The Difference Between Hell and Home

4.

Finn

Amilyen gyorsan csak tudtam, szedtem a lábaimat a Belforter 16-hoz. A fülembe üvöltött a Breed, egyik kezemmel nadrágom zsebében szorongattam egy kis tasakban csücsülő jelenlegi nyugtatószeremet. Nem. Nem újdonsült barátaim miatt hagytam el sietősen a területet. Csak már rá akartam gyújtani, de kurvára. A ház elé érve reflex-szerűen pötyögtem be a kódot, és egyből beestem a liftbe. Az ajtónak dőlve nyomtam be a négyes gombot, majd mikor elindult, lecsúsztam a földre. Tyler gyomron ölelgetése még kissé fájt, s ezzel enyhe hányingert is küldött sok-sok szeretettel. Próbáltam visszatartani azt, hogy felavassam a liftet, ezért inkább a zsebemből kiszedtem egy régi bérletet, és csigát kezdtem belőle hajtani, hogy eltereljem a gondolataimat attól, hogy mindjárt kifestem a helységet. De éreztem, hogy nem csak a gyomrostól kapott el a hányinger. Hanem az egész légkörtől, ami aznap körbevett.
- Finnie, életem - nézett rám mosolyogva Jack, ahogy kinyílt a liftajtó. - Mit gubbasztasz ott? - Nyújtotta felém a kezét, és felhúzott. - Gond van?
- Nem. Csak elakarok szívni egy cigit, és az ujjaimmal a húrokat érezni, oké? - Morogtam, miközben a fogaim között szorítottam a meghajtott csigámat, és papírt kutattam a zsebemben, elég gyenge idegállapotban.
- Finn... - Nézett rám furán Jack, és kinyitotta a bejárati ajtót.
- Finnieee! - Köszöntött mindenki kicsattanó boldogsággal. Ayla a kanapén feküdt, ölében a babakék gitárjával, Malcolm a földről mosolygott rám, Patrick meg az erősítőre támaszkodva nyomkodta a telefonját.
- Csá - sziszegtem, és lehuppantam a sarokba megtekerni a cigimet.
- Finn, minden oké? - Kérdezte Mac összehúzott szemekkel.
- Nekem nem tűnsz okésnak...-Ült fel Ayla.
- Tényleg, mi van veled, Schrei? - Kapta fel a fejét Patrick is. Idegességemben már a fogaimat csikorgattam, grátiszban a kezem is remegett, mint állat, ezért alig bírtam megtekerni azt a szerencsétlen cigit.
- Finn...-Szólongatott Ayla, mire lecsaptam mindkét tenyeremet a földre és felnéztem rájuk.
- Bassza meg, el akarok szívni egy kurva cigit, nincs semmi bajom, oké? - Kérdeztem kissé ingerülten, mire Mac nekem vágott egy pengetőt.
- Schreiber, a te bajod a mi bajunk, szóval szépen meghajtod azt a cigikét, megfogod a gitárodat, elhúzunk egy-két számot, kurva jó lesz, mert kurva jók vagyunk, aztán hajtasz még egy cigit és szépen elmeséled, hogy mi a fasz bajod is van ma a világgal, vili? - Kérdezte Mac tök nyugodtan, majd bólintottam, és hála istennek sikerült megtekernem. Számba vettem, meggyújtottam, a gitáromat a kezembe vettem és hangolni kezdtem. Az én szerelmemet. Szemem sarkából láttam, hogy Ayla bámul. Nagyon bámul.
- Mondd - szóltam oda neki nem túl barátságosan a pengetőmet a fogaim között tartva.
- Nem vagy ma túl kedves. - Jelentette ki nemes egyszerűséggel. Aylahoz fordulva egy nyugtató félmosolyt intéztem.
- Ayla, most ne. Majd. - Zártam le, és elkezdtem lefogni a Cold Cold Cold akkordjait fél kézzel, a másikkal meg beleszívtam a cigimbe. Csak megrázta a fejét, és ő is rákezdett. Lehunytam a szemeimet, és teljesen átadtam magamat az egésznek. Ez valami kicseszett király, fogalmam sincs, hogy emberek hogyan tudnak enélkül élni. Mintha a vénáidba áramlana az az energia, amit te magad kreálsz. Folyik bele, mint valami éltető anyag, mint a heroin, csak jobb. És persze, kevésbé öl meg. Már akit.
- Srácok, srácok, ez kurva jó, meg minden, - emelte ránk a sörét Patrick a kanapén szétfolyva - de ti nem a Cage The Elephant vagytok tudtommal, szóval légyszike' valami sajátot is! Bár ha ti vagytok azok, akkor kicseszett szarul jártam, mert elég olcsó koncert...- Húzta tovább a monológját, de Jack megelégelte, tornacipőjét lekapta, és nekivágta Ricknek...pontosabban a félig tele sörének.- Fúú Anderson, a söröm! - Rikácsolt magas c-n.
- Ja, nekem meg a szőnyegem, de azt hittem megéri, hátha befogod az arcodat, de nem működik - rázta a fejét röhögve.
- De komolyan srácok, saját számot nem akartok? - Ült fel már komolyabbra véve a szót. Vállat rántottam. - Kösz, Finn. Kösz a kielégítő választ. Én, mint manageretek, jogomnak érzem tudni! - Húzta ki magát büszkén.
