The Difference Between Hell and Home

58.

Finn

Arra ébredni, hogy Eddie kezével úgy simította végig karomat, hogy minden egyes milliméter után, ahogy bőrömhöz ért, kirázott a hideg, egy testet és lelket túlhevítő, transzcendes érzet. És ezek után el sem várhatja, hogy úgy érjek hozzá, mint egy porcelánhoz. Egy könnyed, mégis határozott mozdulattal húztam magamra, csípőm érintkezett farmerének feszülő anyagával, aminek puszta látványa is olyan szintű, szinte euforikus izgalmi állapotba döntött, hogy alig bírtam magamat türtőztetni attól, hogy azonnal megszabadítsam nadrágjától. Mellkasa enyémhez simult, két, jéghideg keze nyakam és állkapcsom között érintkezett bőrömmel. Kezeim csípője felé csúsztak, óvatos mozdulattal húztam magam felé egyre jobban, ágyékunk pillanatokra összeért, majd a folytonos mozgolódás hatására újra szétvált. Persze, ez a legkevésbé sem tetszett, meg igazából annyira elborította elmémet a mondhatni állatias ösztönökből fakadó gyönyör hajszolása, hogy tényleg csak pillanatokra távolodtunk el a másiktól. Mindenünk összeért. Engem pedig zavarni kezdett a tudat, hogy még így sem teljesen az enyém, hisz a textil még mindig elválaszt ettől. Lassan nyúltam pulóvere s egyszerre pólója alá, gerincének vonalát simítottam végig, s éreztem, hogy nadrágja ettől még jobban megfeszült, bőrén pedig a libabőr futkosott. Ez volt az egyik gyenge pontja. Hirtelen derekát megragadva ültem fel, így ölembe ülve folytattuk volna, ha nem vándorolok át nyaka irányába. Fantasztikusan szép nyaka volt egyébként. Volt egy íve, ami kulcscsontjával egészült ki úgy, mint az a bizonyos tökéletes aranymetszet. Először csak apró csókokat leheltem bőrére, mire finom s halk nyögésekkel reagált, majd gyengéden megszívtam, s ajkaiba harapott, erősen túrt hajamba, ezzel jelezte teste, hogy ezzel pillanatok alatt meg lehet őrjíteni. Közben kezem feltűnésmentesen ágyéka felé terelődött, kurvára nem bírtam magammal. Ujjaim már érintkeztek a nadrág fémgombjával, talán egy másodperc múlva már meg is szabadítottam volna tőle, ha egy kétszer kettes kopogás nem rántja ki Eddiet az ölemből az ágy másik végébe.
- Jöttök vacsorázni fiúk? - Szólt be anyja kedvesen az ajtón keresztül. Lihegve néztük a másikat, megszólalni egyikünk sem bírt. - Eddie? Finn? - Szólt újra, és a kilincs már nyomódott is volna, ha Eddie nem állítja meg.
- Megyünk, egy pillanat - kiabálta ki minden erejét összeszedve, s hallottuk, hogy anyja léptei egyre távolodnak. Szerintem sosem gyűlöltem még annyira senkit, mint Eds anyját abban a percben. - A kurva életbe - járkált fel-alá a szobában idegesen.
- Mi van? - Dőltem hátra sóhajtva.
- Semmi - morogta.
- Akkor nem megyünk?
- Mindjárt.
- Mert?
- Mondom, pillanat - motyogta nekem háttal. Felnevettem.
- Szégyelled, hogy merevedésed van? - Kérdeztem a határait feszegetve. Természetesen az én nadrágom is jelenleg egy Mount Everest volt, de hát mit volt mit tenni.
- Finn! Maradj már csendben - suttogta ingerülten.
- Most ezt úgy csinálod, mintha eddig nem láttam volna, vagy mit tudom én - vontam vállat.
- Erről egy rohadt szót se anyámék előtt. Oké? - Fordult felém fenyegetően, így szembekerültek velem nyakán a kékes-lilás foltok.
- Hát szerintem akkor vegyél fel egy sálat - húztam el a számat.
- Mi? Mert?
- Mert ha nem én, akkor majd a nyakad dumál róla - mutattam felé. Arca lesápadt, kezével nyakát kezdte tapogatni, s gyorsan a tükör felé fordult. Kétségbeesetten, fejét rázva nézegette a foltokat, szája szóra nyílt, de egy ideig nem mondott semmit.
- Finn...Finn...baszdmeg...ezt nem hiszem el...te most szopatsz? - Darálta megsemmisülve, még mindig a tükörbe nézve.
- Bárcsak - álltam fel az ágyról, mögé sétáltam, és kezeimet vállára tettem.
- Gusztustalan vagy - csattant fel, mire szemeimet forgattam.
- Nem is olyan vészes - méregettem azt a kettő-három foltot.
- Nem vészes?! Te normális vagy?! Mit mondok anyáméknak? Nyakra estem?!
- Kiszívta a nap - veregettem vállba, de ő ezt valahogy nem találta humorosnak. - Na, nyugi. Mondom, vegyél fel egy sálat.
- Sálat - ismételt meg. - Szerinted épeszű ember hord otthon sálat?
- Rólad beszélünk.
- Baszd meg - került ki, és szekrényében kezdett kutatni.