The Difference Between Hell and Home

26.

Finn

Semmi kedvem nem volt haza menni. Ezért végül tanítás után egyből átrongyoltam Jackékhez, ahol a kanapén fekve nagyjából tíz perc kellett ahhoz, hogy elaludjak, de valami zavaró csörömpölésre, vagy nevetésre, esetleg az orromat csapdosó fűszagra felébredtem. Majd újra visszaaludtam. És ez ismétlődött kábé tízig, amikor újra kinyílt a szemem arra, hogy valaki egy füstölgő cigit lóbál az orrom előtt. S én mit sem kérdezve kikaptam a kezéből, és beleszívtam.
- Na, azért - huppant le mellém Mac, és átkarolt. - Már azt hittem, meghaltál.
- Eddie hogyhogy nem jött? - Hozta fel Ayla azt a témát, ami most kurvára nem esett jól. Mert én sem tudtam pontosan, hogy mi a lófasz van. A múltkori vitánkat sem meséltem el nekik. Nem tudom, miért, csak nem akartam szarba keverni Eddiet. De most kibukott belőlem, totál kontrollálatlanul.
- Összebasztunk - fújtam ki a füstöt, s közben egyből éreztem, hogy az agyamat kezdi beteríteni az a bizonyos zsibbadás. Majd tovább akartam adni a cigit, de Jack csak maga elé tartotta a kezét.
- Na várj. Mi történt? - Nézett rám értetlenül.
- Chh, semmi - vontam vállat. - Vannak azok a lófaszok az osztályban, vágjátok, Tylerék. Akikkel anno Eds spanolt. Na. Ma reggel konkrétan háromszor nyomták a képünkbe fröcsögve azt, hogy melegek vagyunk, meg ez mennyire undorító. Aztán egyszer csak ki lett a faszom az egésszel. És letoltam valami olyasmi monológot a gyereknek, hogy manapság az ilyennel nem illik baszakodni, mert mi van abba, ha meleg vagyok, vagy ha Eds az. De értitek, semmi offense, csak rá akartam világítani arra, hogyha ez így is lenne, kibaszottul nem lenne hozzá semmi köze - álltam meg egy ásítás erejéig, mert még mindig hulla voltam.
- Erre ő? - Kérdezett rá Mac érdeklődve.
- Erre totál hiszti lett, hogy mit mondom én azt, hogy ő meleg. Nem is értettem. Teljesen kiakadt a gyerek. Meg se hallgatott, csak nagykegyesen néha sértődött pillantásokat vetett rám. De én komolyan nem értem, nem baszogattam az identitását, azok a faszfejek nyomtak olyanokat, hogy romantikázunk, meg ilyenek, erre rám rágott be. Szóval innentől kezdve leszarom - nyomtam el a csigáig égett cigit a hamutálban.
- Mert nem így van? - Csúszott ki Ayla száján meglepődve.
- Tessék? - Nevettem fel. - Hogy Eddie meleg e? Mit tudom én. Nem is érdekel. Most már... - Tettem hozzá halkan magamnak. Persze, hogy érdekelt bassza meg. Minden érdekelt azzal a kölyökkel kapcsolatban, a rohadt életbe már.
- Ez kurva fura - bólintott egyet Malcolm, maga elé bámulva. - De azt hiszem, most mindenki ugyan azt gondolja - nézett körbe a többieken, akik hevesen bólogattak.
- Mit? Hogy közutálat tárgya lett? - Gyújtottam be a következő cigimet röhögve, amit Ayla tekert be nekem.
- Azt, hogy meleg - vágták rá szinte egyszerre, mire csak a szemeimet forgattam.
- Aha.
- Mégis miért reagálta volna le ennyire szarul?
- Honnan tudjam? - Ültem fel a kanapén végre, mert a téma kezdett valamiért jobban felpörgetni, mint kellett volna. De ennek ellenére is igyekeztem nem foglalkozni vele túlzottan. Minek pörögjek rá feleslegesen?
- Ne szórakozz már velem, teljesen átlátszó a sztori.
