The Difference Between Hell and Home

50.

Finn

Megdermedtek bennem a szavai. Képtelen voltam kimondani bármit is, kezem már nyúlt arcának finom vonaláért, hogy magamhoz ragadjam és ajkaimmal tudjak válaszolni mindenre, nem csak azokra a kósza s enyhe szintetika szagú kijelentésekre, amik most hagyták el száját, hanem arra, ami lassan fél éve köztünk folyik.
- Finn - ragadta meg Ayla a vállamat hátulról. Fogcsikorgatva fordultam felé. Tekintetét kissé eszelősnek tudtam volna mondani, pupillái átmérőjét rózsaszín napszemüvege mögé sem tudta teljesen elrejteni.
- Baj van? - Sziszegtem összeszorított fogaim között a méregtől, ami másodpercek alatt kezdett csörgedezni vénáimban attól, hogy kirántott az Eddievel megalkotott burokból.
- Kikísérnél mosdóba? - Biccentett a folyosó vége felé, mire sóhajtva, kezemet Eds vállára téve álltam fel, jelezve, hogy mindjárt jövök. S talán folytatjuk. Ayla a karomat megragadva húzott el a mosdóig, addig hiába kérdezgettem folyamatosan, hogy mi a baj, rosszul van e, nem válaszolt, csak mikor elértünk a fehér csempézett helyiségig.
- Ayla, válaszolnál? - Tártam szét a karomat.
- Mit csinálsz? - Kérdezte orra hegyére tolva a napszemüvegét.
- Mi van? Mi az, hogy mit csinálok?
- Finn. Mit művelsz? Eddievel.
- Baszdmeg - túrtam a hajamba idegesen, és felröhögtem, miközben fordultam egyet a tengelyem körül, és újra a szemébe néztem. - Ezért rángattál el onnan?
- Mit akartál?!
- Szerinted mit akartam? Bélyeget számolgatni vele? Ayla, baszdmeg!
- Finn! - Ragadta meg az arcomat, így mélyen bele tudta fúrni tekintetét az enyémbe. - Szerhatás alatt van. Normális vagy? - Csúszott le keze a vállamra, és két kézzel megrázta, mintha egy álomból akart volna felébreszteni. Vagy inkább rémálomból.
- És? - Értetlenkedtem, s idegállapotom továbbra sem csillapodott.
- És?! És?! Legyen már eszed - csettintett előttem kettőt. - Most komolyan fejtsem ki neked, hogy miért kurvára nem etikus, amit csinálsz?
- Te mi a faszról beszélsz? - Szedtem le magamról a kezeit. - Nem begináztam bassza meg! - Emeltem fel a hangomat, aminek köszönhetően az éppen mosdóból kijövök enyhe szkeptikus arckifejezéssel mérték végig mindkettőnket, majd mikor kezüket megmosták, Ayla halkabbra véve a szót folytatta.
- Attól még van benne cucc, és most nem egy laza felecskéről dumálunk. Olyat tehetsz vele, amit nem is akar.
- Nem értelek. Tisztában vagy azzal, hogy mit csinál veled, és nagyon nem azt, amit te most állítasz - igyekeztem nyugodtabb hangsúllyal tudtára adni, hogy nincs igaza, és az nem etikus, hogy ezt feltételezi.
- Te tényleg hülye vagy - csapta össze tenyerét gondterhelten. - Finn. Hahó - rázta meg orrom előtt kezét, mintha tényleg én lennék a retardált fél. - Ennyire megvitt a kenzo?
- Nem, baszdmeg - rántottam el kezét arcom elől egy másodperc alatt. - Semmi bajom nincsen.
- Ha nem lenne bajod, akkor most nem lenne a vita tárgya az, hogy Eddiet le akarod kapni, amikor éppen be van cuccozva.
- Újra kérdezem. Ezzel mi a problémád?
- Ne legyél légyszíves gyökér.
- Én?! - Akadtam ki. Még szerencse, hogy éppen pangott a mosdó.
- Ide figyelj - tette keresztbe a karját, majd lábával dobolni kezdett a földön. Egy ideig még szeme ide-oda járt a fényekben úszó csempén, majd így folytatta. - Most mondok valamit. De ígérd meg, hogy nem az ellenkezőjét fogod csinálni, annak ellenére sem, hogy a te kis fejeddel ez tűnne a racionális lépésnek, pedig megsúgom, hogy nem az. Oké? - Értetlenül meredtem rá. Szemeimet összehúzva néztem rá, próbáltam rájönni, hogy most mire gondolhat. - Oké? - Ismételte meg hangosabban.
