The Difference Between Hell and Home

10.

Finn

Egymás mellett sétáltunk a sötétben, miközben az eső enyhén szemerkélni kezdett. Közben Eddie végig azt hajtogatta zsebre dugott kézzel, hogy minek és hova sietünk ennyire, ő mennyire szívesen megivott volna egy teát anyámmal. Én csak nevettem. Bírom Eddiet. Komolyan. Jó sok faszága van persze, de iszonyú szórakoztató. És értelmes. Mondanám, hogy meglepett, de nem. Lerí róla. Valahogy éreztem. Persze kurvára nem akarok előítéletes lenni, ez nem az én asztalom. Bár ez pozitív előítélet. Gondolom. Csak nehéz rajta kiigazodni. Még mindig nem értem, minek lóg velük. Vagy lógott. Ki tudja...
- Finn, az isten áldjon már meg, mondd már meg, hova viszel.
- Eds - nyomtam el a cigaretta csikkemet a földön. - Látod azt a sikátort? - Biccentettem előre.
- Aha.
- Na. Ott terveztem, hogy kinyírlak. Bár...meg is erőszakolhatlak. Esetleg mindkettő! Szerinted melyik legyen?
- Kurva humoros vagy - forgatta a szemeit.
- Rendben Eddie. Majd akkor is ezt mondd - vontam vállat, de Eddie megtorpant. Mivel ennek köszönhetően kicsit lemarad, így hátra fordultam, és kérdően néztem rá. - Mondd.
- Most ugye nem fogsz belém állítani egy pillangót? - Kérdezte kissé kétségbeesve.
- Nem Eds, combba szúrlak egy AIDS-es tűvel, istenem, gyere már - sóhajtottam, miután már rég kinyitottam a kaput.
- Ide jöttünk?
- Nem. Miből gondolod? - Néztem rá érdeklődve. De erre is csak egy szemforgatást kaptam. - Szörnyű vagy.
- Én vagyok a szörnyű? Te fenyegetőzöl AIDS-es tűkkel! - Tárta szét karját idegesen.
- Most bejössz vagy nem? Kint nagyobb az esélyed ilyen dolgokra. Ebolás is lehetsz - támaszkodtam neki az ajtónak.
- Idegesítesz. Még mindig - lépett be a kapun, kissé meglökve engem.
- Te is. Mint mindig - csuktam be magunk után. A liftbe beszállva Eddie tovább nyomta.
- Tökéletes helyszín arra, hogy megöljenek - mérte körbe a liftet. A liftet. A szájba kúrt liftet.
- Mondd már el nekem, hogy te ezeket honnan szülöd? - Kérdeztem értetlenül, de mégis nevetve.
- Nem tudom.
- Saját tapasztalat? Öltek már meg liftben?
- Nem. Filmek, meg ilyenek. Tök sötét utca, egy sráccal, akit alig ismerek, aki eszeveszetten liberális, arrogáns, felelőtlen és indokolatlanul sokat szív - darálta le rezzenéstelen arccal. - Legjobb bűnöző jelölt.
- Először is, este minden utca sötét. Másodszor meg...én is bírlak - léptem ki a liftből mosolyogva.
- Mi ez a hely? - Nézett körbe az emeleten.
- Ez egy társasház a Belforteren. Van gang, lépcső, sőt, amitől igazán rémisztő lesz, lift is.
- Na jó. Befejeztem a társalgást.
- Az itt most nehéz lesz - nyitottam be a lakásba, ahonnan már kiszűrődött a közepesen hangos zene és beszélgetés egyvelege. Bár csak hárman voltak. Ayla és Mac a földön fekve szívtak, amíg Jack csak a kanapén elnyúlva hallgatta őket, kezében egy sörrel.
