A Lerandrie trilógia 1. - Kegyetlen világ

11. Zűrzavar - Első rész

    Csend telepedett a könyvtár ezen kihalt szegletére, hol ki a bőrkötéses könyv borítóját, ki Dravent bámulta hitetlenkedve.

    – Ez eszméletlen – ámult el Kelly, aki csakúgy, mint mindenki más alig-alig hitt a szemének.

    – Szóval, ha jól értem, Bloodwing... – kezdtem rekedt hangon. – Bloodwing Noxnoctis, igaz?

    – Pontosan – bólintott Draven.

    – És mivel minden generációban születik tizenkét ilyen... – kerestem a megfelelő szót.

    – Segath – segített ki Draven.

    – Igen. Ezek közül pedig egy mindig maga sötétség, akkor az azt jelenti, hogy Bloodwingnak nagyjából velünk egykorúnk kell lennie – következtettem az olvasottak alapján. – Ez fura. Tizenhárom voltam abban az évben, Bloodwing pedig biztos vagyok benne, hogy nem egy tinédzser volt.

    – Lehetséges, hogy akár tíz évvel is idősebb nálad. Attól még lehet, hogy ugyanebbe a generációba tartozik – gondolkodott el Harry. – Igaz, ez elég zavaros, de muszáj így lennie.

    – Ki a legidősebb közülünk? – kérdezte Faye elgondolkodva. – Én huszonhárom vagyok.

    – Dettó – bólintott Mike.

    – Jelentem, hogy életem huszonnegyedik szintjét igyekszem teljesíteni – szólt közbe Harry szórakozottan. – Azt hiszem, ezt nyertem – igazította helyére szemüvegét.

    – Akkor simán lehet, hogy Noxnoctis... azazhogy Bloodwing is a körül lehet – válaszolta Faye.

    – Hát, akkor ez egy igen érdekes helyzet. Sőt, inkább röhejes. Spencer Cox negyvenkilenc éves, és Bloodwing embere. Mintha valakinek az apja lenne a csatlósa – nevettem megvetően, felidézve magam előtt a férfi kárörvendő arckifejezését. – Ráadásul az is gyanús, hogy mind ugyanarra az egyetemre járunk.

    – Egy szó. Sors – mosolygott Lacey sejtelmesen. – És nem, nem úgy mondom, mint a babonás öregasszonyok – nevetett. – A Könyvben van egy ilyen rész, ahol arról van szó, hogy egy generációban a tizenkét Segatht bármi történjék is, előbb-utóbb a sors úgyis egy helyre tereli össze.

    – Mielőtt még bárki is nagyon belelovalná magát ebbe az egészbe – mondta Jay kissé lehangoltan. – Mi csak kilencen vagyunk.

    – Plusz Bloodwing – szólt közbe Harry.

    – Az is csak tíz, a lényegen nem változtat – sóhajtotta Jay. – Ketten hiányoznak.

    – Hát... akkor ülünk és várunk? – tártam szét a karomat.

    – Ülünk és várunk – bólintott Jay.

    – Nem kell sokáig várnunk – mosolyodott el Lacey kivillantva hófehér fogsorát, majd odahajolt Jay füléhez. – Sors – suttogta elnyújtva a szót még mindig azzal a szinte őrült mosollyal az arcán, majd nyomott egy puszit a fiú arcára, ezzel egy fekete rúzsfoltot hagyva hátra.

    Jay csak tágra nyílt szemmel nézett barátnőjére, mielőtt megszólalt volna. – Esküszöm, hogy néha a frászt hozod rám – mondta, mire többen is elnevették magukat.

    – Lehetek a pszichopatád? – rebegtette a lány hosszú szempilláit.

    – Már rég az vagy – szorította magához Jay.

    Draven az órájára pillantott, majd felszisszent.

    – Ó, baj van. Öt perc múlva zár a könyvtár – pillantott ránk. – Szóval ti ketten – mutatott Alissonra és Mike-ra – vagy rohadt gyorsan visszacsempészitek azt a könyvet, vagy fogjuk, és visszük.