Dark Harry Styles Hun (befejezett)

53. Rész

-Magadon fogod tartani azt a pólót?

Harry figyelmének nagy részét az útra összpontosította, ahogy az autók között cikáztunk, de tudtam, hogy a kérdése felvetett valamit, ami miatt aggódott. Amikor pedig nem rögtön válaszoltam a kérdésére a nemtörődöm stílusa darabokra esett.

- Rajtad lesz a tiéd, mikor belemész a medencébe?

- Nem - morogta.

A hirtelen jött válasza arra utalt, hogy a feltevésemet abszurdumnak tartja.

- Oké, ebben az esetben akkor viszont rám se számíts - egy újabb M&M's-t dobtam a számba. - Biztos vagyok, hogy el fogsz veszni a lányok bámuló pillantása miatt, de én nem fogok panaszkodni.

Legalábbis nem hangosan, magamban figyelmeztetem őket, hogy tartsák távol magukat tőle. Egyáltalán nem vágytam arra, hogy bárki is lássa, ahogy Harry félmeztelenre vetkőzik. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy női tekintetek kereszttüzében sétál, s közben nem erőlködik azon, hogy felhívja magára a figyelmet. Akár egy műanyag zsákot is húzhatna magára, a reakció ugyanolyan lenne. Mindazonáltal van, mikor még a legbátrabb és legelszántabb nők sem merik megközelíteni, éles tekintetét látván.

De én ott lennék. Míg ők csak a múltjának a részei, én mellette állnék.

- Oké - morogta és egy másik számra váltott az iPodon.

- Jó fiú - megpaskoltam a fejét, majd felajánlottam neki egy szem M&M's-t jutalomként.

- Nem vagyok kutya, Bo.

Ám a csokoládé elfogadásának ténye ellent mondott a hangjában csengő kihívással.

- Nem - kezdtem - nem vagy kutya, sokkal inkább kis kölyökkutya.

A hangom, melyet ehhez a kijelentésemhez használtam úgy látszott, hogy felizgatta. Kezét elvette a kormányról és megpróbált arrébb tessékelni, miközben én az egyre vörösödő arca felé nyúltam.

- Légy jó! - mondtam neki, miközben leejtettem néhány szem édességet az ülésre. - Úgy értettem, szerethető módon vagy az.

- Bo, ne a kocsiban! - veszekedett Harry.

A vállalkozásomat, hogy összeszedem a szanaszét guruló csokikat, egy szempár követte végig. Ez csak egy dolog volt. Ugyanis nem sokkal később kilöttyintettem a kólámat az ülésre és Harry azon aggódott, hogy valamit meg fog ütni a kocsiban. Biztos vagyok benne, hogy ha nem időre mentünk volna, akkor Harry kitessékelt volna a kocsijából, hogy odakint egyem meg a csokimat és igyam meg a kólámat, nehogy bármi bántódása essen a nagyra becsült járgányának.

***

- Azta! - kiáltottam fel.

Tenyeremet az ablakra támasztottam, ahogy Harry bekanyarodott a ház elé. Ilyen szépet talán még tv-ben sem láttam ezelőtt. Harry kicsit lekicsinyítette a ház szépségét és a méretét.

- Igen, tudom, mire gondolsz - nevetett lágyan Harry.

Megálltunk a fű szélében, ám a számos autó, amelyet gazdái nem parkoltak el úgy, mint Harry, egymás után álltak sorban, különböző színekben pompázva. Azonban Harry autója volt az egyetlen fekete.

Az apró kövek „nyikorogtak" a talpam alatt, ahogy megkerültem a kocsit, hogy Harry mellett lehessek. Közel húzódtam hozzá, karjával átölelt. Az ujjai a bal vállamat simogatták, ezzel is megerősítve korábbi ígéretét, miszerint biztonságban vagyok vele, a védelme alatt állok.

A kavicsok zörögtek lépteink nyomán, mozgásunk a csendes időt megzavaró mély basszusok ütemével volt harmóniában. Dupla olyan gyorsan lépkedtem, mint Harry; miközben ő egyet lépett én kettőt. Így közelítettünk a modern rezidencia felé. Egy hatalmas vörös téglaépület volt, mely nyitott ablakain kiszűrődött a zene. Az ajtó mellett álló virágok felkúsztak az ajtófélfa mentén. Vastag sövény mutatta a házat körülvevő határokat. Magamban azt kívántam, hogy meg tudjam látogatni nappal is Hayley-t, világosban a zene dübörgő basszusa nélkül.