Dark Harry Styles Hun (befejezett)

36. Rész

Szívem vadul vert mellkasomban miközben közeledtem az öltöző ajtajához. Rettegtem attól hogy Harry hogyan nézhet ki a harc után. Akadozóan lélegezve kényszerítettem magam az előrébb haladásra. Tekintetem egyből Harry-n landolt. A szoba halványan volt megvilágítva, nehezen lehetett megkülönböztetni az arcát ahogy az egyik padon ült. Feje le volt hajtva, fürtjei homlokára omlottak.

- Harry. - Mondtam halkan.

Hangomra felemelte a fejét. Arca bal oldalán lévő jegekkel teli csomagot levette és maga mögé helyezte. A félelem jobban kezdett uralkodni bennem, nem tudtam, hogy maradjak-e. Megfeszültem hogy lássam őt az én pozíciómból.

- Gyere ide. - Rekedtes hangján utasított.

Ujjaimmal idegesen játszottam a hajvégeimmel, beleharaptam ajkamba ahogy óvatosan előre léptem. Fürtjei izzadtak voltak, hozzátapadtak homlokához miközben felnézett. Azt hittem ő is legalább olyan óvatos volt mint én. Felkészítettem magam a legrosszabbra, de megjelenése meglepett. Igen véres volt és kissé zúzódásos, de messze volt azoktól a képektől amik a fejemben kínoztak.

Harry kíváncsian kukucskált ki fürtjei mögül. Majdnem úgy tűnt mintha visszatartaná a lélegzetét, várva a reakciómra. Egy hatalmas kéz volt kinyújtva elém, rögtön el is fogadtam a gesztust. Harry kuncogott mikor ráültem lovaglóülésben. Azonnal arcához nyúltam, kezemmel végigsimítottam, ellenőrizve hogy megsérült-e. Hátrafésültem nedves haját. Mindvégig nem vette le rólam fagyos tekintetét. A vér maszatos volt az egész arcán az orrától kezdődően, de nem volt eltörve.

- Bo.

Érintésem levittem mellkasára, kissé elhajoltam, Harry kezei tartották hátam alsó részét, mialatt megnéztem hasát. Megrezzent picit, felnéztem az arcára. Közelebb húztam karjait, kezeit tartottam az enyéimben, megvizsgáltam hosszú ujjait.

- Bo, jól vagyok. - Nevetett.

Tartottam állát, jobbra, balra mozgattam fejét figyelmen kívül hagyva megjegyzését. Gondolom úgy vélte jobb ha hagyja hogy folytassam a vizsgálódást. Harry mosollyal ült az arcán mialatt folytattam akciómat.

Összeráncoltam szemöldökeimet mikor megrándult, hüvelykujjammal végigsimítottam telt alsó ajkán. Nyilvánvalóan sajgott még az ütéstől. Közelebb hajoltam hogy adjak egy puha csókot a sérülésre. Harrynek nem volt ideje válaszolni mert hüvelykujjam ajkai elé raktam.

- Mit csinálsz? - Kérdezte.

- Leellenőrzöm hogy meg van-e minden fogad. - Válaszoltam.

Megragadta a csuklóm, játékosan szopta majd kihúzta.

- Ezért van a fogvédő. - Nevetett.

Harry vigyorgott rám hogy megmutassa fehér fogait. Pimasz mosolya bebizonyította hogy egyet sem veszített el.

Sóhajtottam a megkönnyebbülésemben, fejem lehajtottam vállára mialatt átölelt. Nem érdekelt a lecsorgó verejték a mellkasán, csak ölelni akartam őt. Tudni, hogy biztonságban van.

- Istenem. Sosem féltem ennyire eddigi életem alatt. - Motyogtam izzadt bőrébe.

Egy puszit nyomott a fejem búbjára, miközben ragaszkodtam hozzá. Nem voltam benne biztos hogy meddig maradtunk ebben a pozícióban. Én csak örültem hogy magánál van és beszél. Az a gondolat hogy mi történhetett volna, kényelmetlen érzéssel töltött el. De nem töprengtem el hosszan rajta, tudván hogy megint könnyekben törnék ki. Nem hinném hogy többet tudnék sírni.

- Nem akarod tudni hogyan csináltam? - Kérdezte halkan.

Megforgattam szemeim, fiúk és az egojuk.