- Hát üdv - köszöntött minket mosolyogva Ayla, majd felállt, és mindkettőnket egyszerre magához ölelte. Majd lényegében mindenki. Jack majd Malcolm is. Eddie arcára kiült a totális kékhalál. Bár nem tudtam eldönteni, hogy éppen mitől. Nála sosem lehet tudni. Hogy a sorozatos ölelésektől, a helytől, a fűszagtól, attól, hogy Jack nyomott egy-egy csókot az arcunkra, vagy éppen a kanapé színétől. Ötletem sincs. De láttam rajta, hogy ez hirtelen elég sok neki. Szóval kihúztam az erkélyre. Úgyis rá akartam gyújtani.
- Kérsz? - Nyújtottam felé a dobozt.
- Már legalább két doboz cigarettát elszívtál a közvetlen közelemben, miért most kérdezed ezt?
- Most azt hiszem, szükséged lenne rá - húztam ki egy szálat nevetve.
- Nem dohányzom - tolta vissza. A homlokomat ráncoltam.
- Akkor meg mit hisztizel, hogy nem kínáltalak meg eddig?
- Nagyon közvetlenek a barátaid - nézett be az erkélyajtón keresztül Aylaékra. Mac éppen Jack ölében ült, kezében egy üveg sörrel magyarázott valamit Aylanak, szerintem ismét fejtegetett valami Gadamer elméletet, hiszen Ayla is hasonló beléléssel vitatkozott vele. Jacknél csak kezei gesztikulációját lehetett kivenni.
- Gond?
- Ja nem. Csak...fura - mondta, még mindig őket nézve. - Mac és Jack...öm..izé...- vakargatta a homlokát szavakat keresve.
- Együtt vannak e?
- Igen.
- Szerinted?
- Mit tudom én, te vagy a haverjuk.
- Aha. Szóval zavar.
- Mi zavar?
- Zavarna.
- Finn, mi zavarna?!
- Ha Mac és Jack együtt lenne.
- Nem zavarna, kurvára nem ezt mondtam!
- Nem ez jött le - feszegettem tovább a tűrőképességét. - Amúgy nincsenek.
- Értem.
- Csak barátok, Eddie. Barátok - hangsúlyoztam ki.
- Most ezzel mire akarsz megint utalgatni?
- Vagy te annyira értelmes, hogy rájöjj magadtól. - Láttam rajta, hogy elgondolkozik. Majd megrázta a fejét. - Miért érzed őket túl közvetlennek?
- Hát...
- Az ölelés zavart?
- Nem zavart. Meglepett.
- Nem szoktad meg, ha megölelnek?
- Nem szeretem.
- Nem szereted vagy nem szoktad?
- Is-is - sóhajtotta.
- Fura vagy.
- Mert?
- Mert megölelni a másikat az egyik legcsodálatosabb dolog a világon.
- Oké.
- Ez olyan, mint a szex. Kapcsolódsz a másikhoz. Csak legálisan csinálhatod nyilvánosan. Kurva jó.
- Nem szoktam kapcsolódni - nézett rám furán.
- Tudom.
- Honnan?
- Látszik a reakciódon, ha testi kapcsolatba kerülsz. Vagy arról van szó.
- Megint analizálsz? - Tárta szét karjait gondterhelten.
- Lényegében ja. Komoly eset vagy. Téged jó boncolgatni.
- Én vagyok komoly eset? Akkor te mi vagy? Katasztrofális baleset? - Felnevettem.
- Katasztrofális csoda - javítottam ki, és kinyitottam az erkélyajtót, mert már kezdtem fázni Eddievel együtt, aki már a karjait dörzsölte. Ahogy beléptünk, Mac egyből letámadta Eddiet.
- Na kedvesem, mit iszol? - Kérdezte a hűtőt támasztva, de már ki is kapott onnan egy dobozos sört.
- Nem igazán csípem a sört...
- Akkor?
- Mac ne már - lépett oda Jack. - Nézd meg jól Eddiet. Nézd végig. Vizsgáld meg az arcát. A vonásait - karolta át Macet, mire Ayla is odalépett. - Milyen íve van az arccsontozatának. Orra hogyan lejt. Szájának formáját - mutatott végig Eddien, aki még mindig értetlenül állt mellettem. Pár másodperces néma csend következett. - Bor - vágták rá egyszerre. - Fehér, rozé vagy vörös? - Kérdezte Mac behajolva a hűtőbe.
