Dark Harry Styles Hun (befejezett)

27. Rész

Pár órán keresztül vártam anyára, hogy hazaérjen. De 11-kor már olyan fáradt voltam, hogy alig bírtam nyitva tartani a szemem. A szürke cicám szórakoztatott, miközben henyélve cirógattam a puha szőrét. Doug a hasamnál nyújtózkodott, és elégedetten dorombolt mikor ujjaimmal a füle tövét vakargattam.

Kelletlenül kiszálltam az ágyból, gyorsam fogat mostam és megfésülködtem, mielőtt visszamásztam volna a paplanra.

- Menjünk aludni, Doug - suttogtam.

Úgy tűnt egyetértett az ötlettel, letelepedett mellém és elaludt. Lekapcsoltam a kislámpámat. Úgy éreztem, mintha csak egy pár másodperce hunytam volna le a szemem, mikor a telefonom rezegni kezdett. Felnyögtem, és elkezdtem tapogatni a jobb oldalamon. A fényesség miatt hunyorítanom kellett, mikor a telefont az arcomhoz emeltem.

Feladó: Lucy

„Holnap tali? X"

Elmolyosodtam mielőtt válaszoltam volna. Megírtam, hogy találkozzunk a helyi kávézóban. Nem vagyok oda a forró italokért, de nagyon jó gyümölcsös turmixokat készítenek ott. Charlotte és Zoe is csatlakozik majd hozzánk. Ekkor jöttem rá, mennyire is hiányoznak a barátaim. Sok minden történt, mióta legutóbb beszéltünk. Annyira el voltam foglalva Harryvel, hogy nekik még nem is mondtam, hogy most már a barátnője vagyok. Volt egy olyan érzésem, hogy pedig érdekelné őket a helyzetünk. Nagyon közel kerültünk egymással Harryvel. Persze ők nem tudnak semmit a múltjáról. De ezt meg akartam tartani csak a kettőnk titkának. Nekik nem kellett tudniuk az apjáról, és hogy miket tett. Harry megbízott bennem.

Mintha csak meghallotta volna, hogy róla gondolkozom. Mosolyogva olvastam az üzenetet, ami akkor érkezett.

Feladó: Harry

„Jó éjt, szépség! X"

Az egyszerű szavai megmosolyogtattak. És aznap este az álmaim kizárólag egy lélegzetelállító, göndör hajú fiúról szóltak.

***

Morogva fordultam meg az ágyon, mikor egy kéz a vállamnál fogva rázogatott.

- Bo!

- Ugh

Valaki szórakozottan felnevetett mellettem. Néhány másodperc kellett, hogy felismerjem a hangot, mielőtt szorosan megöleltem anyukámat.

- Anya! - mosolyogtam - Úgy hiányoztál!

Megpuszilta a fejem búbját, miközben öleltem. A következő egy órában ott ült az ágyamon, és beszélgettünk. A szürke kandúrunk összeggömbölyödött az ölében, miközben anya gyengéden simogatta. A beteg rokon, akit meglátogatott kórházban volt. Anya szerint körülbelül egy héten belül teljesen felépül. Ez volt az ő saját orvosi szakvéleménye. A távolléte azt jelentette, hogy vállalnia kell pár plusz éjszakai műszakot a helyi kórházban, ahol nővérként dolgozik. Szóval bár most itthon volt, a teste már átállt arra, hogy nappal alszik, és éjszaka dolgozik. Nem örültem neki, de nem igazán tudtam ellene mit tenni.

*** A szívószállal babráltam, miközben hallgattam a többiek beszélgetését. Az eszem közben máshol járt. Mikor felnéztem, Charlotte fejét megbillentve, kíváncsian rám nézett. Én kérdőn pillantottam rá mielőtt beszélni kezdett.

- Meddig mentél el Harryvel?

Szemeim tágra nyíltak meglepettségemben, és kínosan köhécselni kezdtem. Körbenéztem a kávéház többi asztalán, kétségbeesetten remélve, hogy senki nincs hallótávolságon belül. Arcom elpirult.

- Nem kell válaszolnod, csak kíváncsi vagyok - folytatta.

Ekkor már a többiek is figyelmesen vártak a válaszomra. Lucy szájába vette a szívószálát, és hangosan szürcsölt az italából. Az odanemillő hang kizökkentett egy pillanatra.