- Oké.
- Átlátszó. - Ennyit mondott.
- Átlátszó?
- Ja.
- Mi a fasz? Ezt most hogy érted?
- Eddie baszdmeg. Ő az átlátszó. Nem vagyok degenerált, tudom, hogy működik a laszti, hogy felerősít minden ilyen szart. Igen, látom, hallom, érzem, valami van, Finn. Oké? Beismerem. Látszik. Főleg most, így. De! - Állított meg, mielőtt még bármilyen hang is elhagyta volna a szám. - Amit a szer felerősít, az anélkül is létezik.
- Aha. Most ezzel mit akarsz mondani? - Topogtam szinte már egyhelyben, várva, hogy mikor fejezi be a felesleges monológját, és mikor érezhetem végre Eddie ajkait magaménak. Már a gondolattól is végigfutott rajtam a hidegrázás.
- Hogy ne csináld. Eddie egy olyan dologba ment ma bele, amit sose néztem volna ki belőle. Szerintem te sem.
- De.
- Finn. Maradj csendbe egy kicsit.
- Jól van - sóhajtottam egyik lábamról a másikra állva.
- Csak azt akarom mondani, hogy új ez neki, gondolom ez az egész - mutatott rajtam végig - veled kapcsolatos dolog is új, most ezt nem teheted meg vele. Te is tudod, hogy mi van akkor, ha így elkap egy rossz-flow.
- Ja, vágom - kezdtem a földet szuggerálni, s ezzel egyidőben kaparni kezdett a tudat, hogy Aylanak lehet, hogy igaza van. Sőt. - De a kurva életbe Ayla, ez nem fair, mindjárt megőrülök - fújtam ki a levegőt ingerülten, és fel-alá kezdtem sétálgatni a mosdóban.
- Egy napot csak kibírsz - forgatta a szemeit, majd elmosolyodott.
- Egy napot? Te is tudod, hogy a holnapi nap nem lesz egy kifejezett tündérmese, főleg nem Eddievel.
- Jól van, akkor pár napot.
- De nem, ez baszdmeg már nem két nap, ez mostmár...- Csúsztam le a földre, s a radiátornak dőltem. - Ott tartok, hogy már az illatától is begerjedek, ez normális? - Mutogattam feldúltan a levegőbe. - Nem csinált ez a szar kenzo semmit, kurva józan vagyok, csak annyit ért el, hogy még borzasztóbb legyen elviselni azt, hogy egy ujjal sem érhetek hozzá.
- Ha ennyire nem bírod, akkor találj valakit, aki csillapítja - biccentett a felettünk elhaladó lányok felé, akik hosszasan mértek végig minket, majd az egyik fülkébe mentek.
- Nem. Nem érted.
- Mit nem értek?
- Most olyanról magyarázol, mintha szomjas lennék, és azt mondanád, vegyek fel egy sálat. Vágod?
- Elég gyenge metafora, de azt hiszem, igen, értem - röhögött fel. - Akkor meg türelem. Ennyit tudok mondani.
- Nincs nálad valami? - Váltottam témát hirtelen.
- Spurim van. De nem most fogadtad meg Eddienek, hogy soha többet?
- Kell valamit kezdenem ezzel - mutattam nadrágomra, miközben felálltam, így premier plánban tárult elém, amint a pár perce mellettünk elhaladó két lány a vécé-ülőkén, telefonjuk kijelzőjén, az egyikük személyi igazolványával igyekeznek rántani egy-egy szép utcát. A szőkével összetalálkozott a tekintetem. Ne gondolj rosszra. Nem ösztön-kielégítésre keresek önjelölt áldozatot. Alsó ajkába harapva egy óvatosat biccentett fejével, ezzel némán meginvitálva. Ayla szó nélkül, még mindig ugyanott ülve meredt rám, ha szólt is volna, tök mindegy. Már állagán látszódott, hogy nem spuriznak. Azt nem akartam. Ez kijózaníthatott. Készségesen nyújtották felém a felcsavart tíz eurót, s melléjük guggolva szívtam fel orromba egy egész kellemes csíkot.
