Dark Harry Styles Hun (befejezett)

35. Rész

Kívülről az épület elhagyatottnak tűnt. Harry szorosan fogott mialatt beléptünk, karját védelmezően ráhelyezte a vállamra. Meglepődtem azon mennyi ember volt jelen; néhányan sok szerencsét kívántak Harrynek, támogatásukat kifejezve ezzel.

Nem kedveltem a környezetet. Hideg volt. A piszkos fehér falak nem voltak bizalomgerjesztőek, én csak ültem a teremben mialatt Harry és csapata vonult fel a harchoz. Csendben maradtam az egész út alatt a borzasztó épületig, képtelen voltam bármit is kinyögni ami Harrynek segítségére szolgált volna. Úgy gondoltam jobb ha nem is mondok semmit, minthogy folytassam az aggódásom kifejezését, amit a kezdetektől érzek ezért a gyönyörű göndör hajú srác iránt. Az autója hátuljában átöltöztem a munkaruhámból, a sötétített ablakok egyfajta pajzsként működtek a bámészkodók ellen. Bármely más helyzetben valószínűleg szemtelenül lesett volna, de tekintetét a mobiljára szegezte mialatt várt. Az asztalon ültem a sarokban, lábaim lógattam és közben figyeltem a teremben a mozgolódásokat. Néhányan Harry barátai közül szétszóródtak, helyet foglalva a kopott kanapén a fal mellett. Harry folyamatosan felém pillantott mialatt egy öregebb férfival beszélt, majd kimentette magát. Szemeimmel tanulmányoztam őt miközben közeledett felém. Kíváncsian nézett, utána Tomot hívta. Gyorsan jött is, tekintetét Harryről rám szegezte.

- Tartsd szemmel őt. - Mondta Harry óvatosan Tomnak.

Összeráncoltam a homlokom mikor az átmeneti helyem elfoglalta egy másik test. Nem kellett hogy bébiszitterkedjen felettem. Harry birtoklási vágya már-már fojtogató volt. 18 éves vagyok az isten szerelmére. Megugrottam, amikor valaki szólt hogy a meccs 15 percen belül elkezdődik. Harry eltűnt, valószínűleg egy utolsó buzdító beszélgetés miatt, Tommal maradtam ott.

- Jól lesz majd, Bo.

Megfordultam hogy szemben legyek vele.

- H-Honnan tudod? Nem hiszem el hogy engedted ezt neki!

Tomnak nem volt ideje válaszolni, négy srác lépett be a terembe. Az ugratásuk megtöltötte a kis helyiséget. Lemásztam az asztalról, a terem másik végébe sétáltam. Tom figyelme rám irányult.

- Merre mész? - Kérdezte.

- Vízért.

Bólintott, követte a mozdulataim a víztartály körül. Kivettem egy műanyag poharat, a szórófej alá helyeztem, majd lehúztam a kart. A hideg folyadék megtöltötte az átlátszó tartályt és Tom felé fordultam. Tekintetével kíváncsian fürkészett, gyengén rámosolyogtam számhoz emeltem a poharat. Elégedettnek tűnt és visszafordult a fiúkhoz. Néhány másodpercig álltam, addig amíg megbizonyosodtam arról hogy figyelme teljesen elterelődött rólam.

Az egész műanyag poharam oldalt hagytam, ki akartam használni a lehetőségem hogy kiszökjek a jobbomra lévő ajtón. Jobbra, balra néztem a folyosón. Nem tudtam hogy merre megyek, az egész épület új volt nekem. Pörgött az agyam, utána gyorsan eldöntöttem hogy balra megyek. Nem kellett sokat sétálnom, egy nyitott ajtón áthaladtam, hangos hangok visszhangoztak a szobában. Ő volt az, a pasi aki Harryvel fog harcolni, neki kellett lennie. Nem kopogtattam, csak berontottam. Pár férfi arccal felém fordult, kissé meglepődtek a jelenlétem miatt.

- Kisasszony, maga nem lehet itt.

Figyelmen kívül hagytam az irritáló hangot, az előttem álló izmos pasira koncentráltam. Ült, kortyolt egyet az üvegéből, mialatt engem bámult. Sötét haja majdnem le volt borotválva, tetoválások díszítették lefele egyik karját. Vizsgálódásom félbeszakadt, mikor megszólított.

- Mit tehetek érted kedves? - Mosolygott.

Arckifejezése messze volt a megnyugtatótól.

- Mondd le a harcot. - Követeltem.