Dark Harry Styles Hun (befejezett)

51. Rész

- És a földre került! - kiáltottam.

Harry hason feküdt alattam, én pedig a háta alján ültem, térdeimmel az oldalán.

Különösen ügyesnek éreztem magam, ahogy behajlított jobb karját a háta mögé fogtam. Egykori megszállottságom a rendőrséggel kapcsolatos műsorokkal megtanított, hogyan kell letartóztatni valakit. A játékos harc ellenére elgondolkoztam, vajon Harry volt-e már ebben a helyzetben azelőtt, hogy leteperték-e a földre és bilincselték-e meg mielőtt a rendőrautóba tették.

Izgalmas volt ez egyszer az uralkodó pozíciójában lenni, de könnyen meg lehetett mondani, hogy visszafogja magát, hagyja, hogy élvezzem a játékunkat. Egyből nyilvánvaló lett az erőnk közötti különbség, amikor csörögni kezdett Harry telefonja. Az, hogy elengedjem a csuklóját, túl egyszerű lett volna, de nem voltam hajlandó arrébb menni a kényelmes ülő helyzetemből.

- Nyugalom! - rezzent össze meglepetten, amikor a nadrágja hátsózsebében kezdtem matatni.

Hazudnék, ha azt mondám nem használtam ki a lehetőségemet, hogy megtapogassam a fenekét. Egy gyors pillantást vetettem a képernyőre, és megbizonyosodtam, hogy Harry egyik barátja az. Elhúztam a képernyőzárat és a fülemhez tartottam a mobilt.

- Szia Hayley!

- Bo! - fészkelődött Harry alattam.

Kicsit jobban lenyomtam a súlyommal, és újra megfogtam a karját.

- Á, Bo! Éppenséggel veled akartam beszélni. Próbáltalak hívni, de a mobilod ki van kapcsolva.

Kicsit szórakozottnak hangzott, csörömpölés hallatszódott a háttérből, amíg arrébb nem ment, és be nem csukta az ajtót.

- Ó igen, fel kell töltenem.

Az utolsó szavaknál kissé megemelkedett a hangom, kuncogtam Harryn, aki hirtelen felemelte a csípőjét a padlóról, sikertelenül próbálta magát kiszabadítani. Hayley úgy tűnt, nem vette észre, és folytatta a beszélgetést.

- Csak arra gondoltam, hogy megvan-e már mit veszel fel péntek este. Holnap vásárolni megyek, szeretnél te is jönni?

- Az nagyszerű lenne.

- Bo! - szólt közbe Harry.

Szakszerűen a vállam és a fülem közé fogtam a telefont, és a plusz kezem segítségével fogtam le őt teljesen.

- Minden rendben? Hol van Harry? - Hayley hangja kíváncsinak hangzott.

- Ő jelenleg gyengélkedik. - nevettem, miközben küzdöttem, hogy a telefon a fülemnél maradjon és továbbra is Harry hátához fogjam a csuklóját.

- Ha ha, nagyon vicces. - motyogta Harry a szőnyegbe.

- Akkor találkozunk a mozival szemben, a kávézó előtt egykor.

- Jöhetne még pár barátom is?

- Persze, akkor találkozunk ott mindannyian. - mondta vidáman.

- Holnap találkozunk!

Letettem a telefont, és újra előrehajoltam, hogy incselkedő puszikat szórjak Harry arcának jobb oldalára. Kissé meglepődtem a bosszús, durva morgáson, ami a torkában visszhangzott.

- Nana - csendesítettem. - Ne kezdd a vérfarkasosdit!

- Meg foglak harapni! - vágott vissza.

Épp valami szellemessel akartam válaszolni, de hiába. Lehunytam a szemeit, és akkor Harry kiszabadította magát, engem pedig a szőnyeghez szorított. Döbbenetes volt, ha nem inkább kicsit ijesztő, milyen könnyen fordította meg a helyzetünket.