- Kösz - szipogtam és felálltam, majd a szőke ugyanígy tett.
- Ha majd még esetleg kéne...- Kacsintott rám. - Megtalálsz - nyalta meg ajkait óvatosan.
- Ja. Nem kell, de kösz. Csak ki akartam józanodni, mert a lasztitól permanens merevedésem van a barátom hatására, de tényleg kedves tőled - veregettem vállba, majd a ledöbbent és a hír hallatán talán kissé összetör világú lányt ott is hagytam, s Aylat felhúzva a földről sétáltam ki a mosdóból.
- Gondolom Eddienek egy szót se erről - döntött a falnak, mielőtt még visszaértünk volna hozzájuk.
- Miről? - Vontam fel a szemöldökömet, mire szemforgatva, ujját elhúzta orra alatt, s egy nagyot szippantott a levegőből. - Ja! Hát...ja. Lehetőség szerint inkább kerüljük a témát.
- Sose fogod abbahagyni?
- Ayla. Nem azért szívtam fel, mert annyira akartam.
- Jaj te szegény - nevetett fel csípőre tett kézzel.
- Most mi van?
- Finn. Ez kifogás.
- Nem kifogás. Kiüti a kettő egymást.
- Hát oké.
- Valamennyire.
- Igen. Valamennyire - mért végig. - Na. Nem mondok semmit neki a kokóról, ha te is pihenteted erre az estére a szándékaidat.
- Vágom - sóhajtottam beletörődve sorsomba, és visszaültünk melléjük, direkt Malcolm mellé guggolva. De ettől függetlenül még mindig egy társaságban voltunk, nem tehettem róla, ha szembe néztem, ott ült, a kantáros fekete nadrágjában, térdeit felhúzva, mert fázott a cucctól, meztelen karját takarta fekete dzsekim, de csuklója íve épp, hogy kikandikált a dzseki ujja alól, ezzel izgatva fantáziámat a végtelenségig. Valamiért elképesztően izgató volt a csuklója. Kecses volt, homokszín bőre igazodott a kitüremkedő csont lejtéséhez, s az abból induló, apró ujjak vonulatához. Próbáltam magamat visszafogni, próbáltam magamat kurvára visszafogni, hogy ne tévedjen a szemem feljebb, de megtörtént a baj. Malcolmmal beszélt, nem hallottam, miről, csak azt figyeltem, hogy a kabátom nyakig felhúzott gallérjával játszadozik, miközben Machez szól, ajkain ujjaival szántott végig folyton, óvatos, de mégis határozott mozdulatokkal, s ezzel hergelt tovább. Hiába tett rendbe valamennyire a kóla, hiába ment ki belőlem minden, ennek ellenére is megőrjített.
- Ne basztasd a szád - szóltam rá komolyan, enyhén idegbetegnek is tűnhettem talán, de komolyan, majd belehaltam a látványába.
- Mi? - Nézett rám kérdően.
- Holnapra iszonyatosan fog fájni, szóval ne csináld.
- Miért?
- Eds - masszíroztam az orrnyergemet. Kezdtem elfáradni. Kellett volna spuri. Mostmár tényleg kellett volna. - A lasztitól basztatod a szádat. Mert jó. Így is szétharaptad már - szuggeráltam a földet magam mellett, nem akartam ránézni.
- Micsoda? Szétharaptam? - Fordult Ayla felé megijedve, Ayla pedig készségesen magyarázni kezdett neki arról, hogy nem, nincs elharapva a szája, csak arra utalok, hogy folyton rágja a száját a cucctól, ne aggódjon. - Finn. Finn. Finn! - Szólongatott ki a bambulásomból.
- Igen?
- Adsz egy rágót?
- Ja, aha, persze - kaptam észhez, majd a kezébe nyomtam egy rágót.
- Mostmár értem, hogy miért van mindig eperillatod - röhögött fel, ahogy elkezdte rágni. - Meg alapból olyan az ajkaid színe, hogy biztos voltam abban, hogy epres.
- Mi epres?
- Az ajkaid íze - mutatott számra. A rohadt életbe. Fogd már be. Le foglak smárolni, ha így folytatod. Ezt akarod? - De te amúgy tipikusan az a jó illatú gyerek vagy. A dzsekiden is rajta van a te illatod - húzta szája elé a kabátomat, és elmosolyodott, s mellém ült, majd fejét vállamra döntötte.
