Dark Harry Styles Hun (befejezett)

Befejezés.

Pár hónappal később..

Az eső nem akadályozta meg a terveinket estére. Lucy hozott egy esernyőt, ami alá hárman álltunk, Zoe pedig elsprintelt előre, hogy tartsa nekünk az ajtót. Úgy terveztem, hogy puszit nyomok az arcára azért, hogy megköszönjem, feláldozta a haját a csapat érdekében.

- Oké, oké, befelé! - korholt le játékosan.

Forgalmas volt aznap este a Black Dog, a pub, amely egyike annak a kevés helynek a környéken, ahol vannak rendes billiárd asztalok és darts. Inkább az itteni hangulatot részesítettem előnyben, nem valami füstös klubot. Nem várták el, hogy táncolj, és a szemközti falra szerelt régimódi zenegépből az egyik új Arctic Monkeys szám üvöltött.

Charlotte kiharcolt nekünk egy asztalt a sarokban, és dühösen hívott oda minket, mielőtt még több széket elvihetne valaki más.

- A-a! - dorgált le Zoe egy férfit, aki éppen a székére pályázott. - Az az enyém, nyuszikám!

Nevettem, mikor a srác udvariasan kihúzta neki a széket, hogy leüljön. Zoe megköszönte neki olyan pírral az arcán, ami illett a haja színéhez.

- Megyek, szerzek piát. - emeltem meg a hangom, hogy meghalljanak a folyamatos csevegés közepette.

- Akarod, hogy veled menjek? - ajánlotta Lucy, miközben megigazította a csatot, amivel hátratűzte a haját.

- Nem kell, köszi. Foglaljátok a helyem!

Válaszul egy feltartott hüvelykujjat kaptam mielőtt megfordultam, hogy átbújjak az emberek között. Néhány ember enyhén szólva nem volt segítőkész, és elállták az utat, míg udvariasan meg nem tapogattam a vállukat.

Amint sikeresen odaértem, a faburkolatú pultnak préselve várakoztam a kiszolgálásra. Szegény pultos csaj lerohanta a lábát, a főnökével folyamatosan kerülgették egymást, hogy újabb vendéghez menjenek oda. Ezen a ponton valószínűleg eléggé lent voltam a fontossági listán.

- Szerintem magasabb sarkakra lesz szükséged.

Jobbra néztem, és szembetaláltam magam egy széles mosollyal valamint egy barna szempárral.

- Tessék? - kérdeztem.

A homlokán gyöngyöződött az izzadság, sötét haja rátapadt.

- Hogy meglássanak. - mutatott a pultra.

Amint az emberek megkapták az italukat, helyettük még több szomjas vendég jött. Soha véget nem érő kör volt ez.

- Ó, tudok várni. - mosolyogtam.

Visszatereltem a figyelmemet a pultra, kissé ráhajoltam, hogy hátha észrevesz valaki.

- Feltűnőbbnek kell lenned! - mondta, mielőtt ujjait a szájához emelte és fütyült.

A hang alig tört át a kocsma zaján, de engem a közelsége miatt sikeresen sokkolt. Összerezzentem, és vele nevettem, mikor a férfi a pult mögül felfigyelt ránk.

- Működött! - tapsoltam.

- Mindig.

A megjegyzést egy kacsintás kísérte, és éreztem, hogy jobban nekem tolódik, ahogy még több ember tolakodott. Rendelt, mielőtt rám nézett volna.

- Had vegyek neked valamit!

- Nem kell, köszi. A barátaimmal vagyok.

Az asztalunk irányába biccentettem, amit nem rég hagytam ott. Reméltem, hogy Lucy tartja a szavát, és figyel a helyemre.