Dark Harry Styles Hun (befejezett)

55. Rész (Kimaradt jelenet)

Megfagytam ahogy lépteket hallottam a folyosóról. Az izmai összerándultak, ahogy a Harry és köztem lévő bizalmas helyzetre ráeszméltem. Kezem a vállára tettem és eltoltam magamtól, hogy ne nyögjek fel hangosan. Harry mosolyogva bólintott felém, és intett, hogy elengedhetem.
- Haz.
Forróság járt át tetőtől talpig. Harry egyik barátjának a hangja szűrődött be az ajtón keresztül. Nem tudtam elképzelni annál rosszabbat, mint hogy valaki így lásson: csípőtől lefelé meztelenül, Harry és a fal közé beszorítva.
Ajkát lebiggyesztette, ahogy halkan csitítgatott, miközben abban reménykedett, hogy a részeg barátja talál valami érdekesebbet és elmegy. Azonban nem volt ekkora szerencsénk.

- Haver, tudom, hogy ott vagy. És abban is biztos vagyok, hogy Bo is veled van.

Louis volt az. Reménykedtem, hogy elég halkan el tudok lépni az ajtótól, miközben Harry megemelt. Akkor biztos voltam benne, hogy a körmeim nyomot hagynak Harry tarkóján. Az egyetlen, amit éreztem, ő maga volt. Közelebb húzott magához, egy újfajta melegséget nyújtva: olyasfélét, amilyet nem ismertem egészen addig amíg meg nem ismertem őt. Éreztem meleg leheletét és izzadt bőrét az enyémnek nyomódva.
Az örömöm azonnal pánikba fordult át, ahogy a kilincs elkezdett zörögni, a gyomrom lesüllyedt és csak egyetlen egy dolgot szerettem volna: beleolvadni a falba, hogy megmeneküljek a zavarba ejtő helyzettől. Szerencsére Harry elég gyors volt, a kilincs után kapott ezzel megakadályozva, hogy bárki ránk nyisson.
- A francba Louis, egy perc és kint vagyunk - morgolódott.
- Egy perc? - kérdezett vissza Louis. - Haver, szerintem többet érdemel, mint egy perc.
A hangjából arra következtettem, hogy minden bizonnyal vigyorog, élvezi kényelmetlenségünket és a téma elég okot ad neki, hogy visszamenjen a buliba és mindenkinek elújságolja.
A fejemet Harry vállára hajtottam, még mielőtt ököllel vágott volna bele a falba.
- B.zd meg! - kiáltotta.
- Várlak, amint ti befejeztétek.

Hallgattuk, ahogy Louis távolodó lépteinek zaját elnyelte a zene. Harry kezei ismét a combjaim közé furakodtak, miközben lustán elmosolyodott. Az orraink összekoccantak, amikor csókja felé nyúltam; látszólag neki is ugyanez járt a fejében. A kuncogásom megmosolyogtatta őt, ami meleg volt és játékos. Ezek voltunk mi.

- A barátaid aztán tudnak időzíteni!

- És mi van az én időzítésemmel? - kérdezte, miközben csípőjét az enyémnek nyomta

- Dicséretes - suttogtam remegve.

Harry csípője mágnesként vonzotta az enyémet. Feszes volt, erős és hihetetlenül szexi, szinte atlétikai pontossággal megrajzolt vonalai voltak. Megragadtam a hátát eltakaró anyagot, miközben kétségbeesetten próbáltam a valóság talaján megmaradni.

Egy részem le akarta róla tépni a még rajta lévő ruhákat, miközben ő a hátamat a falnak dönti. De az eszem mást súgott. Még soha nem kerültem hasonló helyzetbe korábban, annyira türelmetlenül akartuk egymást, hogy végül a szükség győzött.

Harry ajkai elfoglaltak voltak, ahogy nyakamban lüktető ért csókolgatta; pontosan olyan ütemben, mint a behallatszó zene szólt. Édes csókokkal halmozott el, és néhány éles szívással kényeztetett, melyek jóleső kellemetlenséget hoztak magukkal. Az érzékeim lángoltak, hála Harrynek. Meg volt az a képessége, hogy rávegyen, bármilyen szituációban a döntésem neki kedvezzen. Kezei szelíden jártak a testemen, a hajam az arcomba hullott, mielőtt testünk összekapcsolódott volna.

- Nem akarok örökké várni - zihálta a nyakamba.

Mennyei volt az érzés, nem akartam, hogy véget érjen, de látni őt, ahogy olyan közel van, kétségtelenül a legszebb látvány volt, amit valaha is tapasztaltam. Ajkait beharapta, arca kipirult, obszcén szavakat suttogott. Harry zöld szeme egyre sötétebb lett, én pedig nem voltam biztos abban, hogy el tudom fogadni azt, amit adni akart. Még nem.