- Én is szeretem az illatod, sőt - húztam magamhoz közelebb, és egy csókot nyomtam a homlokára.
- Jól van, kurva romantikusak vagytok, de menjünk már be - pattant fel Malcolm, és tapsolt kettőt.
- Szeretnél még bemenni? - Néztem a hozzám bújt Edsre, aki óvatosan pillantott fel rám. - Lassan kimegy belőled.
- Az mit jelent?
- Hogy dobjál rá - rángatta meg vállát Mac.
- Szeretnél? - Kérdeztem tőle nyugodtan.
- Nem. Meg érzem, hogy kezdek kicsit fáradni.
- Akkor szívjál spét és menjünk már - topogott egyhelyben Ayla.
- Nem kell semmit csinálnod, ha nem akarod - haraptam be számat szemeibe nézve.
- Hát...- Nézett rá telefonja kijelzőjére, ami négy óra tíz percet mutatott. - Inkább menjünk haza.
- Jézusom gyerekek, komolyan a kardomba fogok dőlni - kezdett drámázni Malcolm. - Elképesztőek vagytok. Imádom mindkettőtöket, de a fasz kivan azzal, hogy állandóan egymásba vagytok borulva. Bassza meg, bulizni jöttünk, ti meg egész este mást se csináltok, csak csőlátással egymást bámuljátok meg arról pofáztok, hogy mennyire isten a másik. Elegem van mostmár - csattant fel Mac idegesen.
- Nyugodj már meg - igyekeztem csillapítani kedélyét, kezeimmel is mutatva, hogy nyugodjon le.
- Nem, baszdmeg! Komolyan! Amióta ismeritek egymást, ez van. Mi a fasz bajotok van? Értem én, hogy orbitális a szerelem, de akkor húzzatok inkább haza és ott csináljátok, mert iszonyatosan felbasz, hogy ezt kell néznem folyamatosan.
- Malcolm te miről beszélsz? - Ült fel Eddie egyenesbe, és összehúzott szemekkel meredt rá.
- Jaj baszod, semmiről! - Legyintett ingerülten. - Mégis mi a szarról beszélnék, te komplett idióta. De nem csak te vagy az, ne vedd magadra, mindketten degenerált szinten mozogtok, és kurvára a bögyömben vagytok! - Hagyott ott mindenkit, és besétált a terembe.
- Mi baja van? - Néztem rá Aylara és Jackre, akik szájukat húzták csak el.
- Macnek igaza van. De mindegy, most ezt hagyjuk. Majd beszélünk róla. Most menjetek inkább haza - guggolt le elénk Jack, s bíztató mosolyra húzta száját. - Jó pihit - ölelte magához Eddiet, majd engem.
- Vigyázzatok magatokra - ölelte át Eds Aylát, s én is, és elindultunk.
- Malcolmnak mi baja volt? Kokó? - Kérdezte halkan a kavicsokba rugdosva az úton.
- Nem tudom. Gondolom ja.
- Még mindig nem tette le? Nem arról volt szó, hogy most pihentetitek a dolgokat?
- Mi? - Fordítottam felé fejemet értetlenül.
- Mi az, hogy mi? Ti mondtátok.
- Mit?
- Hogy rácsúszott a kokóra.
- Ja! - Csaptam magamat homlokon, ahogy beugrott, hogy nagyjából egy hónapja még ezt a kamut adtuk be neki. Most kéne őszintének lennem? Vagy most mit mondjak? - Hát...igen.
- Miért nem fogjátok vissza? - Vállat vontam. Nem tudtam mit mondani. Főleg azért nem, mert egy orbitális hazugság volt az egész. Vagy talán nem is volt már az. Malcolm néha tényleg túllőtt a célon.
Már sütött a nap, ahogy hazaértünk. A lábaim már alig vittek, így csak lerúgtam magamról a bakancsot, és bedőltünk az ágyba egymás mellé némán.
- Te tudsz aludni? - Kérdezte rekedt hangon.
- Nem tudom - válaszoltam lehunyt szemekkel. Tudtam volna. - Te nem tudsz?
- Nem.
- Bassza meg. Akkor trippeljünk - nyitottam ki a szemeimet, és ránéztem.
