Dark Harry Styles Hun (befejezett)

31. Rész

Bekopogtattam az előttem lévő fekete ajtón. Egy pillanattal később megjelent a magas, göndör hajú fiú. Még mindig az edző cuccában, mezítláb állt előttem.

- Helló, szépségem - vigyorgott le rám.

- Szia - mosolyogtam félénken.

Megfogta a kezem, és a behúzott az előszobába mielőtt becsukta az ajtót mögöttem.

- Tudod, érted mehettem volna - mondta miközben elvette a táskámat.

- Nem baj.

Próbáltam dolgozni Harry állandó vágyán, hogy megvédjen mindentől. Vonakodva bár, de engedte, hogy egyedül sétáljak el a lakásához a munkahelyemről miután beszéltünk telefonon. De csak azután, hogy előtte bő 10 percig próbált meggyőzni az ellenkezőjéről.

- De azért köszi az ajánlatot- mondtam mosolyogva.

Akartam, hogy tudja, nagyra értékelem a törődését. Harryvel biztonságban érzem magam. Tudom, hogy ez a védelmező viselkedése a gyerekkorából ered. Túl gyorsan nőtt fel, és vette át az egyetlen férfi szerepét a házban. A védő szerepét.

Gondolataimat hirtelen félbeszakította, hogy puha ajkakat éreztem a számon. A csók édes volt, pár másodpercig tartott, mielőtt Harry orrával az enyémet súrolva elhúzódott volna. A kezem a mellkasán volt, a pólón keresztül is éreztem az izmos felsőtestét. Éreztem a vibrálást, ahogy Harry elégedetten dörmög az érintésem hatására, míg az ujjam hegyével végigsimítottam a hasán. Megfogtam a kék anyagot a csípőjén, finoman húzogattam.

- Szeretem ezt a nadrágot - vallottam be.

- Ó, igen? - kérdezte, és megemelte a szemöldökét.

Hangja kötekedőnek hangzott, hosszú ujjaival elsimított az arcomból pár kósza hajszálat.

- Mmm, csinos lábaid vannak, Harry.

Odahajoltam, és puszit nyomtam az arcára, miközben nevetett. Mikor visszahúzódtam, rákacsintottam. Testemmel már a nappali felé fordultam, hogy bemenjek, de Harry elkapta a kezem.

- Te most rám kacsintottál? - kérdezte szórakozottan.

Megvontam a vállam, miközben küzdöttem az arcomon szétterülő mosollyal.

- A saját eszközeimet használod ellenem - mondta mély hangon.

- Ki mondta, hogy ezek a te eszközeid? - kérdeztem pimaszul vissza.

Rekedtes nevetése visszahangzott, ahogy kezemet a szájához emelte. Telt ajkaival puszit nyomott rá.

- Elképesztő vagy - suttogta a bőrömhöz hajolva.

Ziháltam, ahogy a meleg testéhez húzott, a karjaimmal a csípője körül tartottam szorosan magamhoz. Lehajolt, fogaival a nyakam hajlatába kapott, és játékosan morgott. A meghitt mozdulatok majdnem elfelejtették velem a közelgő harcot. Majdnem.

Két nap. Két nap, amíg ringbe lép. Egyáltalán nem érdekel, ki nyer, addig, amíg élve kijut onnan. Hamar megtanultam, hogy Harry milyen makacs. Nem volt hajlandó többet beszélni a bokszmeccsről, miután én reménytelenül próbáltam rábeszélni, hogy mondja le. Az utolsó próbálkozás után megemelte a hangját, és testem a falnak nyomta. Nem akartam feldühíteni, mindketten tudjuk, hogy a foltnak a karomon még halványulnia kell.

Mintha csak olvasott volna a gondolataimban, gyengéden megfogta a csuklóm. Megakadt a lélegzetem a torkomban, miközben feszülten néztem, hogy felemeli a karom. A bőrömön sötéten látszottak Harry ujjainak és erős fogásának pár nappal azelőtti nyomai. Utálom a fizikai emlékeztetőjét annak, hogy elvesztette az önuralmát, és nem volt tudatában, hogy fájdalmat okoz nekem. Harry sokkal erősebb. Ez megrémisztett. Harry idegessége nyilvánvaló volt, ahogy nagyot nyelt mielőtt finom csókokkal borította be a zúzódást. Mindeközben zöld szemeivel engem nézett.