The Difference Between Hell and Home

16.

Finn

Agyunk hihetetlen mennyiségű szerotonint és noradrenalint kezd termelni, ráadásként dopaminszintünk is a plafont töri át, s ezeknek összhatása eredményezi azt, hogy ilyenkor minden körülöttünk lévő élőlénybe egy kicsit szerelmesek leszünk. Euforikus állapotba zuhan testünk saját elménk és a metiléndioxi-metamfetamin közös, gyönyörű játéka által. Minden olyan rohadt egyszerűvé válik mellette. Mint az is, hogy Eddievel hajlandó voltam beszélni. Valahogy minden letisztul, és orbitális faszságnak tűnik az összes ilyen felesleges szarság. Fogalmam sincs, hogy reagáltam volna le ezt a beszélgetést, ha nem dobtam volna be már négyet. Bár nem vagyok túl haragtartó, ez nem rám vallana. Minden esetre valami borzasztóan szarul esett ez az egész. De most képtelen voltam ezzel foglalkozni. A szer bábként rángatta saját kedve szerint testemet s elmémet és én minden ellenkezés nélkül teljesen átadtam magamat neki.
A zene átjárta minden porcikámat, a vénáimba ivódva izgatta tovább a laszti hatását. Többek állítják ilyenkor, hogy érzelmeik túlcsordulnak mások iránt. Én erre mindig is inkompetens voltam. A pult mögött álló, orbitális rezonancia szinteket gerjesztő frekvenciáinak áldoztam fel magamat. De most ez egy kicsit másképp volt. Ott volt Eddie is. És nem tudtam, hogy az eki volt más arányban nyomva, vagy én voltam totál szétcsúszott lelkiállapotban előtte, esetleg beszélgetésünk és köztünk lévő állandó feszültség szülte e azt, hogy kivételesen nem lehunyt szemekkel feszített keresztre a zene. Hanem folyamatosan tekintetét kerestem, és kezeim folyton az érintés nyugtató érzését kutatta Eddie minden pontján. A vállán. Az arcán. A kézfején. Nyakszirtje vékony vonalán. Vagy néha nem bírtam betelni ezekkel, és szorosan karjaim közé zártam, és csak öleltem, és mintha tényleg kapcsolódtunk volna. Vagy nem tudom. Fantasztikus volt. Tudtam, hogy az eki játszadozott agyam minden egyes pontjával, de nem érdekelt. Hihetetlen volt megélni ezt az érzést. Olyan volt bőrét érinteni, mint mikor a Louvre egyik termében, amikor éppen nem figyel senki, arra a másodpercre ujjaidat végig húzhatod a Mona Lisan, és arra a rövid pillanatra eggyé válhatsz a festménnyel. Igen. Talán így tudnám definiálni a legpontosabban.
Majd hajnali fél négy fele kezdtem érezni, hogy kezd kiszállni belőlem, ezért végig néztem Malcolmékon, akik még javában benne voltak, biccentettem egyet feléjük, megragadtam Eds karját és kirohantunk a helyről.
- Finn...Finn bassza meg ne fuss már jézusom - lihegte a térdeire dőlve, mikor már jó tíz-tizenöt méterre voltunk a helytől. Én csak vigyorogva mértem végig a fiút, majd kezemet nyújtottam felé, és vállát átkarolva indultunk el a tetőnkre. A hajnal kellően hűvös volt, de egyikünket sem zavarta. Egymás mellett röhögve sétáltuk le az egész távot, szinte fel sem tűnt, hogy majdnem másfél órája a jéghideg berlini éjben sétálok vele. Mintha öt perc lett volna az egész, nem több. A ház elé érve ajkaimba haraptam, és mintha egy percre visszacsavart volna a labda. Mert boldogság ölelte át a mellkasomat.
- Eds, azt hiszem, igazad volt - toltam be az ajtót a megjegyzett kód alapján.
- Miben? - Suttogta utánam lépkedve.
- Mindenben. - Nem volt kedvem magyarázkodni. Ugyanis nagyon jól tudta, miről beszélek. Mindketten nagyon jól tudtuk. Próbáltunk nagyon halkak lenni, de a tető előtti bejáratnál elfekvő teljesen értelmetlen üvegek folyamatos felrúgása mellett ez lehetetlen küldetésnek tűnt, főleg hogy az egymáson való szakadatlan nevetésünk önmagát gerjesztette, így csak fetrengtünk a dohos térben, és hangunkat visszafogva igyekeztünk az ordenáré röhögésünket minimálisra csökkenteni. S a fellökött, eltörött üvegek között tenyerelés talán annyira nem volt jó ötlet, ugyanis Eddie egyik ujját szép ívben felszúrta. Az élénkpiros vér csörgedezni kezdett ujján, átterült tenyerén, mire Eddie felszisszent.
- Bassza meg!
- Jaj jézusom, el ne vérezz - emeltem homlokra kezemet drámaian, mire egy grimaszt kaptam válaszul.
- Kurvára fáj.
- Jól van már te hős, megvágjam magam én is, hogy kvittek legyünk? - Kérdeztem halkan, egyáltalán nem komolyan gondolva.
