Dark Harry Styles Hun (befejezett)

34. Rész

Harry szemszöge

Céltalanul görgettem végig az üzeneteken a telefonomban, ujjammal a kormányon doboltam miközben The Vaccinest hallgattam és Bo-ra vártam a munkahelye előtt. A telefont letettem a műszerfalra, és az órámra pillantottam. Mi tart ilyen sokáig? Éppen azon voltam, hogy bemegyek és megkeresem, amikor kinyílt a bolt ajtaja. Bo ügyetlenül kibotorkált, őt ismerve az is meglehet, hogy a saját lábában botlott meg. De aztán a figyelmem arra a srácra korlátozódott, aki utána jött ki. A jobb kezemmel szorosan rámarkoltam a kormányra, miközben a srác megfogta Bo karját, és segített neki stabilan megállni. Miért fogdossa?

Bo rámosolygott mielőtt a srác átnyújtotta neki a telefonját. Mi folyik itt? Beletúrtam a hajamba miközben tovább figyeltem az eseményeket. Nem tetszett, ahogy a srác Bo-ra nézett... vagy ahogy epekedett utána. De az autóban maradtam, mert tudtam, hogy Bo nem értékelné, ha közbelépnék. Minél tovább néztem őket, annál szorosabban fogtam a kormányt, az ujjperceim már elfehéredtek.

Ahogy Bo elsétált a srác szemmel követte őt. Egyértelműen végigmérte. Amikor Bo beszállt a kocsiba még a fejét is oldalra döntötte, miközben a fenekét nézte. Ó, bassza meg.

- Az meg ki volt? - kérdeztem élesen.

- Neked is szia, Harry - válaszolt ironikusan mielőtt megpuszilta az arcom.

Ujjaival kisimított pár tincset az arcából miközben az én nem annyira örömteli arckifejezésemet tanulmányozta.

- Ki volt az? - ismételtem kicsit dühösebben.

Valószínűleg sejtette, hogy nem vagyok vicces kedvemben. A testhelyzetéből arra következtettem, hogy kissé nyugtalanítja a reakcióm.

- Dan - mondta halkan, majd lenézett és a körmeit kezdte el piszkálni.

- És? - kérdeztem

A türelmem fogytán volt, hogy minden információt ki kellett húzni belőle.

- És most kezdett el dolgozni a boltban.

- Miért adta oda a telefonját?

Bátran rám nézett. Szólásra nyitotta a száját, aztán gyorsan összezárta. Néztem, ahogy ismét maga elé néz.

- Ú-új errefelé. Megkérdezte, hogy elkérhetné-e a számom, és akkor megmutathatnám neki a környéket - felelte csendesen.

Idegesen piszkálta a körmeit, amikor ismét az ölébe nézett.

- Nem fogod neki megmutatni a környéket - szóltam vissza élesen.

Volt egy tippem mit is akart igazából látni a srác és rohadtul el volt tévedve, ha azt hitte, hogy én azt hagyni fogom. Bo pillantása visszatért hozzám, és összevonta a szemöldökét. Tudtam, hogy tiltakozni akar, de nem mondott semmit. Nem volt sok értelme erről vitázni.

- Mondtad neki, hogy van barátod?

Próbáltam a hangomba valami gyengédséget erőltetni, tudva, hogy nem sok dolgot tudok belőle kiszedni, ha meg van rémülve. Finoman megfogtam az állát, és magam felé fordítottam miközben a hüvelykujjammal végigsimítottam az alsó ajkán.

- N-nem, nem került szóba.

Érintésem azonnal abbamaradt, és elfordítottam a fejem, hogy Dant felnyársaljam a tekintetemmel. Még mindig ott állt a bolt előtt, kíváncsian figyelt minket és próbálta kitalál

ni a szánk mozgásából, mi történik.

- Dan jó fej, Harry.

A hangjából meg tudtam mondani, hogy kétségbeesetten próbál meggyőzni engem. Ingerülten hunytam le a szemem mielőtt tekintetem az anyós ülésen ülő lányra emeltem. Fogalma sem volt róla, hogy Dan szégyentelenül végigmérte pár perccel azelőtt. Még mindig elcsodálkoztam az ártatlanságán. És pokolian biztos vagyok bene, hogy nem fogom hagyni ennek a srácnak, hogy kihasználja Bo naivitását. Bonak tényleg fogalma sem volt arról, milyen hatással van a férfiakra.