes ellentétei lennének gyakorlatilag mindenben. Lacey feltűnő sötét öltözékével és sminkjével ellentétben Jay egy teljes mértékben átlagos külsejű fiú volt. Haja enyhén hullámos, világosbarna színben játszott, szemei pedig sárgászöldek voltak, néhol egy-egy barnás szeglettel. Fehér pólót, kék koptatott farmert, és Vans cipőt viselt, derekára pedig egy kék flanelinget kötött. Úgy tűnik, az ellentétek valóban vonzzák egymást. 

    Draven és Alisson álltak hozzám a legközelebb, Mike és Kelly pedig Harry példáját követve helyet foglaltak egy-egy széken, fokozottan ügyelve a székekből kiálló alattomos szálkákra, amik csak arra várnak, hogy gonoszul belefúródhassanak valaki bőrébe, vagy éppen tönkretegyen egy-két makulátlan ruhadarabot. Harry és Draven nyilvánvaló ellenszenves pillantásokat lövelltek egymásra. 

    – Meddig jutottatok el? – kérdezte Jay megtörve a kínos csendet. 

    – Nem sokáig. Arra jöttünk rá mindössze, hogy hogyan működik ez a szövetség dolog – válaszolta Harry. 

    – Valamint, hogy egy Bloodwing álnéven futó őrültnek és a csatlósainak is köze van hozzá – tettem hozzá, mire Harry csodálkozó tekintettel pillantott rám, mintha egy pillanatra csalódottság ült volna ki az arcára, azonban a következő pillanatban már el is tűnt ez a furcsa csalódottság a fiú arcáról.