- Jézus, mekkora választék - csodálkozott Eds.
- Ja és választhatsz hogy száraz, száraz vagy száraz.
- Kösz, - nevetett fel - akkor fehér száraz.
- Mekkora ízlés - dicsértem meg.
- Miért van ennyi féle borotok?
- Őfelsége Sir Schreiber miatt, aki nem süllyed a szintünkre és nem issza meg a sört - röhögött Jack, miközben Eddie kezébe nyomta a csordultig töltött poharat. Eddie szemlélgette egy ideig, majd megszólalt.
- Ez igazán elegáns adag.
- Köszönöm - hajolt meg Jack, majd levágta magát a földre. - Nos Eddie. Halljuk.
- Mit?
- Hogy hogyan keveredtél körünkbe - szólt bele Mac a földön fekve. Majd felváltva belekezdtünk Eddievel a sztoriba. Néha Ayla is bele-bele szólt, hiszen neki is szerves része volt abban, hogy most Eddie nem rohad abban az enyészetben. Meglepően megtalálták a közös hangot. Főleg Aylaval, de láthatóan Mac és Jack is kifejezetten bírta a srácot.
- Te nem iszol? - Suttogta oda Eds, mikor végre már nem árasztották el a kérdéseikkel a többiek. Csak a kezem felé biccentettem, amiben már tekertem a csigát. - Aha. A csiga. - Vonta fel a szemöldökét.
- Vérbeli stoner lettél.
- Hogy mi?
- Oké, maradjunk annyiban, hogy most már tudod, mi az a csiga - ráztam a fejemet nevetve.
Az este alatt még elszívtunk pár cigit, néhány üveg bortól is könnyes búcsút vettünk, amihez sajnos én is hozzájárultam, hisz nem akartam, hogy Eds egyedül igyon (mekkora mártír!) és látszólag elég jól érezte magát.
- Finn, jól vagy? - Nézett rám Eddie. Csak ültem mosolyogva, a lábaimat felhúzva és őt bámultam. Az arcát. Azokat a vonásokat, amikről Jack beszélt. Ajkainak ívét szemléltem, majd átterelődtem a pisze orrán elejtett néhány szeplőre. - Finn! - Kicsit már kiütött az a négy cigi. Plusz a fél üveg bor.
- Nézz rá, Eds - mutatott rám Mac. - Tökéletesen van. Most tökéletesen van - ölelte át Malcolm a fejemet és nyomott rá egy puszit. Majd hirtelen felindulásból felpattantam, és a gitáromhoz siettem. Nem tudtam, miért, a testem vitt a cél felé, ami a gitár és a mikrofon volt jelenleg. Ehhez volt kedvem. Kissé dülöngéltem, de ahogy megkaparintottam a mikrofon állványát, végre meg tudtam állni egyhelyben.
- Finn, mit csinálsz? - Kérdezte Ayla vigyorogva.
- Alkot - válaszolta Jack egyszerűen. Beletúrtam a hajamba, majd belekezdtem abba a számba, ami először eszembe jutott.
- Well I'm cracking one open with the boys... by myself - kezdtem bele nevetve, még mindig azt a bizonyos biztos pontot keresve. Majd Mac felpattant, és beült a dobok mögé. Így tett Ayla is, majd Jack, és elhúztuk az egész számot. Nagyon meglepődtem magamon, mert lényegében alig éreztem az agyamat, de mégis emlékeztem a szövegre. És gitáron is le tudtam tolni. Bár hangom kicsit csúszkált néha, meg bele-bele röhögtem, de hát szokásosan...
- Hát ez kurva jó volt - nézett minket csodálva Eddie a kanapéról. Egyensúlyérzetemmel küzdve meghajoltam, de ismét bele kellett kapaszkodnom az állványba.
- Köszönjük az összes rajongónknak, nagyon jók vagytok - kiáltotta Jack hasonló állapotban, mint én.
