The Difference Between Hell and Home

3.

Eddie

- Srácok, srácok halljátok ezt? - Zökkentett ki Tyler a srác szuggerálásából.
- Mi? Mit? - Suttogta vissza ijedten Susie.
- Csing-csing, kiakadt a vesztes mérő - csapott rá kétszer az asztalra nevetve, mire egyöntetűen fakadt ki nevetésben a társaság minden tagja. Majdnem minden tagja. Tekintetem visszaszaladt a negyedik padsor harmadik padjához. A fiú lassan letette a könyvet, feljebb tolta magát és hátra fordult.
- Szellemes. - Biccentett elismerően Tyler felé halál nyugodt arccal. Szemeivel átsuhant a társaságon, majd tekintetünk összeakadt. Hunyorítva nézett rám mélybarna, már-már fekete szemével. Tekintete lyukat ütött rajtam, a tüdőmön, kurvára nem volt jó. Elfordítottam a fejemet és letoltam magamat a széken sarkam segítségével, annyira rohadtul szégyelltem, hogy ott ülök, ezekkel. Lesütöttem a szemeimet, de Tyler egyből felriasztott azzal, hogy felpattant, és még egyet rávágott az asztalra. Össze rezzentem.
- Mi van?- Kérdezte ingerülten.
- Ja, semmi - rántott vállat, még mindig türelmesen ülve a helyén. - Mondtam, hogy tök király volt, amit mondtál. Szellemes. Bár, kicsit kreatívabb lehetett volna, de nem rossz. Gondolom, ez telik tőled. Félre ne értsd, nem téged okollak. Kisebbségi komplexus? Lerí. - Legyintett. - Apa? - Kérdezett rá, de egyből válaszolt magának. - Á igen, apa - bólintott elismerően. - De várj, tuti van egy bátyó a dologban, aki valahogy jobb mindenben. Apa csak az, aki mindig szóvá teszi, kire büszkébb. Persze hogy a bátyád az, azt ne firtassuk - röhögött bele. - Ő is a Brunchmanba járt, nemde? - Nézett rá érdeklődően Tylerre, aki csak lefagyva, gyöngyöző homlokkal figyelte, ahogy éppen kulturáltan szétcincálják. - Ó, hogyne! Ő volt a Bruchman szíve-lelke, foci vagy kosárcsapat kapitány, a liliomtipró, tanárok kedvence srác. Te barátom...csak a felszínt kapargatod. - Húzta el a száját és széttárta a karját.
- Megdöglesz, Schreiber - lökött fel mindenkit maga körül és erős léptekkel a fiú felé indult, aki még mindig megőrizte nyugalmát, de Frau Seitz felordításával megtorpantotta Tylert.
- Tyler Apfelbaum, azonnal húzzon fel az igazgatóiba!
- De ő kezdte! - Mutatott rá Finnre. Azt hiszem így hívják. Finn.
- Ismét egy igen érett megjegyzést hallhattunk - sóhajtotta.
- Őszintén szólva nem érdekel, ki kezdte, azt tudom, hogy öt perce feltartják az órámat feleslegesen, szóval egyikőjük húzzon fel az igazgatóhoz, és forró váltásban váltsák egymást, különben egyszerre rángatom fel mindkettő szájharcost - mutatott az ajtóra, mire Tyler idegbeteg módjára feltépte az ajtót és szó szoros értelmében be is baszta maga után. Csend honolt a teremben. Finnre néztem. Mintha mi sem történt volna, visszacsúszott a széken, és folytatta az olvasást.
- Ne merüljön bele annyira - nézett Finnre letolt szemüveggel Freu Seitz. - Utána maga jön.
- Tudom - válaszolta, és lapozott a könyvében, fel se nézve.
- Nem gondolja, hogy ez a viselkedés nem éppen megfelelő egy tanórán? - Vonta fel a szemöldökét a tanárnő. Finn sóhajtott egyet, behajtotta lapja sarkát a könyvben, és becsukta.
- Miről is volt szó, mielőtt...- Kereste a szavakat. - Mielőtt szellemileg kissé visszamaradott társunk belém állt?
- Andok geológiája - fonta össze karját.
- Nos, az Andokot alapvetően lemeztektonikai folyamatok hozták létre, a Nazca-lemez szubdukciója a dél-amerikai lemez alá. A két lemez határát a Peru-Chile óceáni árok jelzi. Kialakulása a jura időszakban kezdődött...öm...mai formáját a kréta időszakban nyerte el, keleti ősi kratonok üledékes és átalakult kőzeteinek kiemelkedésével törésével és gyűrődésével. Még valami? - Zárta le, nekem meg kicsit tátva maradt a szám. És nem csak nekem.
- Jól van, akkor fogja be és olvasson - tért magához a tanárnő, Finn pedig szót fogadva olvasott tovább. Azt a kurva. Mindenki susogott körülöttünk.
- Jézusom mekkora gyík már ez a gyerek...
- Én a helyében fosnék. - Rázta a fejét Kline.
- Mert? - Szálltam be én is a beszélgetésbe.
- Tyler ki fogja belőle verni a szart is.
- Miért, nem volt igaza? - Csúszott ki a számon.
- Mi van?! - Kérdezett vissza Tom.
- Ja izé semmi...öm..ja. Verjük szét. - Helyeseltem bólogatva.
