Dark Harry Styles Hun (befejezett)

22. Rész

*Harry szemszöge*

Kezeimet felemeltem hogy eltoljam Kimet magamtól. Kissé meglepettnek tűnt a cselekedetem után. Düh járta át a testemet mialatt egy csábító mosoly terült szét az arcán. Nyelvét kidugta majd végignyalta a száját. Elégedetten hümmögött. Szorosan megfogtam a csuklóját mielőtt megérintette volna újra a mellkasomat.

Ekkor láttam meg őt. Bo. Nem messze állt tőlünk. Könnyei fenyegetőztek hogy színültig megtöltik szemeit mialatt ott állt és bámult ránk. Kétségbeesettség látszódott arcán, majd ajkai szétnyíltak. Ujjaival azonnal letörölte a legördülő cseppeket, nem akart a szemembe nézni. Bo fejét jobb oldalra fordította. Pontosan tudtam mit fog tenni. Futás.

Néztem ahogy sietősen átkászálódott az emberek között a teremben. Gyorsan eltűnt, magassága miatt könnyen el tudott rejtőzni a csoportok között. Azon voltam, hogy elinduljak utána, amikor hosszú körmök belevésődtek a bicepszembe. Kim várakozóan nézett rám, még idegesebb lettem. Letöröltem szájfényét a számról undorodva.

Szemei kikerekedtek amikor erősen a falnak szegeztem.

- Ne gyere a közelembe, se Bo-éba. Értetted? - Legyintettem.

Tudtam, hogy félt. De abban a percben nem érdekelt. Kim már látott a legellenségesebb pillanataimban is; erőszakos viselkedésem beindíthatta őt. De sem ő, sem más lány nem volt a célom. Nem voltam hajlandó levezetni a haragom egy nőn. Nem leszek olyan mint az apám. Reszketve lélegzetet kényszerített ki a száján, remegett a tartásomban. Elengedtem a csuklóit. Elfordultam tőle és a kijárat felé vettem az irányt.

Nem állt meg. Felgyorsult ahogy hallotta a hangom, próbált megszökni előlem. Beszélnem kellett vele. Kocogtam utána. Nem érdekelt hogy jelenetet csináltunk. Az egyetlen ember akivel törődtem, az Bo volt.

- Bo, várj.

- Hagyj békén Harry! - Visszaordított.

Összezavart, hogy lassított egy kicsit mielőtt lehúzta a cipőit és tovább haladt. Megbotlott, de visszanyerte az egyensúlyát. Bo tempója jelentősen nőtt, ahogy rohant lefelé a járdákon mezítláb; cipőit szorongatta jobb kezében. Káromkodtam, folytattam tovább a kergetését. Vadul zakatolt a szívem, miközben figyelmen kívül hagyta az autókat, egyenesen futott az út másik oldalára. Dudák visszhangoztak az éjszakában, de Bo-t nem érdekelte. Fájt, hogy ő olyan kétségbeesetten el akar menekülni tőlem.

- Bo, állj meg!

Folytattam a követését. Meglepett hogy megtartotta ezt a gyors tempót. Még az észrevehető magasságkülönbségünk és a hosszú lábaim ellenére is sikerült elérnie hogy fussak utána. Bo a hídon át a parkba vezetett. A környék halványan volt megvilágítva, az útvonal mentén volt egy tó. A kísérteties környezet kissé megrémisztett. A sötétség a fák között nem egy megnyugtató látvány. Semmilyen módon nem akartam hogy egyedül fusson, pláne nem ilyen környezetben. Észrevettem kis testét egy gumiabroncs mögött; gyorsan kaptam a lehetőségen hogy elérjem őt.

*Bo szemszöge*

Az adrenalin bombát már nem éreztem magamban mint az elején. Tisztában voltam hogy lábamban az izmaim kifáradtak. Pánikba estem mikor rájöttem Harry milyen közel van hozzám. Nehéz lélegzését lehetett hallani, ezek a hangok eggyé váltak az én éles levegő utáni kapkodásommal.

- Te komolyan ilyen őrült vagy, meg is ölhettek volna?! Ne fuss el így újra. - Harry kiabálta mögöttem.

Összerezzentem mikor hosszú ujjak közrefogták a bal csuklómat. Harry felrángatott hogy szembe legyek vele. Merész intézkedései megleptek, cipőim kiestek a kezemből a fűre. Az égő kép róla és Kimről lebegett a szemem előtt. Csikorgattam fogaim, ezután jobb kezemmel felpofoztam. Az erő miatt elfordította a fejét.