Dark Harry Styles Hun (befejezett)

44. Rész

Két napig ágyban maradtam a takaróm biztonságába burkolva. Mikor összeszedtem a bátorságom, hogy megvizsgáljam az arcom, megrémített a látvány. Az ajkam még mindig fájdalmasan meg volt repedve, az állkapcsom is kissé kék-zöld foltos. Az arcom nedves lett, ahogy könnyek csordultak ki a szememből. A karom lüktetett, ahogy megmozgattam, sötét foltok díszítették ott is a bőrt.

Megugrottam, és ledobtam magamról a paplan, amikor a telefonom rezegni kezdett az ágyam melletti éjjeliszekrényen. Ujjaimmal a készüléket babráltam, és idegesen nyeltem egyet, amikor megláttam a nevet. Mély lélegzettel készültem fel, nyugodtnak kellett maradnom.

- Bo?

- Szia, Harry! - mondtam halkan.

- Nem mondtad tegnap, hogy nem érzed jól magad. - vágott egyből a közepébe. - Mentem, hogy felvegyelek ma munka után, és Poppy mondta, hogy telefonáltál, mert beteg vagy.

- A francba, bocsi Harry. Írnom kellett volna neked. - mondtam őszintén, mert tényleg eszembe se jutott, hogy szóljak neki.

- Hogy vagy? - a hangja kicsit távolságtartóan hangzott, nem a megszokott pimasz módon.

- Megvagyok, köszi.

- Később átmegyek hozzád. - javasolta hirtelen.

Szavai hallatára elöntött a pánik. Az utolsó dolog, amire vágytam, hogy Harry odajöjjön. Nem, amikor így nézek ki.

- Nem, nem, sokkal jobban érzem magam, nem szükséges. - mondtam egyből.

- Nem érdekel, akkor is megyek. - kirázott a hideg a hatalomtól a hangjában.

- M-majd én megyek hozzád. - mondtam csendesen.

***

Gondoltam, az előnyösebb lesz, ha én megyek hozzá, mert így több időm van elkészülni, és akkor indulok, amikor akarok. De ahogy a tükörben bámultam magamra, a gondolat, hogy szembe kell néznem vele, összeszorította a gyomrom.

Bármennyi sminket is tettem fel, a zúzódások még mindig látszottak. Fogalmam sem volt, hogyan rejtsem el a sérülést az ajkamon. Nem hinném, hogy azt a kozmetikai terméket, amire szükségem volt, már feltalálták. A szemeim kissé megdagadtak a sírástól, amikor aludni próbáltam. Szét voltam csúszva.

Vetettem még egy fájdalmas pillantást a tükörbe, mielőtt felkaptam a táskámat és kabátom. Anya meglepően nyugodtan fogadta a véraláfutásokat a testemen. Volt egy olyan érzésem, hogy részben én voltam az oka, hogy a nővér munka mellett döntött annak idején. Gyerekkoromban egy hét sem telt el anélkül, hogy beütöttem volna a könyökömet, vagy lehorzsoltam a térdem. Mindig beleütköztem dolgokba, szóval, amikor megkérdezte, hogy hogyan sérültem meg, az 'elestem az ajtóban' indok teljesen elképzelhető volt.

Gondolataim visszatértek a jelenbe, amikor egy utas benyomta a leszállásjelzőt a buszon. Kicsit elgyengültem, mikor felismertem az ismerős utat. Felálltam az ülésből, és igyekeztem a fájó karommal kerülni az érintkezést más emberekkel, akik a tömött buszon álltak.

Megköszöntem a sofőrnek, és leléptem a járdára. Akármennyire is szerettem volna húzni az időt, hogy szembenézzek Harryvel, ahogy sötétedett, egyre jobban rázott ki a hideg. A levegő meleg volt, de nem vágytam arra, hogy egyedül legyek, mikor besötétedik. A feldühödött férfi képe betolakodott a fejembe, és buzdított, hogy siessek inkább.

Tudtam, hogy várni fog rám. Egész komoly kihívás volt a lábaimnak fellépcsőzni Harry lakásáig. Ujjaimmal gyorsan átfésültem a hajam, és hagytam, hogy egy része az arcomba hulljon, és elvonja a figyelmet a zúzódásokról. Emeltem a kezem, és bekopogtam az ajtaján. Pillanatokkal később hallottam a lépéseit, ahogy a köztünk lévő akadály felé halad, és gyorsan kinyitja azt. Csendben maradt, rám bámult, mielőtt lenézett, és utat engedett nekem. Háttal állt nekem, mikor becsukta az ajtót. Lélegzet visszatartva álltam ott, míg ő nagyot sóhajtott, mintha csak felkészítette volna magát, hogy a szemembe nézzen. Amikor végre megtette, nem volt nehéz észrevennem a szomorúságot a fagyos tekintetében, ahogy végignézett az arcomon. Sötét tincsei rendetlenül álltak a fején, telt ajkai fakóbbak, mint az megszokott. Szorosabban fogtam a táskám pántját, Harry ujjaival pedig elsimította a hajamat. Figyeltem, ahogy kissé oldalra billenti a fejét, felém hajolt, hogy jobban szemügyre vehessen. Érdeklődő tekintete szomorúsággal keveredett, ujja hegyével pedig gyengéden felemelte az államat.