- Készülhet a nyomorék, mert sajna nem csak Tylert kapja ajándékba, igaz Dietrich? - Veregetett hátba Tom, én meg legszívesebben gyomron szúrtam volna magamat a tollammal. Ennyire még sosem szégyelltem azt, hogy velük vagyok, hogy "közéjük tartozom", pedig hogy is mondjam, ilyen téren nincs okom panaszra. De most...égett mindenem. Annak ellenére is, hogy az osztály minden tagja kábé Finn rituális meggyilkolását szervezte, most szívesebben állnék mellette. Iszonyatosan beletrafált Tylerbe, pont a közepébe, ezért ütött ekkorát. Totálisan leszerelte. Csak sajnos nagyon csúnyán rá fog baszni...Kurvára sajnálom.
- Dietrich, minek bámulod? - Csettintett előttem Kline a kicsengetésnél. Finn felkapta a hátizsákját, könyvét összecsukta, és lazán, kikerülve a megvető tekinteteket, kisétált a teremből.
- Dietrich, Dietrich...Edward Dietrich! - Tapsolt előttem már Tom.
- Mi van? - Kérdeztem a halántékomat dörzsölve.
- Remélem azért nézted ennyire, hogy átgondold, hogyan fogod megfojtani.
- Nem. Azért, hogy melyik csigolyáját nyomjam be, hogy lebénuljon - jött vissza Tyler a terembe szétpattanó idegszálakkal.
Élmény volt Tyler fröcsögését hallgatni még 4 órán keresztül arról, hogy Finn egy patkány, görény és hasonló cifrább dolgok. És hogy miként fogja egyesével eltörni a csontjait. Reménykedtem, hogy most csak a hangja nagy. Kivételesen.
Óráink végeztével együtt indultunk kifelé, ugyanis hogy idézzem, „a szart is kiverjük a kis faszfejből". Tyler már ropogtatta az ujjait, Tom pedig Klineal szervezte, hogyan akarják megfejelni. Én csak kullogtam mellettük zsebre dugott kézzel, és fohászkodtam, hogy ne fussunk vele össze. Kilépve az épületből megpillantottam. A sarkon nekidőlt a falnak és telefonált. Kline oldalról láthatta, merre nézek, ezért meglátta.
- Ty...Áldozatunk bemérve - biccentett felé, és nagy léptekbe megindultak.
- Tom...Tom...- Szóltam utána, mert még őt tudtam egyedül utolérni.
- Mi van?
- Most mit akartok?
- Teázni vele egyet, mégis mit akarnánk Dietrich?! - Nevetett fel ördögien.
- De...de itt a suli területén...megint igazgatói lesz belőle meg...
- Dietrich, leszarom - szólt bele Tom, és már csak pár lépés választotta el a már nem telefonáló Finntől. Tyler az ökölbe szorított kezét már lendítette Finn felé, aki csak feltartotta mutatóujját.
- Pillanat - szólalt meg, Tyler keze meg visszalendült maga mellé. Kivett egy cigit a zsebéből, meggyújtotta, majd kifújta a füstöt. - Igen? - Nézett fel ránk a barna fürtjei mögül.
- Te szarházi - lett sokkal ingerültebb Tyler, keze újra meglendült, de Finn egy laza mozdulattan megragadta a csuklóját.
- Tyler, ugye így hívnak? Szóval, Tyler, nem vagyok a fizikai erőszak híve, légyszíves ezt ne kezdjük el rohadt feleslegesen - rázta meg a fejét.
- De én igen - lendítette meg a másik kezét, de Finn azt is megragadta. Szájában füstölt a cigaretta, és minket fürkészett.
- Megbeszélhetjük nézeteltéréseinket mondjuk egy tea mellett, de sajnos srácok most nem érek rá. Majd egyeztetünk. - Engedte el Tyler csuklóját, és elindult volna, ha Tom nem rántja vissza a táskájánál fogva.
- Hát, ha te teázásnak hívod azt, hogy szétrúgjuk a seggedet, akkor sajnos rá kell érned - nyomta a falhoz Finnt Tom.
- Bocs, nem igazán vagy az esetem - húzta el a száját Finn. Értetlenül néztek rá a többiek. - Légyszíves, kiszállnál az arcomból? - Utalt arra, hogy Tom kábé 3 centire állt tőle. - Elég kellemetlen.
- Az kurva kellemetlen, hogy idejössz és pattogsz.
- Öm...nem akarok beleszólni a teóriádba, de ti jöttetek ide hozzám... - Nézett furán Tomra, aki erősen megragadta Finn pulcsiját, de a kapunál megláttuk, hogy Freu Seitz áll és minket néz összefont kezekkel, ezért eleresztette.
- Jól van, Schreiber. Kurva nagy mázlid van. De még látjuk egymást.
- Epekedve várom - forgatta meg a szemeit, Kline meg búcsúzóul gyomrom rúgta. Finn összeszorította az ajkait, és kissé begörnyedt.
- Na húzzunk innen - intett Tyler, és elindultak a másik irányba. Én hezitáltam. Ott álltam, Finntől kb másfél méterre. Kezeim ökölbe szorultak, éreztem, hogy Tyler után akarok menni és egy ugyan olyan szép térdes-gyomros kombinációt adni neki ajándékba, mint amivel Finnt meglepte.
- Öm, izé...-Szólaltam meg végre. - Ne foglalkozz velük, jó? Kurvára nem fair, hogy neked ment, nem igazán mozogtok azonos szinten...mármint...mármint...Tyler konkrétan egy kétajtós szekrény és...és...- Dadogtam össze vissza.
- Téged hogy is hívnak? - Nézett fel rám, és lassan kiegyenesedett.
- E...ddie. Eddie Dietrich.
- Eddie...- Ismételte meg, és egy újabb cigarettát vett ajkai közé. - Úgy nézek ki, mint akit érdekel? - Biccentett a már 5 méterre levő Tylerék felé, meggyújtotta cigarettáját, és ott hagyott.