Dark Harry Styles Hun (befejezett)

25. Rész

*Bo szemszöge*

- Csak lezuhanyozom, és átöltözöm. Nem tart sokáig - mondta, majd megpuszilta a fejem búbját.

Ott maradtam, és néztem hogyan edzenek, míg be nem fejezték. A csarnok szinte üres volt, már a gépeket is elpakolták. Harry nyilvánvalón élvezte a munkáját. De volt egy olyan érzésem, hogy inkább vágyott a ringbe, ahelyett, hogy az oldalvonalról figyelje az eseményeket. Viszont azon nem lepődtem meg, hogy nem hagyták harcolni. Kirázott a hideg, ha belegondoltam, hogy nézne ki az ellenfele egy küzdelmük után.

Láttam, ahogy egy pillanatra felém fordul. De meglepődtem, amikor gyorsan újra megfordult. Harry teste a falnak nyomott. Nagy zöld szemei szikráztak, miközben a csípőmet tartotta. Forró leheletét éreztem magamon, sötét tincsei csiklandozták az arcom mikor ajkaival a fülemhez hajolt.

- Persze csak, ha nem akarsz velem jönni és segíteni - suttogta csábítóan.

Rekedtes hangjába beleborzongott az egész testem. Igyekeztem összeszedni magam. Harry mindig ezt váltotta ki belőlem. Kuncogtam, mikor orrával a nyakamat súrolta, és eltoltam magamtól.

- Oké, oké. Várj meg itt, drága! - mondta nevetve.

***

Harry szemszöge

Felvettem a táskámat, leellenőriztem minden nálam van-e, aztán kiléptem az öltözőből. Bo ott volt, ahol hagytam, de most Tom is ott ült mellette. Nem vették észre, hogy ott állok az ajtóban. Beszélgettek, Tom ivott az üvegéből, és néztem, ahogy Bo a szájához emeli a kezét, és próbálja visszafogni a nevetését valamin, amit Tom mondott neki. Megfeszült az állkapcsom. Nem tetszett, amit láttam. Bo az enyém.

Félénken Tomra mosolygott, az arca kissé elpirult. A táskám egy puffanással a földre esett, mindketten hirtelen felém fordultak. De egyikük sem távolodott el a másiktól. Odasétáltam hozzájuk. Bo felém mosolygott, de az én figyelmem Tomra irányult.

- Minden oké, haver?

Feszesen bólintottam.

- Bo, megyünk - mondtam neki.

Nem vitatkozott, csak a vállára kapta a táskáját. Tom gyorsan felállt mellém. Amikor a kezét nyújtotta, hogy segítsen neki, nem tudtam megállni, hogy ne szorítsam ökölbe a kezem. Kétségbeesetten próbáltam nyugodt maradni Bo kedvéért.

- Majd én - mondtam szigorúan.

Tom zavartan ráncolta a homlokát, de visszahúzta a kezét.

- Harry? - nézett rám kérdőn Bo.

Megfogtam a kezét, és magam mellé húztam. Alig volt ideje elköszönnie Tomtól mielőtt az ajtóhoz vezettem, felkaptam a táskámat, és kiléptünk az épületből. Gyors léptekkel tettük meg az utat a kocsimig. Már sötétedett, és elkezdték felkapcsolni az utcai lámpákat.

- Harry, mi a baj?

Éreztem, ahogy Bo húzza a kezem, és próbál megállítani. A táskám lecsúszott a vállamról a földre. Meglepődve levegőért kapott, mikor a csípőjénél fogva felültettem a motorháztetőre. Lábai lelógtak az autó szélén, én pedig a testemmel elhelyezkedtem a combjai között. Levettem a táskáját, és mellé tettem. Megragadtam a csuklóját, és a számhoz emeltem. Nedves csókokat nyomtam a puha bőrre. Egyre hevesebben lélegzett az érintésem hatására. Szigorúan néztem rá.

- Tetszik neked? - kérdeztem két csók között.

- M-Mi? Kicsoda?

Elvigyorodtam, tudtam, hogy a tettemmel összezavartam minden gondolatát. Testemmel közelebb hajoltam, a szabad kezemet a lábára tettem. Lassan futtattam végig az ujjaim fel és alá a combján, néha meg-megszorítva azt.