Dark Harry Styles Hun (befejezett)

15. Rész

Visszamentem a hálószobámba miután átöltöztem a fürdőben. Harry a könyökeire támaszkodott és közben nézett ahogy beléptem. A takaró lejjebb csúszott meztelen mellkasán, reméltem hogy alsóbb részein még mindig volt ruha. Utam az ágy felé vettem, Harry arrébb vitte a takarót hogy csússzak be. Meleg volt, de egyből libabőrös lettem mikor egy erős kar megragadott és közel húzott Harry testéhez. Pár perces csend után a gondolataim Harry lakására terelődtek. A szám úgy döntött hogy külön életet él, a szavak hamarabb kibuktak nem tudtam megállítani őket.

- Kik voltak azok az emberek veled a képen?

Éreztem hogy karja megfeszült a derekam körül. A téma valószínűleg megérintette belülről. Tekergőztem a karjában, arcunk közel volt a másikéhoz. Harry fürtjei a párnára konyultak, mindketten az oldalunkon feküdtünk. Zöld szemeivel bámult rám és éreztem hogy forró lehelet legyezi bőrömet. Már majdnem mondtam neki hogy ne aggódjon, de elkezdett halkan beszélni.

- Az anyukám és a nővérem, Jess.

Megjegyeztem magamban hogy ő és a nővére nem hasonlítanak egymásra egyáltalán.

- Gyönyörűek. Gyakran látod őket?

Ő finoman megrázta a fejét, tekintetét levette rólam. Biztosan valami nem volt rendben. A szenvedés szemeiben fájdalmasan nyilvánvaló volt.

- Harry. - Lassan visszafordította a fejét. - Mi történt?

Türelmesen vártam mert láttam hogy gondolkozik mit mondjon.

*Harry szemszöge*

Senki sem kérdezett róluk igazán ezelőtt. Bo kék szemeivel fürkészett, várt arra hogy mondjak valamit. Lehet hogy az alkohol hatása volt ami még folyt a testemben, de adott egy lökést ami nekem kellett, meglepődtem hogy a szavak csak ömlöttek a számból.

- Az a-apukám verte az anyukám. - Dadogtam.

Szeme megtelt aggodalommal.

- Megpróbáltam megállítani őt, de nem voltam elég erős hozzá.

Szemeim összeszorítottam a fájdalmas emlékek hatására. Anyukám sürgősen tolt be testvérem szobájába, kétségbeesett kísérleteket tett azért hogy távol tartson minket tőle. Emlékszem hogy Jess-el ültünk a padlón, nővérem karjaival körülölelt hogy megvédjen a földszintről felszűrődő hangoktól.

- De egy évvel később anya kidobta őt, elváltak és a bántalmazás megállt. Ezért nem hittem el amikor Jess egy rohadékkal kezdett el járni. Zúzódásokkal teli karjával jött haza és amikor megkérdeztem róla őt, azt mondta hogy elesett vagy beleütötte magát valamibe... elmondta nekem hogy szereti őt.

Visszanéztem Bo-ra, hosszú haját kifésülte az arcából. Gyönyörű szemeivel csak engem nézett, folytattam a beszélést.

- Jess hazahozta őt egy este.

*Visszatekintés*

Hátradőltem a kanapén, céltalanul kapcsolgattam a TV csatornákat, próbáltam nézni valamit. A foglalkozást egyből elfelejtettem amikor szándékosan hallgattam az előszobából jövő hangokat. Lehalkítottam a hangerőt, megpróbáltam különbséget tenni a beszűrődő hangok között.

- Az isten szerelmére, köszönj el és gyerünk. - Követelte.

Hallottam egy tompa puffanást, lábaim azonnal a zaj felé vittek. Megláttam hogy az ajtó felé húzza őt, csuklói szorosan a kezében voltak. Arcán megjelent a fájdalom, könnyek szöktek ki szeméből.

- Bántalmazol. - Suttogta.

Fejével felém nézett, gyorsan előre sétáltam.

- Szállj le róla! - Ordítottam.

Durván megragadtam a vállait, visszarántottam őt. Jess kiszabadult, testével a földre csúszott, fogta a sajgó csuklóit. Kezeimmel mérgesen megmarkoltam a pólóját és kivonszoltam. Nagyobb, erősebb voltam, mint amikor apám itt volt.

- Mit fogsz tenni, kölyök? - Gúnyolódott.