- Oké - kulcsoltam össze az ujjaimat magam előtt. - Tegyük fel, hogy meleg. És? Mi van abba? Azt hittem, vagyunk olyan kapcsolatban, hogy ezt elmondja. Meg bassza meg, ismer. Én lennék az utolsó, aki baszakodna vele emiatt. Nem értem, nem értem - döntöttem hátra a fejemet dühösen, és a hajamba túrtam.
- Eddiet ismervén ez biztos nem olyan egyszerű - húzta el a száját Jack.
- Jó, mindegy. Nekem ehhez most nincs kedvem. Amúgy is felesleges köröket futunk. Tényleg nem érdekel már ez az egész, túl tettem magamat ezen - ráztam meg a fejemet idegességemben, majd éreztem, hogy a nadrágzsebemben rezzen egyet a telefonom. Szinte hisztérikusan sóhajtva egyet rángattam elő a telefont, ugyanis annyira nem voltam olyan passzban, hogy bárkivel elkezdjek most csevegni. Majd mikor az arcomba csapott a felismerés, hogy ki is írt, egyből felpattantam a kanapéról, és fel-alá kezdtem járkálni a szobában, és vagy ötvenszer elolvastam az üzenetet, s természetesen azt is hozzáolvasva, hogy kitől jött. Eddie. Fent vagy még? Eddie írt. - Mi a fasz? - Mondtam ki meggondolatlanul a szavakat, mire persze egyből nekem szegeződött kismillió kérdés.
- Finn, ki írt?
- Mi van?
- Mi történt?
- Gáz van?
- Finn!
- Válaszolj már, hallod?
- Baszdmeg!
- Hírt kaptál arról, hogy megsüketültél vagy mi a fasz van?
- Finn!
- Ee...Eddie írt - nyögtem ki végre apró mosollyal, ami a számon lopva húzódott. De egyből igyekeztem levakarni magamról. - Öm. Ja - köhögtem egyet. - Eddie írt - jelentettem ki már sokkal komolyabban, ők meg csak karjaikat széttárva vártak még valamit. - Mi van?
- Mit írt? - Förmedt rám mindegyik.
- Ja - nevettem fel kissé zavartan. - Hogy fent vagyok e.
- És?
- Mi és?
- Írj már vissza! - Szóltak rám.
- Persze, persze - kezdtem el bámulni a kijelzőmet. - De...mit? - Néztem rájuk újra.
- Baszdmeg Finn, alszol?
- Mi van?
- Alszol? Azt kérdeztem, hogy alszol e? - Kérdezett rá újra Malcolm.
- Mi a szar Mac, nem, nem alszom, te miről beszélsz? - Tártam szét a kezemet.
- Akkor kurvára írd meg neki, hogy igen bassza meg, fent vagyok! - Vágott hozzám egy öngyújtót. Én meg ajkaimba harapva próbáltam egy értelmes választ kiragadni a cikázó gondolataim közepéről. Végül a diplomatikus „igen" mellett döntöttem, ugyanis volt még egy pár, nyomdafestéket nem tűrő válaszopcióm is, de valahogy ennél maradtam. Nem akartam újabb bombát robbantani közöttünk egy kedves kurvaanyázással. Egy percen belül újabb rezgések jelezték, hogy írt. Hogy tudunk e beszélni. Most. Hú, baszdmeg. Totálisan be voltam tépve. Nem tudtam, hogy képes lettem volna e egy telefonhívásra, ráadásul erről.
- Bazmeg' - túrtam a hajamba, s feldúltan fújtam ki a levegőt. - Most akar beszélni.
- Akkor bizony nagy szarban vagy - bólintott elégedetten Jack, végignézve rajtam.
- Ja. Nyakig érő szarban - helyeselt Malcolm is.
- Fogjátok már be, nem is vagyok vészes - mutattam végig magamon.
- Végül is ja. A vérvörös szemeidet foghatod arra, hogy egész nap sírtál, mert csúnyán viselkedett veled - biggyesztette le a száját Ayla, de válaszra csak középsőujjam méltatta. És visszafordultam a telefonomhoz. Rákérdeztem, hogy fel akar e hívni. De erre azt írta, hogy ezt jobb lenne személyesen megbeszélni. Ó a kurva életbe. Jó, mindegy. Megoldom. Persze, hogy megoldom.
