Dark Harry Styles Hun (befejezett)

54. Rész

Louis szemszöge

- Barátként mondom neked, hogy egy érzelgős idióta vagy.

A sörös üveggel játszottam, és észrevettem, hogy a belsejében lévő folyadék elkezdett fogyni. Nem nagyon bíztam abban, hogy Niall hoz egy másik üveggel. Teljes csábítómódba kapcsolt, ahogy próbált tőlünk jobbra sikertelenül felcsípni lányokat.

- Miért? - kérdezte Harry nevetve.

- Láttad magadat mostanában? Megváltoztál.

- De szerintem ez nem olyan rossz dolog. - válaszolt. - Egészen tetszik.

Harry meggyengült, és ez miatta volt. A kicsi, őzike szemű Bo miatt.

- Kezdesz ellágyulni, haver. Senki sem fog téged komolyan venni, ha így folytatod.

- Nem vagyok olyan könnyű eset. - szinte vicsorgott tiltakozásában.

Elmosolyodtam, ahogy szilárdan megöklözte a vállamat. Megszorítottam az üvegemet, hogy megmentsem a maradék alkoholt. A régi Harry még mindig ott volt, talán eltemetve néhány rózsaszín szívecske és istenverte virág alatt. De nem hinném, hogy igazából bármikor is maga mögött tudná hagyni, nem, ha ennyi nyers érzelem van benne. Tudtam, mik folytak a házukban, amikor kisebbek voltunk. Azokat az emlékeket nem tudod csak úgy eltemetni, akármekkora is a gödör vagy az ásó.

- Nem vesztettem el valami csoda folytán a képességemet, hogy betörjem az arcod. - folytatta Harry.

El is felejtettem, milyen könnyű őt felcukkolni. Laza srác volt, akivel könnyű volt kijönni, de ha a megkérdőjelezed, hogy behúzna-e egyet, egy másodpercen belül a padlón leszel. Sokáig tartana a felépülés. Láttam már erre példát korábban is.

- Azt nem kétlem. - nevettem kissé.

Nem fogadta el a sört, amit felajánlottam, hogy hozok neki. És amikor visszamentem hozzá, kissé már imbolyogva és zavartan, meg tudtam mondani, hogy őt nézi. Kicsit álltam ott, néztem, ahogy nyíltan figyeli a lányt, aki óvatosan lábujjhegyen lépkedett a medence szélén. A lány nevetett, mikor Hayley a vízből szólongatta, és néha-néha játékosan lefröcskölték egymást.

Meglepődtem, mikor Bo kissé megingott, és Harry megrándult a székében, mintha csak ugrásra készen állna. Bo visszanyerte az egyensúlyát (vagy annak hiányát), és lábujjhegyen lépegetett tovább. Biztos megérezte Harry aggodalmát, és egy apró mosollyal nyugtázta felé, hogy nincs semmi baja.

- Ez meg mi volt?

- Mi?- nézett fel Harry, és visszadőlt a székében, míg én is elfoglaltam újra a helyem.

Fejemmel Bo felé mutattam.

- Ó, Bo nem úszik túl jól. Csak.. Csak nem akarom, hogy beleessen a vízbe. - újra ránézett. - Majd később úszunk együtt.

A gondolatmenetemet azonban félbeszakították.

- Hé, Haz! - egy srác kiáltott a ház felől. - Nialler!

A kiabálásra Niall figyelme elterelődött az újonnan talált női barátaitól. Két ujját a homlokához emelve tisztelgett válaszul, mielőtt elbúcsúzkodott és csatlakozott Harryhez, aki bement a házba.

Utasítottak, hogy tartsam a szemem Bo-n. Szóval, amikor ő visszatért a székekhez, kaptam az alkalmon, hogy megkérdezzem a jövőbeli terveit, hogy látja magát öt éven belül és a szándékait Harryre vonatkozóan. Illedelmesen, persze.

- Szóval, te és Harry? - kezdtem.

Az enyémmel szembeni helyet választotta, és magához vette a tőlünk jobbra lévő kis kerti asztalról az italt, amit korábban ott hagyott.