- Mi a fasz? - Húzódott el tőlem.
- Mi az?
- Az arcod. Vannak rajta ilyen színes formák. Mi a szar? - Ült fel izgatottságában.
- Ja, ez ilyen. Ha lecseng a nagy bumm, akkor is trippelsz - nevettem fel erőtlenül.
- Finn. Ezt le kell rajzolnom. Maradj így - állt fel, majd egy papírt s tollat vett kezébe, és villámgyorsan skiccelni kezdett.
- Siess, mert hamar tud változni.
- Jó. Sietek. - Fel se nézett a papírból, keze szaporán járt, de hirtelen felkapta a fejét. - Gyönyörű vagy - tette le a tollat, a papírt az asztalra, és visszafeküdt mellém.
- Akkor én mit mondjak?
- Mire?
- Amikor téged látlak. Kevés az, hogy gyönyörű, Eds - fordítottam felé tekintetem fekve, ő pedig elmosolyodott.
- Ezt majd betesszük a könyvbe.
- Mit?
- A rajzot. Első és utolsó hivatalos lasztizásom - csukta le szemeit.
- Na, mégsem volt annyira borzasztó, nem?
- Nem. De akkor sem csinálhatod. Ahhoz túlságosan szeretlek - nyögte ki halkan, s hangját szuszogása váltotta fel.
- Mi? Eddie! Mit mondtál? Eddie - szólongattam, de hiába. Nem szólt többet. Aludt. - Én is szeretlek - simítottam meg arcát gyengéden, és mellé fekve próbáltam magamra álmot erőltetni, de szavai olyan hangosan ordítottak fejemben, hogy nem bírtam nyugalmat lelni mellette.
- Finn...Finn...Finn...- Erre ébredtem. Szelíd hangon szólongatott, kezével óvatosan simogatva karomat.
- Hm?
- Szomjas vagyok.
- Jó - sóhajtottam, és minden erőmet összeszedve keltem ki az ágyból, és szinte csukott szemmel vánszorogtam ki a konyhába vizet tölteni. Ilyenkor muszáj. Iszonyatosan dehidratált vagy tőle, és ha nem iszol, akkor baszhatod, mert ki is száradhatsz elég könnyen. A konyhában állva újra fejembe hasított az a bizonyos szó, mielőtt elaludt. Szeretlek. Azt mondta, hogy szeret. Eddie ezt mondta. Hamvas ajkait ez a szó hagyta el. Most mi lesz? Mi jön ezután? Mit kéne lépnem? Szeretlek. Újra és újra ismétlődött ez a szerencsétlen szó agyamban, nem volt más, csak egy rohadt szó, de benne volt minden.
- Tessék - nyújtottam felé a poharat.
- Kösz - tette le maga mellé, ahogy kiitta.
- Jól vagy?
- Nem tudom. Azt hiszem, igen. Furán érzem magamat - húzta fel térdeit maga elé.
- Ja. Ez a lejövő - húztam el számat. - És...a tegnapi este...az...
- Nem emlékszem semmire - fordította el fejét az ablak felé, bennem meg egy pillanat alatt tört össze minden.
- Nem emlékszel?
- Nem. Nem emlékszem.
- Semmire?
- Mondom, hogy semmire! - Nézett a szemeimbe erőszakosan. Semmire. Büdös nagy hazugság volt, jól tudtam. Ez nem alkohol volt, hogy kiesnek az estéből dolgok. Hazudott. Kurvára hazudott!

Na heyho újra!
Tudom, nem az én dolgom prédikálni, csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon vigyázzatok magatokra. Félni szabad, rettegni nem. Óvatosnak kell maradni, maradjatok otthon, olvassatok, alkossatok, töltsetek quality timeot a családdal, és próbáljátok redukálni a társaslétet. Tudom, baromi nehéz, de most ez a helyzet. Emiatt a kis mocsok miatt mi is lemondtuk Berlint, de a szükség nagy úr.
Vigyázzatok magatokra, mind fizikálisan, mind mentálisan, hisz a hírek nagy része fizikális egészség állapotuk megőrzéséről szól, de a mentális egészség ugyanilyen fontos ebben az időszakban.
Én meg igyekszem hozni a részeket, ezzel szórakoztatva napjaitokat!
Millió csók nektek! 💕