Dark Harry Styles Hun (befejezett)

42. Rész

Harry ujjai kicsúsztak az enyéim közül, mikor a dohányzó asztalon lévő telefonjáért nyúlt. A profilját csodáltam, ahogy kissé lebiggyeszti az ajkait miközben a most kapott sms-re koncentrált. Egy apró mosoly jelent meg az arcán, mielőtt felém fordult.

- Emlékszel Seanra? - kérdezte.

- Igen, a barátod, aki művésznek akar látszani.

Csak nevetett a leírásomon.

- Hát, elment egy időre és megkért, hogy nézzek rá a stúdiójára, hogy minden rendben van-e. Akarsz jönni?

Mosolyogva bólintottam.

- Most? - kérdeztem meglepődve.

- Ja

- Had vegyem fel a cipőm.

Elhúztam a lábaim Harry öléből és leszálltam a kanapéról. Amikor útra készen visszatértem, Harry kikapcsolta a tévét, és felvette a tornacipőjét.

- Menjünk!

***

A kocsi megállt az útpadka mellett, majd Harry lekapcsolta a gyújtást. Gödröcskéivel az arcán szállt ki, és kocogott át az én oldalamra. Kicsusszantam az ülésből, és lábam a járdát érintette. Volt időm körülnézni, míg Harry lezárta az autót. Sosem voltam még a városnak ezen a részén azelőtt. Még a sötétben is kreatív hangulat áradt mindenhonnan. Itt biztosan találsz egyéniségeket, akik kis kávéházakban ülve a jegyzetfüzeteik fölé görnyednek, és papírra vetik a fejükben megalkotott elképzeléseiket. A modern és a hagyományos épületek keveréke vette körül az utat a magas fák mögött.

- Bo.

Megfordultam, és Harry a karját nyújtotta felém. Ujjaimat összekulcsoltam az övéivel miközben húzott maga felé, hogy mellette sétáljak.

- Merre van Sean stúdiója?

- Itt lent.

Levezetett egy téglával kirakott úton két épület között, a szabad kezemmel a színes falat simítottam a bal oldalamon. Egy fémajtó előtt álltunk meg, és Harry elővette a kulcsokat a zsebéből. Türelmesen vártam, míg kinyitotta az ajtót, testemmel továbbra is közel Harryhez, aki közben már a villanykapcsolót kereste.

Amikor aztán megvilágosodott a helység, kicsit meglepődtem, hogy egy lépcsőházban találtam magam.

- Menj fel, egy pillanat, és én is megyek.

Harry utasításait követve felmentem a lépcsőn, és elkerekedtek a szemeim, mikor felértem a tetejére. A műterem hatalmas volt, a falak tiszta fehérek, szemben egy padlótól a mennyezetig tartó ablakkal. Sean művei, rajzok, festmények, modellek elszórtan a fal mellett.

- Mit gondolsz?

Éreztem Harry testének melegét mögöttem, mielőtt egyik karját a derekam köré fonta.

- Ez elképesztő. - válaszoltam elámulva.

A nyakamhoz hajolva nevetett, majd egy puszit nyomott az arcomra, mielőtt hagyott volna jobban körülnézni. Egy nőről festett feltűnő képnél találtam magam, akinek a szép arcvonásai sötét színekkel lettek megfestve. Elgondolkoztam, vajon Sean egyik barátja volt-e, vagy egy kép, amit emlékezetből készített. Aztán a gondolataim Harryre vándoroltak. Sem ügyességem, sem türelmem nem volt, hogy fessek bármit is. De ha festenék, akkor őt festeném. Biztos vagyok benne, hogy a stúdióban rengeteg szín áll rendelkezésre, de azt érősen kétlem, hogy a Harry ajkainak pontos színét megtaláltam volna. A száját díszítő piruló rózsaszín az egyik kedvenc színem, a másik pedig a szemének lenyűgöző zöldje.