Dark Harry Styles Hun (befejezett)

55. Rész

Harry szemszöge

- Csajharc!

Niall hirtelen felélénkült, lelkesen nézett körül a lányokat keresve. Amikor nem járt sikerrel, elégedetlenül koncentrált újra a sörére. A szünet a beszélgetésben nem tartott sokáig, az élénk kék szemek kíváncsian néztek rám.

- Hé, haver, hol van Bo? - kérdezte kissé zavartan.

Otthagytam őt a medence mellett rábízva Louis-ra, míg én nem vagyok ott. Reméltem, hogy így lehetőségük lesz beszélgetni. Viszont abból kiindulva, hogy Louis mennyit ivott már, valószínűbb, hogy ő a zoknija színéről folytat beszélgetést, mintsem valami igazán tartalmasról.

Niall még mindig bámult, türelmetlenül várva a válaszomra, és kérdően felvonta a szemöldökét. Nem vettem róla tudomást, amíg lihegve meg nem jelent egy srác. Tiszta kóc volt a haja, és a félregombolt ingje elején valami pia maradványa díszelgett.

- Hé, gyertek, pár csaj egymásnak esett a kert végében!

Az idegen azzal, ahogy megjelent, el is tűnt néha meg-megcsúszva a parkettán, majd ki az ajtón át a sötétbe.

A francba.

Biztos nem, biztos nem Bo, ő lenne az utolsó ember, aki verekedésbe keveredik. Nem lehet ő. De a megnyugtatás ellenére felálltam a kanapéról, és ház hátuljához vezető teraszajtóhoz mentem. Niall mögöttem sietett le a lépcsőn. A medence a kert végében volt, az informátorunk utat tört magának a többiek között, és mi pedig követtük őt.

- Bo!

A szívem megállt egy pillanatra, mikor felismertem Bo kemény, védelmező alakját, ahogy szilárdan Hayley oldalán áll. Ismertem már ezt a testtartást, eszembe jutott, amikor alig bírtam állni, és ő támogatott egy falnál. A kicsi, de hatékony védelem megakadályozta, hogy további ütéseket kapjak. Gyakorlatilag ő vitt haza aznap este. Akkor este, mikor meséltem neki apámról.

Ahogy közeledtünk, egyre nyilvánvalóbb volt mi történik. Egyre több bámészkodót vonzott maguk köré a három lány, ahogy hevesen vitázott. Nem jutott eszembe a harmadik lány neve, magasabb volt, de nem sokkal, a magasságán dobott még a cipő, amiben imbolygott. És még jobban megingott, mikor dühösen előreindult.

- Engedd el! - visította Hayley.

A lány megmarkolta Bo haját, hogy szétválassza őt és Hayley-t. Mire elértem az őket körülvevő közönség szélét, már karmolásokat hagytak egymás bőrén. Sok cicaharcot láttam már az esti bulikon, de sosem fajult el tényleges verekedésig, max egy-egy pofonig a másik arcára. És szinte mindig egy megcsalás miatt volt, mert a srác azt gondolta, hogy megússza, ha két nővel kavar egyszerre.

Kissé szürreális volt az egész, nem egészen értettem, hogy durvulhatott el valami ennyire, főleg Bo-val a középpontban. Szó szerint is a közepén, ahogy a csaj agresszívan ökölbe fogta a haját. Átnyomultam az emberek mellett, miközben sikolyokat hallottam a körön belülről.

Leráztam a vállamról egy kezet, de csak addig, míg pillanatokkal később nagyobb határozottsággal az vissza nem került ugyanoda. Hamar felismertem a tulajdonosát a nemkívánatos korlátomnak, és arrébb toltam azt az arrogáns gyökeret.

- Had harcolják ki magukat! - panaszkodott, a lehelete többféle piától bűzlött.

Természetesen, ő azt akarta, hogy verekedjenek. Semmi sem szórakoztatóbb egy csapat srácnak, mint látni, ahogy lányok tépik le egymásról a ruhát, és közben sikítoznak egymásra.

- Vissza! - csattantam fel.

Tömzsi alakja kissé megrezzent, amikor felismert. Az utóbbi években ez már szinte szabályszerűvé vált, hogy az emberek meghúzzák magukat a jelenlétemben. A szóbeszéd gyorsan terjed, ha padlóra küldesz egy felkapaszkodott kis pöcsfejet egy éjszaka.