Dark Harry Styles Hun (befejezett)

16. Rész

Kipattantak a szemeim, és felültem az ágyon a mennydörgés hangjára. Fényes villanás világított be az ablakon, amit csak egy vékony függöny takart. A hirtelen mozdulatomra valami elkezdett mozgolódni mellettem. Harry. Megkönnyebbülten sóhajtottam, örülve, hogy felébredtem abból a szörnyű álomból. Alvás közben az este korábbi eseményei játszódtak le a fejemben.

A testem ellazult, megnyugodtam, hogy nem mozdulatlanul fekszik egy sötét sikátorban, ahogy a rémálmomban tette. Elkezdtem félni, ahogy kint továbbra is folyamatosan villámlott. Harry gyönyörű arca egy pillanatig volt látható, aztán a szoba ismét komor sötétségbe merült.

Még a halovány fényben is láttam, hogy a göndör fürtjei szétterültek a párnán. Hosszú szempillái az orcáján pihentek. Szemeim az ajkaira tévedtek, az alsó még kissé duzzadt volt a verekedéstől. Sosem láttam még ilyen nyugodtnak. Még akkor is, ha a mellkasa folyamatosan fel-le mozgott, vagy néha megrándult az ujja.

Ismét eltűnődtem azon, amit mondott nekem mielőtt elaludtunk. A szívem is belefájdult az egyértelműen fájdalmas emlékébe az édesanyjáról és a nővéréről. Az ujjaim kíváncsian érintették a takaró alól kilátszódó meleg bőrt a hasán. Az érintésem finoman vándorolt fel a mellkasára, majd állt meg a nyakánál. Az ujjbegyemmel éppen csak megsimítottam az ajkait, mielőtt kisimítottam a haját a homlokából.

Próbálta megvédeni őket. Anyukája reakciója szétszakította belülről, kétségbeesetten próbálta biztonságban tartani őket, de az erőszakos cselekedetei inkább megrémítette, mintsem megnyugtatta volna őket. Az biztos, hogy Harry nem bírná még egyszer elviselni, hogy olyat éljen át, mint, amit a szüleinél látott. Ezért támadta meg a testvére barátját is.

Nem akartam mentséget keresni az erőszakos viselkedésére, de már megértettem az okát. Kezdtem azt hinni, hogy Harry cselekedetei felém nem olyan dolgok, amitől félnem kellene. De azért még mindig egy kicsit ijesztő volt. A gondolataimat hirtelen félbeszakította, mikor Harryt felkeltette a hangos időjárás odakint. A keze azonnal megtalálta az enyémet, magához húzott miközben nagyokat szuszogott.

- Harry, ez csak a vihar - suttogtam, és próbálta megnyugtatni.

Karjait védekezően körém fonta. Az ujjaimmal köröket rajzoltam a meztelen bőrén, és éreztem, ahogy az izmai ellazulnak.

***

Hunyorogtam, mikor a fény beszűrődött függöny szélén. Harry még mindig aludt, a szája finoman szétnyílt, ahogy a mellkasa emelkedett és süllyedt. Óvatosan lehámoztam a karját magamról, és kimásztam az ágyból. Harry a hasára fordult, az arcát a párnába nyomta és halkan horkolt. Csendesen kivettem a fiókokból a ruháimat.

Hátranéztem a még mindig alvó alakra az ágyamon, mielőtt becsuktam a fürdőszoba ajtaját. Megmosakodtam és gyorsan átöltöztem. Megnéztem magam a tükörben, és a hosszú, még nedves hajam hátradobtam a vállamon. Kinyitottam az ajtót, de kicsit elszomorodtam, amikor az ágyra néztem. A lepedő gyűrötten hevert a matracon. Harry nem volt sehol. Elment.

Az ágy végén ültem, és visszadőltem a paplanra. Egy pár perccel később a telefonom elkezdett rezegni. Elmásztam a táskámig, amit az ajtónál hagytam, elővettem a telefonom és megnyitottam az üzenetet.

Feladó: Harry

„Holnap este 9-re legyél kész, megint elviszlek valahova. Vegyél fel egy ruhát a kedvemért. x"

*Következő este*

Harry egy másik klubba vitt, ami messzebb volt, a város másik végén. Itt is úgy tűnt gyakori vendég volt, a kidobó felismerte és beengedett minket a sorban álló emberek előtt. Egy erős kar karolta át a vállam, és húzott közelebb magához.