- Ja, kérlek, akkor biztos kevésbé fog fájni - forgatta a szemeit.
- Oké - vontam vállat, majd egy könnyed mozdulattal ujjamat egy szilánkba mélyesztettem, és éreztem, hogy a forróság elönti a kisujjam felső percét.
- Mi a fasz, Finn? - Akadt ki halkan, és idegesen mutogatni kezdett a levegőbe.
- Na figyelj - nyújtottam felé ujjamat széles mosolyra húzva a számat, csukott szemekkel. - Figyelj, figyelj, figyelj - ismételtem meg magamat, próbáltam gondolataimat összeszedni.
- Figyelek.
- Kössük meg azt a kurva romantikus vérszövetséget, hogy kibaszottul nem fogod megint azt csinálni velem, mint hétfőn - buktak ki belőlem a szavak kontrollálatlanul. Eddie tekintete elkomolyodott, pár pillanatig elgondolkozott, majd vérző ujját az enyémre fonta.
- Nem lesz ilyen még egyszer - rázott ujjával egyet kezeinken, én pedig automatikusan számhoz húztam kezünket, és egy apró csókot nyomtam rá. - Na baszdmeg. Ebből lesz a vérfertőzés.
- Kussolj már - álltam fel nevetve, megnyitottam az ajtót.
A tetőn elfekve meredtünk az égboltra, halkan, Eds telefonjáról szólt Mac DeMarco, és már annyit nevettünk, hogy állkapcsom totális zsibbadásnak indult.
- Finn...- Szólt Eddie, komolyabb hangsúllyal, mellettem fekve.
- Mondd.
- Kérdezhetek valamit?
- Kérdezhetsz.
- Mi...miért csinálod ezt?
- Mit? - Fordultam felé értetlenül.
- Ezt az...ezt az egész eki dolgot. Mire jó ez, komolyan? - Fakadt ki, hanglejtésén éreztem a megrökönyödést. Alsó ajkamba haraptam.
- Nehéz erre válaszolni. De tudod mit? Mégsem az. Eddie - fordultam hasra, és tekintetemet az övébe fúrtam. - Egyszerűen...én...én tudni akarok mindent. Érezni. Tudni, hogy mit érez az, akit Aphrodité arcon csókol. Tudni, milyen az, mikor az utolsó perceidet éled. Tudni, milyen érzelmi színskála játszódik le abban, aki percek múlva véget vet az életének. Hogy milyen rezgések uralkodtak a világban, amikor még élet sehol nem volt rajta. Vajon hogyan őrülsz bele saját magadba? Hogy milyen az, amikor valaki fejéhez Revolvert szorítasz, így kezedben tartva egy teljes életet, ami mégis kibaszott jelentéktelen. Vagy...vagy milyen, amikor egy egész bolygó sorsát a markodban szorítod, vagy hogy hogy érezhettek Amerikában, a hirosimai pusztítás alatt. Mikor a rák zabálja a tested. Hogy Szókratész milyen lélekállapotban itta ki a poharat. Hogy...mikor megmérgeznek, mi zajlik le benned. Mikor az író könyvei utolsó sorait üti le. Milyen lehetett Salingernek megírnia a Zabhegyezőt? Érted? Milyen az, mikor minden elhal körülötted. Vagy benned. Hogy vajon egy bipoláris hogyan érzékeli a világot? Dante hogy járhatta meg a poklot? Rudolf Schwarzkogler miért szakította el magától egyetlen valós, vele született identitását, s vágta le saját péniszét? Tudni akarok mindent. Azt is, hogy az a szerencsétlen szomszéd öreg nő, akit azóta nem látogatnak, amióta négy évesen utoljára láttam unokáját kiviharzani a fekete ballonkabátjában a lépcsőházból, mit érezhet. Érted, Eddie? Mindent - fejeztem be felhevült állapotban. Eddienek résnyire nyitva maradt a szája, és engem szemlélt. Félmosolyra húztam a számat, majd ajkaim közé vettem egy cigarettát, és meggyújtottam.
- Finn...- Kapargatta az ölébe pihenő bor céduláját, majd ujjait nyakára fonva szájához emelte, és meghúzta az üveget. - Fantasztikus vagy - nézett mélyen a szemeimbe, s mintha ököllel vertek volna szívbe.

Sziasztok kedveseim!💕
First of all, elnézésetek kérem, hogy kicsit csúszva hoztam az egyébként elég rövid részt. Bocsika, de igyekszem majd pótolni a dolgokat, és belehúzni! 💕
Közben kitettem egy másik sztorit is, tudom, hülyén jött ki picit, hogy oda írtam egy részt, ide meg nem, de most azt is nagyon élvezem írni!:) Ezt a sztorit is imádom, félreértés ne essék, csak lehet, hogy egy picit ritkábban fogom így hozni a részeket az átlagosnál, hisz most egy új sztorit is gyúrok:)
Plusz!
Kis házifeladat: hallgassatok bele kérlek abba a számba, amit a sztorihoz illesztettem. Tudom, magyar, de szerintem nagyon is illik Finn monológjához, és zseniális dal. (Köszönöm az AKPH-nak hogy van, illetve, hogy volt, és alkotott.💕 )
Pussz nektek!