Dark Harry Styles Hun (befejezett)

18. Rész

Már körülbelül egy fél órája ébren voltam, de a testem képtelen volt megmozdulni, ahogy Harry erős karja magához szorított. Minden egyes alkalommal, ha egy kicsit is megmozdultam, a fogása szorosabb lett, a hosszú ujjaival finoman markolta a pólót, amit viseltem. Halkan kuncogni kezdtem, amikor utoljára próbáltam elszökni. Harry rekedtesen felmordult. Meglepődtem, amikor a derekamnál fogva maga felé fordított. A szemei még mindig csukva voltak, de tudtam, hogy ébren van. A sötét fürtjei kócosan terültek szét a párnán.

- Bo - motyogta a rekedtes reggeli hangjával.

Pislogott néhányat, mielőtt rám nézett volna. Mióta felkeltem, Harryn és a családján gondolkoztam. A szívem is belefájdult a gondolatba, min mentek keresztül, ő, az anyukája és a nővére. Senki sem érdemel ilyen bánásmódot. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy Harry részben magát hibáztatja a történtekért. Gyengének tartotta magát, mert nem volt képes megállítani az apját.

- Harry.

A zöld szemeivel mélyen az enyémbe nézett. Beleharaptam az ajkamba, és próbáltam megtalálni a megfelelő szavakat. Fogalmam sem volt, hogy hogyan fog reagálni. Egy részem attól tartott, hogy megharagszik, de rávettem magam a beszédre.

- Sz-szerintem fel kellene keresned anyukádat.

Megráncolta a homlokát, és ajkait összepréselte. Hangosan dobogott a szívem, mialatt vártam, hogy mondjon valamit, de csöndben maradt.

- Fel kellene hívnod - mondtam halkan.

Idegesen felsóhajtott, a göndör fürtjei összeborzolódtak, miközben a fejét rázta. Ledobta magáról a takarót, gyorsan felállt, felvette a szürke melegítőalsóját és kiviharzott az ajtón le a nappaliba. Valamilyen szinten számítottam rá, hogy így fog viselkedni. Lecsuktam a szemem, és összeszedtem a bátorságom, hogy utánamenjek. Kiszálltam a meleg ágyból, és mezítláb megindultam az ajtó felé. Egy hangos csattanást hallottam, ami aztán visszhangot az egész lakásban.

A tekintetem a konyha padlóján heverő törött tányérokra tévedt. Harry nem nézett a szemembe. Hallottam a heves légzését, ahogy mozdulatlanul álltam. Lábujjhegyen ellépkedtem a porcelántöredékek mellett, és megálltam Harry magas alakja mögött. Habozva nyúltam a vállához, az ujjam hegyét finoman a puha bőrébe nyomtam.

- Biztos akarnak hallani felőled - mondtam.

Megijedtem, mikor Harry hirtelen megfordult. Az arcán mérges arckifejezés ült, ahogy a zöld szeme összekapcsolódott az enyémmel. A sötét tincsek kócoson keretezték az arcát. Láttam, ahogy az állkapcsa megfeszül, és a vastag ér a nyakán egyre feltűnőbben lüktet.

- Ezt nem te tudhatod - válaszolt nyersen.

Néztem, ahogy az izmos mellkasa emelkedik és süllyed. Megfeszültek az izmok a hasán és a karján.

- És te sem, hogy ha nem próbálod meg - vágtam vissza.

Elakadt a lélegzetem, mikor Harry nekinyomott a pultnak. A rémült tekintetem találkozott az övével, amikor az ujjaival megtalálta csípőmet. Figyeltem, ahogy az arcvonásai meglágyulnak mielőtt a hatalmas kezeivel megfogta hátulról a combomat. A vállaiba kellett kapaszkodnom, mikor könnyedén felültettet a konyhaszekrényre. A szemeink így majdnem egy vonalban voltak. Elszántan néztem a szemébe mielőtt próbáld volna elfordulni, de megfogtam a kezét.

- Harry - suttogtam.

Lassan közelebb húztam magamhoz. A hüvelykujjammal finoman végigsimítottam a kemény ujjpercein.

- Próbáld meg, kérlek!

Harry testével ott maradt a combjaim között. Így maradtunk egy kis időre, és hallgattam, ahogy a légzése lelassul. A jobb kezemmel megfogtam a tarkóját. Felé hajoltam, ő pedig pislogva lehunyta a szemét mikor egy puha puszit nyomtam az arcára. Aztán a füléhez hajoltam.

