Dark Harry Styles Hun (befejezett)

3. Rész

A következő nap

- Ugye csak hülyéskedsz? - kérdezte hitetlenkedve Zoe.

- Bárcsak...

Nagyot sóhajtottam és a kezembe temettem az arcom. Mikor felemeltem a fejem mindketten csak bámultak rám. Lucy mélyen a gondolataiba merülve elkezdett hintázni a forgószékemben.

- Szóval, mit fogsz csinálni? - kérdezte Zoe.

Ő ott ült mellettem az ágyamon, háttal az ágytámlának.

- Nem sok mindent tudok tenni, tudja hol lakom.

Hirtelen kinyílt az ajtó, és kissé lihegve belépett Charlotte. Lehajolt és kikötötte a fűzőjét majd kilépett a cipőjéből. Kisimította az arcából pár tincset, ezzel próbálva megszelídíteni őket.

- Bocs, hogy késtem. Miről maradtam le?

Ledobta táskáját a földre, rámászott az ágyra, majd törökülésben leült. Várakozóan rám nézett, de Lucy közbevágott, mielőtt még megszólaltam volna.

- Bo-t zaklatja egy nagyon helyes, ámde ijesztő srác, aki követte őt hazáig, látta fehérneműben aztán a következő reggel megjelent a konyhájában és most legjobb barátok az anyukájával. - Lucyból csak úgy ömlött a szó.

Charlotte szemei elkerekedtek. Ide-oda kapkodta a fejét, nem tudván, kire is nézzen.

- Ó és Bo este randizni fog vele. - fejezte be Lucy

- M-mi?

Fejét rázta, miközben próbálta felfogni a hallottakat. Csend volt egy pár pillanatig.

- Harry hazáig követett? Tudtam, hogy veled kellett volna maradnunk aznap este - mondta Charlotte.

- Nem mondhatod meg neki egyszerűen, hogy nem mész vele? - kérdezte Zoe.

- De most már tudja hol lakom, és anya azt hiszi ő a legjobb dolog a világon. Hallanotok kellett volna tegnap, olyan boldog volt. És mellesleg mindannyian ismerjük Harry hírnevét. Nem akarom, hogy bármelyikőtök is megsérüljön.

- És mi van, ha te sérülsz meg? - kérdezte halkan Lucy.

A tenyerembe temettem az arcom és azt kívántam, bárcsak sose találkoztam volna Harryvel. Ennél rosszabb már nem is lehetett volna. Elgondolkoztam. Még mindig fogalmam sem volt róla, hova is fog vinni „randizni". A „randi" kifejezést mondjuk kissé pontatlan, mivel semmi kedvem sincs egy egész estét vele tölteni, miközben jól tudom, hogy ez így valószínűleg csak újabb lehetőség lesz számára, hogy fogdosson. Zoe vállára hajtatottam a fejem, ő pedig átkarolt.

- Minden rendben lesz - próbált nyugtatni.

De volt valami a hangjában, amiből tudtam, ő sincs meggyőződve a saját szavairól.

***

Hasamon feküdve az a laptopon böngésztem a neten, és kis szorongás lett úrrá rajtam, amikor az éjjeliszekrényemen lévő órára pillantottam. Már nem sok volt hátra, míg Harry jön és kezdetét veszi a tortúra. Átfésültem az ujjaimmal a hajamat, ami még mindig kicsit nedves volt a zuhanytól.

- Bo? - szólt anya az ajtón keresztül.

- Gyere be!

Kinyitotta az ajtót, de a mosoly eltűnt az arcáról, mikor meglátott az ágyon elterülve.

- Miért nem vagy felöltözve? Harry mindjárt itt lesz.

Erős késztetést éreztem, hogy a szememet forgassam. Ó, ha tudná, hogy milyen is Harry igazából! Elindult a gardróbom felé, de gyorsan megállítottam.

- Anya, én is meg tudom csinálni - puffogtam.

- Ne tartson sokáig!

Amikor becsukta az ajtót visszadőltem az ágyra. Hirtelen felkaptam a fejem a telefonom rezgésére. Felvettem és megnyitottam az új üzenetet.

Feladó: Harry

Vacsorázni viszlek. Valami szexit vegyél fel! H x

Nem válaszoltam, a telefont visszadobtam a paplanra mikor kihúztam a fiókjaimat. Kivettem egy felsőt, amit én inkább csinosnak gondoltam, mint szexinek. Már készültem levenni a pólót, de megálltam. Miután kipillantottam az ablakon, behúztam a függönyt. Gyorsan levetkőztem, a ruháimat a földre dobtam majd felhúztam a farmeromat.

A hajam a vállamon pihent mikor megnéztem magamat a tükörben. Kicsit kisminkeltem magam, így a szempilláim hosszabbnak és sötétebbnek tűntek. Szájfényt tettem az ajkaimra, az arcomra pedig egy kis pirosítót. Mély levegőt vettem majd nagyot sóhajtottam.

- A fenébe.

Megugrattam, amikor a telefonom megint elkezdett rezegni. Éreztem torkomban lévő gombócot miközben megnyitottam az üzenetet. Megkönnyebbülésemre Lucytól jött.

Feladó: Lucy

Légy óvatos! A csajokkal gondolunk rád. Xx

A tudat, hogy tényleg számíthatok rájuk, mosolyt csalt az arcomra. A telefonomat és a kulcsommal és egyéb fontosabb dolgokkal együtt a táskámba tettem. Ránéztem az órára. Harrynek 10 percben belül itt kell lennie. A szívem a torkomban dobogott. Utálom ezt az érzést. Olyan, mint mikor egy vizsga előtt vársz vagy ülsz az orvosi rendelőbe tudva, hogy mindjárt kapsz egy injekciót.

Hegyezni kezdtem a füleimet, mikor meghallottam, a ház előtt leparkoló kocsi hangját. Elbotorkáltam az ablakig, és kikukucskáltam a függöny mögül. Harry kiszállt az autóból és becsapta maga mögött az ajtaját. Kivettem a kabátom a szekrényből, nem zavartatva magam, hogy a leesett vállfát felvegyem. Miközben felvettem a cipőt, már az ajtót nyitottam. Minél hamarabb vége lesz ennek az egésznek, annál jobb.

- Bo! Itt van Harry.

- Jól van! - csattantam fel.

Nem akartam ilyen durva lenni, de kezdett elegem lenni ebből az egész helyzetből. Vonakodva lementem a lépcsőn, anya már a nappali ajtajában várt rám.

- Csinos vagy - mondta mosolyogva.

- Köszi, anya.

Mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket, mikor kopogtak az ajtón. Anya adott egy puszit az arcomra, mielőtt finoman az ajtó felé lökdösött. Mikor hátrafordultam, láttam, ahogy eltűnik, és egyedül maradtam az előszobában. Mély lélegzetet vettem, próbáltam felkészíteni magam. Nem sok haszna volt. Nem hiszem, hogy bármennyi előkészület is segített volna. Remegő kézzel fogtam meg a kilincset. Kinyitottam az ajtót, és ott állt olyan szélesen mosolyogva, hogy a gödröcskék látszottak arcán.

- Helló, szépségem.