Dark Harry Styles Hun (befejezett)

5. Rész

Kezeimmel szorosan kapaszkodtam a mosdóba, teljes súlyommal rátámaszkodtam ezalatt próbáltam irányítani a légzésem. Felemeltem a fejem, belenéztem a tükörbe megkíséreltem lenyugtatni magam. Nem hittem el Harry akciói mennyire elfajultak. Úgy tett mintha nem érdekelte volna ha valaki meglátja. Belenyúltam a zsebembe hogy lecsekkoljam a mobilom.

- Francba.

A táskámban hagytam az asztalnál, Harryvel. A szívem elszorult mert rájöttem hogy senkivel nem tudok kapcsolatba lépni. Megráztam a fejem, hajam jobbra és balra lengett.

- Nem tudom ezt csinálni. - Mondtam.

Még egyszer a tükörbe néztem; nem hiszem hogy valaha is rémültebb lettem volna.

Kétségbeesetten fel s alá járkáltam a mosdóban, próbáltam kitalálni a lehetőségeimet. Visszamehetek Harryhez hogy szembenézzek vele vagy akár el is szökhetek. Tekintetem az ablakra céloztam és gyorsan a második opciót választottam.

Kiráncigáltam az ablakot hogy nyitva legyen, már majdnem a párkányon voltam amikor az ajtó kinyílt. Visszafordultam, megnyugvásomra csak a pincérnő volt aki kiszolgált minket.

- Te vagy Bo? - Kérdezte.

Bólintottam, vártam hogy folytassa a mondandóját.

- A srác akivel vagy megkért hogy nézzelek meg.

- Oh istenem.

Közelebb sétált hozzám, elkapta a kezem és a másik oldalra húzott.

- H-hol van ő?

- Kint vár rád az ajtó előtt. - Suttogta aggódóan.

Szemeim nagyra nőttek, mire befejezte a mondatot. Fejét a nyitott ablakhoz fordította, utána vissza rám. Nyilvánvalóan tudta mire készültem azelőtt hogy benyitott volna.

- Menj. - Oldalba bökött, hogy folytassam a menekülést. - Azt mondom neki hogy nem voltál itt.

- Köszönöm. - Mosolyogtam.

Megragadtam az ablakpárkányt, felhúztam magam. Visszapillantottam hogy kiment-e már a mosdóból.

- Mi van! - Egy mély hangot hallottam az ajtó másik feléről.

- Basszus.

Leültem, lábaim kilógtak az ablaknál. Csak mielőtt leugrottam volna a rövid távolságot a földig az ajtó kitárult. Sötét szemeivel rám nézett. Dühös tekintete gyorsan vigyorrá alakult át, világossá vált számomra hogy neki ez móka. Tulajdonkép vadászat.

***

Futottam ahogy csak tudtam a hosszú sétányon, a levegő hűvösebb volt amikor megérkeztünk. Hosszú hajam lobogott mögöttem. Gyorsan elhaladtam az étterem mellett, remélve minél több előnyt szerzek magamnak... már amennyi lehetséges volt. Hátranéztem, Harry a nyomomban volt.

- Bo!

Visszautasítottam a feladást, el kellett kerülnöm előle. Lábaim fájni kezdtek de erősebben futottam. A levegő mit "húztam" magam után nem elégítette ki az igényemet. Ziháltam mikor lefordultam egy saroknál még mindig a vízhez vezető úton. Pánikolni kezdtem amikor rájöttem hogy ez az út nemsokára a végéhez ér. Más utakat kerestem, kétségbeesetten kutakodtam a kiutat. Megtorpantam, hátra fordultam, Harry lelassított. Rám vigyorgott, közelebb sétált, tudta hogy nincs már hova futnom. Pár lépést tettem hátra, csak addig amíg elértem a korlátot. Mindketten nehezen lélegeztünk.

-Mit gondolsz merre akarsz menni, drága?

Sétáját folytatta felém, én kissé balra mozdultam, arra gondolva hátha meg tudok lógni a másik irányba. Harry csak pár méterre volt tőlem, hátamat a kapunak döntöttem ami egyenesen le a vízhez vezetett. Keményebben nyomtam, sürgősen próbáltam növelni a teret köztünk.