A Lerandrie trilógia 1. - Kegyetlen világ

11. Zűrzavar - Harmadik rész

    Pár háztömbbel arrébb egy kisebb csoport gyülekezett össze a két veszekedő ember körül. Az keltette fel az érdeklődésemet igazán, hogy közöttük olyanokat is észrevettem, mint például Alisson, Mike, Lacey, vagy éppen Faye, ők pedig történetesen a 19-es stáb tagjai.

    Kisebb-nagyobb meglepetésemre a két viszálykodó fél Draven, valamint Martin Schwartz volt.

    – Mi ez az egész? – kérdeztem Alissont, miután odasurrantam a lány mellé.

    – Nem tudtuk, hogy ti is itt vagytok, és itt akartok forgatni, Draven és Martin pedig mindketten azt hiszik, hogy a másik szabotálni akarta az egészet – sóhajtotta Alisson.

    – Elnézést, hogy ezt mondom, de úgy tűnik, hogy a két barom elég jól egymásra talált – vontam fel a szemöldökömet, majd inkább igyekeztem a két fiú között lezajló párbeszédből elcsípni egy keveset.

    – Nem hiszem el, hogy nem tudtátok – mondta Draven, hangjában düh és kétségbeesés hallatszott. – Választhattatok volna ezernyi másik helyszínt, és mekkora véletlen, hogy pont ugyanerre esett a választásotok – erőltetett az arcára egy cinikus mosolyt.

    – Ezt én is mondhatnám – felelte Martin határozottan. – Előre lefoglaltuk a helyet – tette hozzá egy pillanattal később.

    – Ezt kétlem, Judy és Nick tegnap óta itt vannak, és egy rohadt szót nem szólt nekik senki, hogy mások is akarnának itt forgatni. Gyenge hazugság volt – ingatta a fejét Draven.

    – Hazugság, az – nevette el magát Martin, miközben undorral nézett végig Dravenen. Egy fél fejjel volt csak magasabb, mint Draven, de sokkal erősebbnek tűnt, és elég nyilvánvaló volt, hogy ha eldurvulna a helyzet, ki kerekedne felül. – Hülye buzi – lökte meg Martin Dravent.

    Draven hátratántorodott. Szemeiben düh csillant, majd karját meglendítve erőteljes ütést mért egyenesen Martin orrára. Martin elveszítette egyensúlyát, és a földre zuhant, orrából ömlött a vér.

    – Te nem vagy normális! – emelte kezét az orrához Martin, miközben hisztérikusan felnevetett. – Eltörted az orromat!

    Draven nem úgy nézett ki, mint aki ennyiben akarná hagyni. Ezt Alisson is észrevette, és gyorsan odasietett bátyjához, mielőtt még nagyobb butaságot csinálna.

    – Idióták – állt Alisson a két fiú közé. – Mint két indulatos gimis. Mint két gyerek – rázta a fejét a lány. – Te pedig velem jössz – szegezte mutatóujját Draven felé.

    Draven sóhajtott egyet, majd hagyta, hogy húga elvonszolja a helyszínről.

    Faye eközben előkotort egy zsebkendőt, melyet átnyújtott Martinnak, hogy elállítsa a vérzést, majd bevitték a sebesültet a helyi orvosi rendelőbe.

    Mire Faye és Martin visszaértek, baljós, szürke felhők borították be az eget, és feltámadt a szél. Minden jel arra utalt, hogy hatalmas vihar közeleg, így végül a kipakolt felszerelést behordtuk annak a kis panziónak a halljába, ahol Judy és Nick előző este megszálltak.

    Pár perccel azután kezdett el szakadni az eső, miután mindent sikerült fedett tér alá behozni.

    – Azt írják, egész délután és éjszaka esni fog – szólalt meg Mike, aki eddig a falnak támaszkodva nyomkodta a telefonját.

    – Hát, úgy tűnik feleslegesen jöttünk – sóhajtottam.

    Karjaimat magam mellett lóbálva járkáltam a hallban, mely kissé zsúfolt lett a két stábbal – ami körülbelül ötven embert jelentett –, valamint az összes felszereléssel.