Dark Harry Styles Hun (befejezett)

4. Rész

- Hello, szépségem.

Amikor nem mozogtam Harry elkapta az alkarom és lehajolt hogy megcsókoljon. Sietősen elfordítottam a fejem a másik oldalra, szája egyenesen az arcomon landolt, nem az eredeti célponton. Elhúzódott, szája mosolyra görbült. Tekintetével égetett, fejem lehajtottam, ujjaimmal a táskám pántjait birizgáltam.

- Gyerünk.

Vonakodva kiléptem, közel fordultam a bejárati ajtóhoz és bezártam. Épp hogy beraktam a kulcsaim a táskámba, Harry összekulcsolta ujjaink. Hatalmas keze meleg volt, ha nem éreztem volna fenyegetve, még jól is éreztem volna magam. Átsétáltunk az úton, ahol a megfélemlítő fekete jármű állt. Megrántotta a kocsi ajtaját és Harry lenézett rám várakozóan.

- Ugorj be, drága.

Összeszedtem magam, remegve kifújtam a levegőt amint rám csapta az ajtót. Fejem hátrafordítottam, körülnéztem az autóban. Meglepően tiszta volt egy fiúhoz képest. Néztem ahogy az autó előtt átkocogott a kormány felőli oldalra, magassága miatt könnyen bemászott, utána hirtelen becsukta az ajtót. Megijesztett az hogy egyedül kellett vele lennem.

-Ne nézz rám ilyen idegesen Bo. - Önelégülten vigyorgott.

Zöld szemeit rajtam legeltette pár másodpercig mielőtt elért volna a biztonsági övéért és be kapcsolta magát. Én is így tettem, tekintetem Harryn ragadt amikor gyorsan bekapcsolta a gyújtást és hátratolatott. Vigyorgott, kacsintott rám mielőtt kiparkolt volna az útra.

Észrevettem hogy a blézere ujjait felgyűrte erős alkarjain, és szorosan markolta a kormányt. Fürtjeit kisöpörte az arcából, hogy tiszta legyen a látóköre, lássa a felgyorsuló autókat az útkereszteződésnél. Azon kaptam magam hogy bámultam az arcát, addig amíg szája mosolyra nem görbült, tudta hogy lebuktatott. Fejem lehajtottam, piruló arcomhoz ujjaimmal odakaptam.

- Hány éves vagy? - Kérdeztem halkan.

Felpillantottam az arcára. Egy másodpercre felém fordult, utána újra a szélvédő felé.

- Húsz.

- Oh.

Az út nagy része eléggé csendes volt, az időt az ablakon kifelé bámulással töltöttem. A nap lassan eltűnt a felhők között mikor leparkoltunk. Visszaugrottam az ülésbe amikor Harry keze a térdemre került, de megállítottam mielőtt feljebb került volna. Ő mélyen kuncogott, és eltávolította kezét.

- Megérkeztünk.

Kicsatoltam a biztonsági övem, elértem a fogantyút. Szemeim kitágultak, mert rájöttem hogy zárva volt. Meg kellett várnom Harryt hogy kinyissa az ajtót a másik oldalról. Remegtem a gondolattól hogy össze vagyok zárva vele. Nem tudtam segíteni az érzésen, de egy kicsit szégyenlős lettem az érintésétől ahogy segített kimászni az autóból.

Ez a reakció sem múlt el megjegyzés nélkül.

Kabátom jobban magamra húztam mert fújt a szél. Harry egyik erős karja alá terelt, és mutatta az utat. Mély levegőt vettem, a tenger illata beindította az érzékeimet. Lefordultunk a sarkon és rájöttem hogy a kikötőnél vagyunk.

Tekintetem az egyik csónakról a másikra vittem, mindegyik ki volt kötve a dokkhoz. Folytattuk a sétánkat a sétányon; egy korlát választott el minket a mély víztől. Megálltunk egy étterem előtt, Harry levette vállamról a karját és durván maga felé pördített. Elállt a lélegzetem mikor hosszú ujjaival hajam hátra lökte a nyakamtól. Kajánul elvigyorodott, ujjhegyeivel végigsimított már fakuló szíváson ami még látszódott a nyakamon.

