Dark Harry Styles Hun (befejezett)

19. Rész

Harry az ágyam szélén ült, várt arra hogy letusoljak és átöltözzek. Úgy döntöttem, egy pólót és egy rövidnadrágot veszek fel, a meleg idő lehetetlenné tette hogy mást viseljek. Összekötöttem hajamat mielőtt visszabukott volna az arcomba.

- Tudod, még mindig nem bánnám ha itt öltöznél át. - Hallottam Harry rekedtes hangját beszűrődni az ajtón.

- Még mindig nem fog megtörténni. - Vissza szóltam.

Nevetett.

- Jaj na Bo, úgyis láttalak már meztelenűl.

Elpirultam, sosem fogom elfelejteni ezt. Nem igazán tudtam másra gondolni, ahogy megérintett hatalmas kezeivel, ujjaival, ajkaival, nyelvével. Nem tapasztaltam azelőtt ennyire ellenállhatatlan érzést mint azon az estén. A gondolataimból kirángattak mikor kopogást hallottam az ajtón.

- Booo. - Harry könyörgött az ajtón keresztül.

Kinyitottam az ajtót, Harry neki támaszkodott. Gyönyörű arcán önelégült mosoly terült el; sötét fürtjei homlokára omlottak, eközben zöld szemeivel fel-le vizsgált.

- Fenébe is, van rajtad ruha. - Cukkolt.

Elnéztem, befejeztem a hajam, mikor két kezet éreztem a csípőmön. Hosszú ujjaival felhúzta a pólóm szélét, ujjpereceivel rajzolgatott a bizsergő bőrömön.

- De még mindig változtathatunk rajta. - Suttogta.

Harry mély kacagása megtöltötte a szobát, ahogy megütöttem a kezét.

- Gyerünk. - Kihúztam a fürdőszobából.

***

Ujjainkkal összekulcsolva sétáltunk végig a parkban. A nap sütött, a gyerekek játszottak, néhányan bújócskáztak. Tekintetem egy csapat srácra vittem, akik fociztak. Sosem értettem hogyan tudtak fel-le szaladgálni ilyen időben. Nekem volt melegem mikor rájuk néztem.

Nem hittem el kit látok amikor második pillantást vetettem a srácokra. Jake. Imádkoztam hogy Harry ne lássa meg őt, próbáltam magunkat más irányba terelni, de túl késő volt.

- Rendben, drága. - Jake szólt utánam.

Harry fejével a hang irányába fordult, kezem megszorította, majd elengedte. Zöld szemei besötétültek, szemöldökeit összeráncolta.

Kezeimet Harry mellkasához nyomtam, dühösen próbált előre lépni.

- Harry, állj le. Az erőszakkal nem oldhatsz meg mindent. Tudom hogy okosabb vagy ennél. - Kérleltem.

- Bo, menj oda és várj meg ott. - Szemkontaktus nélkül kijelentette.

- Nem.

Harry lenézett rám, bosszús volt az arckifejezése. Hatalmas kezeivel megfogta csuklóimat megpróbált maga mögé tuszkolni. De nem engedelmeskedtem, kiszabadultam a fogásából.

- Nézd meg a gyerekeket itt. Tudom, hogy nem akarod megijeszteni őket. Csak gondolkodj azon mit csinálsz egy percre.

Harry csillogó szemeivel bámult rám, rájött, hogy egy parkban vagyunk a nap közepén, gyerekekkel körülvéve. Nem volt alkalmas sem az idő, sem a hely hogy valamit műveljen Jake-el.

- Itt maradsz. - Megböktem a mellkasát.

Tudtam hogy tiltakozni fog; Odavonszoltam a padhoz, lekényszerítettem a vállainál fogva.

- Kérlek maradj itt.

Mélyen lélegzett, mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt. Harry nem mozdult amíg megtettem a kis távolságot Jake-ig, aki vigyorgott rám. A labdát visszapasszolta egyik haverjának. Jake jobb szemével kacsintott, ezután rávihogott Harryre. Megfordultam, láttam hogy feláll, állkapcsa megfeszült, kezeit ökölbe szorította.