Dark Harry Styles Hun (befejezett)

28. Rész

- Gyerünk az óriáskerékre. - Megfogtam Harry kezét.

Próbáltam előre mozdulni de ő egy helyben maradt. Tekintete fent ragadt egy ponton a kerék tetejére. Gyerekek boldogan integettek a lent álló szüleiknek akik figyelték őket.

- Mi a baj? - Kérdeztem.

- Biztos hogy nem akarsz másra felülni? - Körbenézett.

Megfordult, erősen engem bámult. Olyan pillantása volt, mit még ezelőtt nem tapasztaltam. Mosolyogtam rá, ő óvatosan visszanézett.

- Tériszonyos vagy Harry?

Álla megfeszült.

- Nem, nem vagyok az. - Tiltakozott. - Csak nem szeretek ilyen messze lenni a földtől.

Morgott, majd felmutatott a magas kerékre.

Csak kuncogni tudtam. De hamar elhallgattam mikor rájöttem hogy egy gyönyörű srác áll előttem.

- Bo. - Harry szigorúan figyelmeztetett.

- Jó lesz így, felülök egyedül.

Elindultam hogy beálljak a sorba, hallottam hogy Harry elkeseredetten duzzogott egyet, álla még mindig feszes volt.

- Nem. - Habozva válaszolt. Néztem ahogy egy nagy levegőt vesz, szemeit becsukja. - Nem mész el egyedül.

Néha a túl féltése jól jött. Feszülten figyelt engem mialatt megragadtam a vállánál fogva és lábujjhegyre pipiskedtem.

- Ne aggódj, fogom a kezed ha szeretnéd.

- Ugh, ne oltalmazz engem. - Panaszkodott, én pedig nevettem.

***

Ez volt a legrosszabb menet amit átéltem. - Harry motyogott.

- Talán még élvezhetted is volna ha nem csuktad volna be a szemeid végig. A kilátás elképesztő volt. - Mosolyogtam.

Figyelmen kívül hagytam a panaszkodását, valami megfogott ami Harry mögött állt.

- Menjünk. - Megragadtam a kezét.

Odamentünk egy ilyen céllövölde szerű standhoz.

- Az a teknős az enyém. - Ránéztem a plüssállatra.

Harry nevetett miközben átadott pár fontot a kezelőnek.

- Szeretném én azt látni. - Cukkolt.

Be akarom bizonyítani neki hogy képes vagyok rá. A férfi elmagyarázta hogy három konzervet kell eltalálnom amik  hátul fel voltak állítva. 3 zöld labdát kaptam. Az első két dobásom kínosan közel voltak, csak súrolták a dobozokat. Harry vigyorral figyelte az arcán azt, hogyan borítom fel a díjam akadályozó tényezőit.

- Oh, gyerünk már!

Harry nevetett.

- Meg van a pontosságom, csak az erő kell hozzá. - Motyogtam.

- Hadd próbáljam meg. - Mondta Harry, megbökött a csípőmnél hogy arrébb menjek.

Tanúja voltam, hogy Harry egy dobással feldöntötte mindhárom konzervet. Önelégült vigyorral felém fordult.

- Fellazítottam neked őket. - Mondtam.

- Igen, igen. - Átadta nekem a teknőst amit megnyert.

- Köszönöm! - Áradoztam, adtam neki egy puszit az arcára.

Már majdnem elmentünk amikor egy anyuka és a kislánya odamentek Harryhez. A kislány, anyukája kezéhez tapadt, kissé a lábai mögött bujkált, ahogy tátott szájjal felnézett Harryre.