- Jézusom ez komolyan eszméletlen volt - nézett rajtunk végig Eddie. - Valamit még! - Kérlelt.
- Hát, ha Finn még öt percig tud talpon maradni, akkor jó - válaszolta Ayla.
- Hé, hé, hé, - néztem rá kissé megdőlve. - Én nagyon jól vagyok.
- Tudom. Látom - fogta meg a vállamat.
- Na, kedves Eddie, mi a kívánság? - Kérdeztem kótyagos hangsúllyal. Nem igazán tudtam irányítani hanglejtésemet. Az a kurva alkohol. De rühellem.
- Öm, nem tudom...
- Öt másodperced van eldönteni, mert utána rá akarok gyújtani - válaszoltam a zsebemben kutatva, mire Jack a számba adott egy cigit. Kissé bandzsítva végig mértem a számban figyelő cigarettát, majd kifakadtam. - Fúj ez Dunhill, ez szar, ez gyenge - köptem ki magam elé.
- Istenem Schreiber, ha nem szeretnélek ennyire, már rég elküldtelek volna a picsába - sóhajtotta Jack, majd Mac a kezébe nyomott a saját dobozából egy arany Marlborot.
- Jó, megteszi - gyújtottam meg. - Na? Megszülted? - Biccentettem Eds felé.
- Baszki, szinte bármi jó. Ez olyan, mint a karácsony, honnan tudjam, mit akarok, ha mindent?
- Nekem most nincs agyam kigondolni - fújtam ki a füstöt.
- Jó akkor...Slaves?
- Slaves! - Csattantam fel örömömben. - Ismét mekkora ízlés. Ma egyre kevesebbet csalódok, Dietrich.
- Tök jó. Na, gyerünk! - Csillant meg a szeme. Kurva édes volt. Mint egy kisgyerek.
- Várj, olyan rég játszottam már, fogalmam sincs...- Kezdtem el lefogni pár húrt a plafont bámulva. Próbáltam ráérezni, nagyon régen húztam el Slavest.
- Finn, ezt nem igazán vágom - nézett rám Jack, Ayla pedig egyetértően bólogatott.
- Én vágom - jelentkezett Mac, majd ütött egyet a cinre.
- Kurva egyszerű a The Hunter, majd gyertek utánam, ugyan az megy végig csak...meg kéne...találni...- Kezdtem el pengetni is. - Eds, visíts majd ha felismerhető. - Az ajkaimba harapva próbáltam eltalálni a hangokat és felidézni a The Huntert. Majd mikor kezdtem érezni, hogy ez lesz az, Eddiere pillantottam, aki aprót bólintott. Szóval belemertem kezdeni a szövegbe is. És tényleg annyira egyszerűek az akkordjai, hogy Aylaék szinte egyből ráéreztek. Ezt hívom kibaszott profizmusnak.
- Úr...isten - nyögte ki Eds tátott szájjal, én meg csak levágódtam mellé. - Ti ugye fel szoktatok lépni valahol?
- Aha. A szomszédoknak adunk ingyen koncertet meg süketséget - szisszentette fel a következő sörét Mac.
- Mi? De miért? - Kérdezte letörve, mire mindenki egységesen vállat vont.
- Nincs nevünk - válaszolta Ayla.
- Nincs saját számunk - szállt be Jack is.
- Nem szopunk le senkit azért, hogy legyen hol koncerteznünk - vágtam rá.
- Meg leginkább magunkat szórakoztatjuk ezzel - fejezte be Mac a gondolatmenetet. - Nem hiszem, hogy mások kifejezetten élveznék a totál strunk Finnt.
- Szopd ki, Malcolm. Én vagyok a sztárotok - csúsztam le a kanapén, és újabb cigit akartam betekerni, de elkaptam Eddie sajnálkozó tekintetét. - Mi az, drága? - Nevettem fel.
- Szerintem az nem kell már neked.
- A helyzet ura vagyok - mutattam rá. Vagyis próbáltam rá mutatni. Szédelgésem annyira nem támogatta a projektet.