Nem gondolkoztam. Öklömmel belevágtam az arcába, újra és újra. Letoltam a földre, mielőtt rámásztam és ütöttem őt. Vér terítette be az arcát, ujjpereceim sötét vörösek lettek mikor visszahoztam az öklömet. Odaképzeltem apámat, ismételten levittem a karom, arra az időkre gondolva amikor azt kívántam bárcsak megüthetném őt, a férfire, aki régen szerette anyukámat.

- Harry! Állj le!

Az agyam nem fogadta be a hangokat amíg anyukám nem próbált lerángatni.

- Harry, szeretem őt. Hagyd abba! - Nővérem sírt.

Én továbbra is ütöttem, amíg a karom fájt, a légzésem szabálytalan volt. Felálltam, nem voltam képes ránézni a "darabokban maradt" srácra a füvön. Fejem anyukám felé fordítottam, szorosan tartotta nővérem aki zokogott.

- Anyu.

Elindultam felé, de ő hátralépett. A fájdalmat amit éreztem, ahogy felismertem a félelmet a szemében szinte elviselhetetlen volt. Félt tőlem.

- Kérlek anyu. - Könyörögtem.

De ő csak megrázta a fejét, sietősen bevitte a nővéremet a házba.

*Visszatekintés vége*

Feszülten néztem Bo arcát, mialatt feldogozza amit mondtam neki. Nem mozdult a helyzetéből, még mindig mellettem könyökölt.

- Majdnem megöltem őt a hátsó kertünkben. - Halkan beszéltem.

Ránéztem ajkaira amik ketté váltak, de egy szó sem jött ki rajta. Idegesen babrált az ujjaival.

- Ez megijeszt téged?

Szívem megszakadt, Nem reagált.

- Megijesztelek?

- Nem. - Nem habozott válaszolni.

Éreztem hogy megszorította a kezemet. Kezem ökölbe szorítottam, de ő óvatosan szétfeszítette.

- Én csak meg akartam védeni őket, mindkettőjüket biztonságban tudni. - Megálltam. Testemmel közelebb hajoltam az övéhez.

- Azt akarom, hogy mindig biztonságban legyél. - Suttogtam.

Amint elhúzódtam, észrevettem hogy lecsukta szemeit. Kinyitotta őket újra, lassan felhozta kezemet a szájához. Puha, meleg ajkaival finoman végigpuszilta ujjpereceim, végig tartotta a szemkontaktust. Engedtem neki hogy gyengéden oldalba lökjön, a hátamon feküdtem. Testével tétován mozgott, így rám tudott ülni lovaglóülésben. Az ő kis kezei járták a mellkasom, mielőtt lehajtotta volna a fejét csókokkal árasztotta el a bőröm. Megugrott egy kicsit mikor kezeimet a csípőjén pihentettem. De tovább folytatta akciót, ezalatt én a hüvelykujjaimmal kis köröket rajzoltam meleg bőrébe a pólója alatt.

Nem emlékszem mikor volt utoljára valaki ilyen gyengéd és óvatos velem. Rendszerint durva körmök és fogak nyomait hagytuk egymás bőrén. De úgy éreztem hogy Bo el akarja csókolni a fájdalmas emlékeztetőket, hogy elfelejtsem őket.

Bo meglepett engem amikor megtalálta az érzékeny pontom a nyakam jobb oldali kezdeténél. Torkomból mély nyögés jött ki. Ő azonnal elhúzódott; széles szemek kapcsolatba léptek az enyéimmel. Hosszú haja köré borult mikor tekintete visszament a területhez. Megfigyeltem őt amikor óvatosan lehajolt újra. Fejem kicsit oldalra döntöttem hogy több hozzáférést nyerjen. Ajkaim szétváltak, szemeim összeszorítottam, mialatt forró ajkai szívta gyengéden a bőrömet.

Kis idővel később elhúzódott. De előtte egy csókot helyezett a megsérült számra. Kezét tétován felvitte a hajamhoz, gondosan körbe körbe csavargatta a hajam ujja körül. Egy mély zümmögés elhagyta a számat mikor másik kezével átfésülte a hajam. Az izmok a testemben folyamatosan ellazultak Bo gyengéd érintéseitől. Éreztem hogy szempillái csikizték a bőrömet, utána mellém feküdt.

- Bo.

Kezemmel megfogtam a karját, magamhoz húztam őt. Feje mellkasomon pihent, közben karomat védelmezően a háta mögé csúsztattam. Nem volt kifogása ellene. Tetszett ahogy viselkedett a testemmel szemben.

- Értettem. - Csendesen beszélt a bőrömbe.