- Ők még mindig a családod... szeretnek téged. - suttogtam.

Rámosolyogtam, és elhúzódtam. Miközben ő feldolgozta a szavaimat, az érintésem lejjebb csúszott. Az ujjam hegyével végigkövettem a kiemelkedő kulcscsontját mielőtt a tenyeremet a mellkasára nyomtam. Éreztem, ahogy a szíve hangosan dübörög. Az ajkaim enyhén szétnyíltak, mikor megéreztem, hogy felgyorsul a szívverése az érintésem hatására. Harry sötét tekintete most visszatért az arcomra. A szemhéja lecsukódott miközben közelebb hajolt, az orra súrolta az enyémet.

- Ez miattad van - suttogta.

Megszorítottam a kezét mielőtt a mellkasomhoz emeltem. A hatalmas tenyere pontosan a szívem felett pihent. Meg akartam neki mutatni, mit tesz velem. A vér lüktetett az egész testemben, a szívem gyorsan vert. A pólómon keresztül is éreztem az érintésének melegét. Harry mosolygott, a gödröcskéi is látszottak, mikor lecsúsztattam a kezem a mellkasáról. Ő nem vette el a sajátját, hanem a másikkal gyengéden elfordította a fejem, és megpuszilta a nyakam. Lihegve szedtem a levegőt, amikor elkezdte szívni és harapdálni a bőrömet. Rekedten felnevetett és tudtam, hogy érezte, a szívem sebesebben ver a tettei hatására. Hátrébbhúzódott, ajkán elégedett vigyor játszott.

- Tetszik, hogy ezt én váltom ki belőled.

Éreztem, hogy elpirulok, és lenéztem a földre, Harry elvette a kezét, megfogta az államat és felemelte, hogy a szemébe nézzek. Éreztem, ahogy az ujjával lágyan végigsimít az alsó ajkamon.

- Ígérd meg, hogy legalább elgondolkodsz azon, amit mondtam! - kértem halkan.

Harry bólintott. Rámosolyogtam, majd az arcához hajoltam és egy hosszú puszit nyomtam az arcára.

- Csak miattad - suttogta.

Ujjaimat a karja köré fontam, és próbáltam leszállni a pultról. De Harry megakadályozott, mikor megfogta a combom. Az ereje jóval felülmúlta az enyémet, és könnyedén visszaültet a helyemre.

- Hová mész? - kérdezte.

- Feltakarítom a maradványokat.

- Nem. Te maradj itt, én majd megcsinálom. - mondta, és már indult is.

- De én is segít...

- Nem akarom, hogy megsérülj, maradj ott, Bo! - utasított határozottan.

Sértődötten megráztam a fejem, és figyeltem, ahogy lehajol a törött tányérért. A védelmezése időnként már túl sok volt. Lecsúsztam, és óvatosan odasétáltam hozzá, gondosan elkerülve az éles töredékeket. Leguggoltam Harryvel szemben, és elkezdtem felszedegetni a nagyobb darabokat.

- Bo, hagyd!

- Nem, Harry. Jól van ez így.

Egy pár másodpercig csak bámult rám. Láttam, hogy az állkapcsa megfeszül a makacsságom miatt. Tudtam, hogy már hozzászokott, hogy minden úgy van, ahogy ő akarja. De el kellett fogadnia, hogy nem fog mindenki eleget tenni a kéréseinek. A figyelme aztán visszaterelődött a törött tányérokra, és elkezdte felszedegetni a darabokat.

Már csak néhány kis töredék volt a földön. Előrenyúltam, hogy megfogjam az egyiket és kidobjam a kukába. Felszisszentem az összeszorított fogaimon keresztül. Visszahúztam a kezem, és összerezzentem, ahogy vér szivárgott a vágásból.

- Na, mit mondtam - mondta fanyarul Harry.

Megragadta a csuklómat, és odahúzott a mosogatóhoz. Hagytam, hogy felültessen a lábaimat lelógatva a pult szélére. Hideg vizet engedett és alátette a kezemet. Megrándultam, ahogy a víz lemosta a vért. Harry csak rosszállóan nézett. Miután a sebet kitisztította, körbeforgatta a kezem, megnézte minden oldalról.

- Nem védhetsz meg mindentől - jelentettem ki halkan.

Harry arckifejezése meglágyult mielőtt rám nézett. A szikrázó zöld szemei az arcomra tapadtak.

- De megpróbálhatom.