- Amúgy is már hajnali kettő van.
- Mi? - Kérdeztem röhögve. - Ó. Az nem jó. A fene egye meg, hát én holnap dolgozom - tekertem meg a csigát a cigihez.
- Ez...ez most komoly? Holnap tényleg dolgozik? - Mutatott rám Eds, mire a többiek hevesen bólogatni kezdtek.
- Öm..ja - válaszoltam még mindig lefolyva a kanapéról. - Igen, de engem is megkérdezhetsz. Meg most mondtam.
- Nem kéne akkor mondjuk aludnod? Csak egy profán kis gondolat, semmi komoly - méregetett idegesen.
- Nyugi már Eds, mondjuk háromkor haza esünk, fél négykor elalszom, az már négy és fél óra alvás - nyaltam végig a végre meghajtott rakétát.
- Mi van? Nyolcra mész?
- Ezt kimatekoztad - gyújtottam meg.
- Hihetetlen vagy.
- Köszi - fújtam ki a füstöt mosolyogva, de Eddie felvont szemöldökkel figyelte. - Na jó - álltam fel a szemeimet forgatva. - Tisztességes állampolgár leszek, elhúzok aludni és holnap hozzájárulok aktívan hazánk GDP-jéhez - adtam át a cigit Jacknek. Ledöbbenve néztek rajtam végig.
- Azta - jegyezte meg Ayla. - Hát ez egy csoda.
- Azt gondolom...-Morogta Eddie miközben belebújt a kabátjába.
- Kaptam egy saját nevelőbiztost, hát nem tök király? - Vigyorogtam rá Aylaékra, felhúztam a kabátom cipzárját, majd sorra elbúcsúztunk a többiektől. Hihetetlen jól esett kilépni a hideg levegőre.
- Te komolyan nem vagy teljesen normális - szólalt meg Eds, miközben kabátja gallérját a szája elé húzta.
- Mert?
- Alig fogsz aludni.
- A testem még bírja.
- Egyelőre.
- Jaj kivagyok ettől. Ja. Egyelőre. Egyelőre nem ütött el egy kamion, egyelőre nem lett tüdőrákom, egyelőre élek. Fingod sincs arról, mikor következik be az egyelőre vége. Szóval nem tök mindegy? - Eddie csak pislogott rám. Majd elmosolyodott.
- Mondtam már, hogy rohadt fura gyerek vagy, Finn Schreiber?
Háromnegyed háromra értünk haza. A szobámba érve Eddie ismét lesokkolódott.
- Finn. Nem volt elég az alkohol - mérte végig fintorogva a helyet. Csak lesöpörtem az ágyról a 22-es csapdáját, amit éppen olvastam, és büszkén húztam ki magamat.
- Kész. - Bólintottam. Eddie inkább már nem is mondott semmit.
- És én melyik könyvhalmon fogok aludni? - Mutatott le a padlóra.
- Hát mondjuk itt? - Mutattam az ágyamra.
- És te hol alszol?
- Szintén itt? - Kérdeztem furán.
- Veled aludjak? - Kérdezett rá a totál egyértelmű dologra. Nem is értettem.
- Tudtommal, ha két ember egy ágyban alszik azt igen, így hívják.
- Van hálózsákom - hajolt le a túrazsákjához. Aha. Értem már. Fel is nevettem. - Most mi van?
- Semmi. Látom kellemetlen neked egy ágyban aludni valakivel. Vagy velem. Vagy egy sráccal - kezdtem el helyet csinálni a földön még mindig röhögve. Eds ismét nem válaszolt, csak tovább kutatta táskában a hálózsákot. Addig én lerángattam magamról a farmeremet és levágtam magamat az ágyra.
- Szóval te alszol az ágyban - jegyezte meg.
- Igen.
- Igazán jó házigazda vagy - bújt be a hálózsákjába.
- Én felajánlottam - paskoltam meg a helyet magam mellett.
- Jó éjt - sóhajtotta, és lehunyta szemeit.