- Találkozni akar - jelentettem ki, miközben megírtam neki, hogy akkor gyerünk.
- Akkor szedd szépen össze magadat, aztán hozd vissza nekünk Eddiet. Na. Gyerünk - hesegetett az ajtó felé, szinte már örültem, hogy nem lökött ki rajta.
A tetőt beszéltük meg, tizenegyre. A hideg levegő most különösen jól esett, kicsit kiverte belőlem azt, hogy már három-négy cigit elszívtam. Ahogy a ház felé közeledtem, kezdett kirajzolódni alakja a távolban, ahogy a falat támasztotta. Gyors léptekkel haladtam, s amint mellé értem, egy büdös szót sem szóltunk a másikhoz. Zsebre dugott kézzel álltam, félig a falnak dőlve, felvont szemöldökkel.
- Na, mi van? - Biccentettem felé, miközben alsó ajkamat óvatosan megnyaltam.
- Felmegyünk? Tudod, ott egyszerűbb... - mosolyodott el halványan, s ettől én is késztetést éreztem arra, hogy mosolyra húzódjon a szám. De nem akartam. Így csak összeszorítottam ajkaimat, és némán bólintottam. Csendben sétáltunk fel egymás mellett. Az ajtón átlépve az üvegek csörgésének kellemetlen hangjának hatására hasított belém az a rohadt giccses vérszövetséges szarság, amit itt megkötöttünk, és aminek látszólag semmi értelme nem volt. Dühös lettem. Mert újra ugyanazokat a köröket futottuk. Értelmetlen volt.
Nekem nem volt kedvem megszólalni. Ezért ültünk egymás mellett, én közben rágyújtottam, és a füstöt kifújva kezdtem el fürkészni a fiú arcát.
- Pár napja is ugyan itt ültünk. Rémlik? - Tettem fel a bennem abban a pillanatban megfogalmazódott kérdést, ami lehet egy kicsit meggondolatlan volt.
- Rémlik.
- Az is, hogy miért ültünk itt? - Húztam tovább.
- Igen - sóhajtott ingerülten. - Igen, az is.
- Pompás - mosolyodtam el. - Na, hát ez lassan már ilyen heti program lehetne. De majd szólj, ha elmarad, akkor majd úgy ütemezek.
- Fejezd be.
- Te fejezd be - szóltam rá erősebben. - Nem értelek. Komolyan mondom.
- Nem értesz? - Akadt ki engem méregetve. - Bocs, de én se értettelek ma.
- Jó, most az nem fog megoldani semmit, ha az egyikünk mond valamit, a másik meg vissza ismétli kivetítve a másikra - masszíroztam meg az orrnyergemet fáradtan. - Akkor most mi is a gond?
- Elmondtam már.
- És mire jöttél rá?
- Hogyhogy mire jöttem rá?
- Hát, feltételezem, hogy valami realizálódott benned, hogy idehívtál kedden, fél tizenkettőkor egy kurva hideg tetőre.
- Finn, csak...sajnálom. Szarul reagáltam le. Nem akartam plusz balhét azokkal. Tényleg ne haragudj. De még mindig nem értem, hogy...- Kezdett bele, de közbevágtam.
- Várjál. Te nem túlreagáltad. Te egyszerűen csak kurvára félreértettél. És erről próbáltam neked magyarázni, de természetesen beEddieztél, és ennyi volt.
- Hogy mit csináltam? - Bukott ki belőle a nevetés.
- BeEddieztél. Nem tudom. Megsértődtél, nem lehetett veled beszélni, offenzív szarokat zúdítottál rám, kaptam a szúrós pillantásokat, ilyenek. Keresni akartam rá egy szót, de nincsen, ezért csináltam egyet - rántottam vállat, mire Eds még jobban nevetni kezdett. Én meg végre hagytam, hogy elmosolyodjak. - Most mi van?
- Semmi. Csak végre voltál vicces is.
- Jól van, baszd meg - löktem meg gyengén a vállát.
- Finn...-Váltott komorabb hangszínre hirtelen.
- Igen?