- Nem vagy a managerünk...-Ráncolta a homlokát Ayla, mire felröhögtünk.
- Nem tudom, nincs ihlet. - Tértem vissza.
- Mi az, hogy nincs ihlet? Ihlet mindig van.
- Nem írhat arról állandóan, hogy minden undort vált ki belőle, ami létezik - válaszolt Mac, miközben ő is rágyújtott. Ayla meglökte. - Most mi van? Ez tényleg király, meg minden, de maximum egy filozófiai tanszéken. Lenne 4-5 hallgatónk, azok is eret vágnának a koncerten.
- Jó, Mac, akkor miről kéne? Nyár? Szerelem? Lányok? Szívtörés? - Nyávogtam egymás után a sablonokat.
- Nem azt mondom. Csak hogy kicsit...változatosabb...izé...-Kereste a szavakat a plafont bámulva.
- Változatosabb érzelmi világ kéne - segítette ki Patrick.
- Kurva változatos az érzelmi világom - szóltam bele felháborodva az analizálásomba, mert már kissé kezdett frusztrálni a téma. - Különben is, Lennon is ezt csinálta - dobtam be az aduászt.
- Hohohó! - Nevetett fel Mac. - Azért tegyük hozzá, hogy mögötte volt egy Beatles.
- Meg egy Yoko - tette hozzá Ayla.
- Na igen. Finn! Neked kéne egy Yoko.
- Nekem nincs Yokom. Számomra szerintem nincs Yoko. Vagy Lennon. Egyik se. - Ráztam meg a fejemet.
- Francokat Finnie. Mindenkinek megvan a Yokoja. Mármint...nem mindenkinek Yokoja van. Valaki Kurt, és Courtney Loveja van.
- Valaki Johhny Cash és megtalálja a June Carterét - helyeselte Mac.
- Valaki Troy Bolton és a Gabrielláját kutatja - kapott a szívéhez Jack, mire egységesen felröhögtünk.
- Ú, meg Belle and Sebastian! - Szólt bele Patrick ismét értelmeset.
- Pat, te idióta, az egy együttes, amiben egy nő van, és őt is Sarahnak hívják - csapott a homlokára Ayla. - Finnie, - nézett rám újból - hidd el, a te Yokod ott szaladgál valahol, és ha megtalálod, együtt fogjátok megérteni azt a sok szarságot, ami körülöttetek zajlik - nézett rám Aya meghatódva. Én kissé grimaszolva hallgattam a monológot, majd beleszívtam a cigimbe, de rám tört egy köhögőroham.
- Finn, minden oké? - Kérdezte kétségbe esve Ayl.
- Ja, csak kezdek fulladozni a nyáltengeredtől - jegyeztem meg két megfulladás között, amit Ayl nem támogatott annyira, mert oldalba rúgott. - Hé, éppen a haláltusámat vívom.
- Csak rásegítek, te érzéketlen pöcs. Én meg itt próbálnék lelket önteni a lelketlen testedbe te szerencsétlen, erre képes vagy lehurrogni! - Akadt ki totálisan, miközben folyamatosan csapkodott, de csak arcon röhögtem. Sajnálom. Komolytalan szituáció.
- Oké oké, inkább ugorjunk - mentett meg Jack. - Azt regéld el, hogy mi volt ma veled?
- Fhú - dőltem el a padlón. - Az egyik pszichológiai esettanulmány ma úgy érezte, rajtam kell levezetnie a belső, saját maga által generált feszkóját.
- És...? - Várta a folytatást Jack.
- Kulturáltan elmagyaráztam neki, - fújtam ki a füstöt - hogy szakemberhez kéne fordulnia ezzel, mert biztos van remény a gyógyulásra.
- Erre ő?
- Erre ő gyomron rúgott. Érted! Gyomron. Pedig még hálás is lehetett volna, hogy tök ingyen, jó szívvel kielemeztem, és megadtam az első lépést, hogy meglátogasson egy pszichológust. Mindenki egy ordas nagy fekély azon a helyen...vagyis...- Haraptam el a végét. Ugyanis eszembe jutott az a srác. Aki utána ott maradt. Az, akitől úgy égett az arcom, mint még szerintem soha. Az, aki szintén Azokhoz tartozik. Faszság. Amúgy is, mit akart? Minek jött oda elnézést kérni, miután a kedves pajtása felrúgta a gyomromat a torkomba? Kurva nagy hülyeség. Nem is illett oda. Bár ki tudja. Őszintén nem is érdekel.
- Amúgy rohadt szar nélküled - állapította meg Mac.
- Mármint? - Rázódtam vissza a beszélgetésbe, miután az a srác eltérítette a gondolataimat. Hogy is hívják...várjunk...pedig mondta. Emlékszem. Eddie. Eddie Dietrich Igen. Jó, Finn, ügyes vagy, most már tudod mi a neve, és? Jézusom, miért ölöm felesleges faszságokba az időm.
- A sulis légkör. Finn...Finn...hallod - csettintett előttem.
- Bocs. Mi?
- Semmi - nevetett ki. - Ez is hiányzik.
- Ja, a mindennapok? Vágom. El se tudom mondani, mennyire szar ott. - Dőltem vissza a földre, és megint totál máson kattogtam, miközben Aylaék újra és újra kivesézték az elbocsátásom sztoriját (pardon,közös megegyezésünket a vezetőséggel távozásomról), mit lehetett volna másképp, ez így megy kábé 3 hónapja, amióta kibasztak onnan. Mehet a tippelgetés, hogy mi történt.