- Mmm, lehet egy újabbat kéne csinálnom, csak hogy mindenki tudja hogy az enyém vagy. - Suttogta rekedtes hangján.

- Nem.

Hátrálni próbáltam de elkapta a csuklóm mielőtt magához húzott volna.

- Talán később. - Mosolygott.

***

Harry odaadta a nevét egy férfinek az étterem előtt, utána hátravezettek minket az asztalunkhoz. Rettentő érzésem volt hogy Harry ilyen helyre kért asztalt, ahol még jobban el vagyunk dugva. Szemben ültem vele a kis asztalnál, kabátom vállvonogatva levettem és a szék támlájára raktam magam mögé. A pincérnő kihozta nekünk az étlapokat, mielőtt felvette az ital rendelésünk, majd elsietett.

Harry végig nézte az ajánlott ételeket, nem nézett fel amikor lehajoltam a táskámért és elővettem a mobilom.

Feladó: Zoe

Hogy megy? Jól vagy? Xx

Már majdnem válaszoltam amikor a "pajzsom" lelökték a földre. Gyorsan elrejtettem a mobilom a táskámba, ezután rászántam magam hogy felnézzek, és belenézzek sötét tekintetébe. Úgy döntött nem említi meg a mobil ügyet, inkább megkérdezte mit szeretnék.

- Nem vagyok éhes. - Kijelentettem kertelés nélkül.

- Válassz, vagy én fogok helyetted. - Hangja kissé haragos volt.

Csendben maradtam mikor a pincérnőt visszahívta. Copfja csak úgy lengett ahogy hozzánk sietett hogy lefirkantsa a rendelésünket.

- Hozhatok mást is esetleg? - Kérdezte udvariasan.

Habozva Harryre nézett, utána tekintetét átirányította rám. Elmondhatom hogy nem érezte jól magát körülötte. Kedvesen újra rám nézett, mintha tudta volna hogy nem saját akaratomból vagyok itt.

- Nem köszönöm. - Mosolyogtam.

Ezután egyedül hagyott minket. Harry kicsit oldalra biccentette a fejét, szemeivel szigorúan csak az arcomat nézte.

- Megijesztelek téged?

Már majdnem mondtam hogy ez egy elég hülye kérdés volt, de leállítottam magam. Nem igazán szerettem volna elmondani neki hogy rohadtul ijesztő számomra. Biztos vagyok benne hogy felhasználta volna ezeket az információkat, így is már nagy előnye volt. Bár nem értem hogy nem érzi azt, hogy mennyire megfélemlítő hatással van rám.

A csend választ adott kérdésére. Megmutatta gödröcskéit, amikor rám mosolygott. Harry kezével majdnem elért mikor a pincérnő visszatért az italainkkal. Megköszöntem a vizet, magamban hálát adva hogy félbeszakított minket. Túl hamar elment újra egyedül voltam Harryvel. Kényelmetlenül érzetem magam amikor az arcomat nézte.

- Ezelőtt nyúlt már hozzád valaki?

- M-Mi? - Zavartan válaszoltam.

Nem mondott semmit, de felsóhajtottam a keze érintésére az asztal alatt. Kuncogott a reakciómon, majd gyorsan felkelt. Meglepett mikor székét a jobb oldalamra tolta. Keze visszatért az előző pozícióhoz. Lélegzetem megakadt a torkomon amikor kezével lassan felfelé haladt a combomon, testem megfagyott. Harry elszántan nézte ahogy fel és le mozog a mellkasom. Megköszöntem Istennek hogy végül nem ruhát vettem fel, ki tudja hova ért volna el a kezeivel. Mikor az ujjaival "oda" ért, hirtelen felpattantam. A székem hátraesett.

- Pisilnem kell.

Hallottam hogy mélyen nevetett mialatt sietősen sétáltam a mosdó felé. Nem volt időm felkapni a táskámat, csak el akartam tűnni.

- Ne legyél bent sokáig.- Szólt utánam.