- Öm...izé...- Túrt bele a hajába zavartan, s ettől az átkozott mozdulattól óvatosan alsó ajkamba haraptam. Nem bírtam levenni róla a szemeimet. Fizikailag képtelen voltam rá. Komolyan mondom. Ha láttad volna, megértenéd. - Hát...csak annyi, hogy amit ma mondtál...tudod...erről az egészről...szóval te az vagy? - Nézett végre a szemeimbe.
- Hogy'...? Hogy meleg vagyok e? - Egészítettem ki a kellően elnyújtott, de hiányos kérdését.
- Hát...ja.
- Ezt nem mondanám - dőltem hátra, s újabb cigarettát gyújtottam.
- Ezt hogy érted?
- Nézd - kezdtem kezemmel mutogatni. - Inkább úgy fogalmaznék, hogy nekem édes mindegy, mi van a másik nadrágjában. Érted?
- Tehát...biszex...? - Kérdezett rá félve.
- Na, ezt sem mondanám. Nem tudom elképzelni azt, hogy olyan emberhez vonzódjak, akinek csak a materiális tulajdonságai mozgatnak meg. Engem az izgat, hogy mi van bent.
- Aha. Szóval - gondolkozott el erősen. - Képes vagy mindegyik nemhez vonzódni.
- Aha.
- Szóval...pánszexuális.
- Eds, hagyjál már ezekkel. Nem szeretek keretek között mozogni. De ja, az áll hozzá a legközelebb. Nagyjából.
- Értelek.
- Na és most más lettem? - Tártam szét a karomat mosolyogva.
- Mondanám, hogy meglepődtem, de nem.
- Mert? - Nevettem fel.
- Nem tudom. Fura lett volna, ha heteró vagy. Vagy ha meleg. Vagy akármi. Ez olyan...tipikus.
- Most nem tudom eldönteni, hogy ez bók e, vagy sértés, szóval mondok rá egy köszt, ami kellően kedves, ha bók volt, de elegendően bunkó, ha sértés, és lépjünk tovább - húztam fel térdeimet magam elé, mert kezdtem rohadtul fázni. - És veled? Veled mi van?
- Velem? - Vonta fel a szemöldökét.
- Ja. Veled.
- Mondtam, hogy nem vagyok meleg.
- Jól van, ezt már megtárgyaltuk - röhögtem el magamat. - Durva, hogy ezt ilyen biztosan ki tudod jelenteni.
- Mert?
- Nem tudom. Verte már be az arcod Aphrodité?
- Öm...- Gondolkozott el hosszan az eget vizslatva. - Nem. Soha. Nem.
- Na erről beszéltem. Szerintem ezt sose tudhatod előre. Ezért faszság ezeket behatárolni.
- Nem feltétlenül.
- Miért is?
- A szexualitás meg a lelki vonzalom kurvára más.
- Az lehet. De az egyik fejleszthető, a másik meg vagy adott, vagy nem.
- Szóval a szexualitás adott?
- Nem. Fordítva. Hiheted sok emberről azt, hogy a lelki társad, ameddig nem lesz meg valakivel az a bizonyos rezgés. Onnantól rájössz, hogy az összes eddigi faszság volt.
- Ja, azt hiszem, értem, mire gondolsz... - Szorította össze ajkait, és rám nézett.
- Szóval?
- Szóval mi?
- Még mindig kőbiztosan állítod magadról identitásod egyenességét?
- Finn, nem tudom - dőlt hátra a betonon. - Annyit tudok, hogy nem akarok olyan lenni, mint anyámék - motyogta halkan, s kijelentésétől teljesen lefagytam. Nem tudtam mit mondani hirtelen. Annyira sokkolóan kibaszottul szomorú volt.

Sziasztok kedveseim!💕
Életemben először zenére írtam, úristen. De szerintem örökre megutáltam azt a számot, amit hallgattam, mert repeaten volt, szóval hurrá.:D
Bocsi a rohadáskésői részért, csak megint későn kezdtem el, és megint nem fogok aludni semmit és tök jó! 😂 na nem baj.
És szerintem ez lesz az utolsó rész az évben.:( nagy csoda lenne, ha még holnap összehoznék egyet, amire 0,00001%-ot látok, szóval inkább boldogságos újévet kívánok nektek! 💕
Pusz!💕