05.-Coil

8.6K 508 28
                                    

Coil: Tekercs 

Rose Davis~

Csendesen lépkedtem a vizes avaron, miközben az egyik fülhallgatómon át élveztem a zenét, ami fülemben dübörgött. Megnyugtatott a zene, és imádtam, hogy senki sem zavart miközben hallgattam. A nap már javában kezdett felkelni, ezért úgy gondoltam előbb találhatok a házunkhoz. Ahogy lépkedtem, egyre erősebben éreztem azt a bizsergő érzést tarkómon. Biztos voltam benne, hogy ez a dolog nem véletlenül jelentkezett, és abban is, hogy Emerald-nak köze volt hozzá. Tudtam, hogy valahol a közelben bóklászott, és azt is, hogy hamarosan meg is fogom látni. 

A házunkhoz érve, felnéztem a hatalmas épületre, és csak bámultam, miközben a fülhallgatót kivettem és eltettem a mobilommal együtt. Ajkamba harapva lépdeltem a lépcsőhöz, majd ültem le rá. Fáradt voltam, mentálisan és testileg is. Kikészített a tudat, hogy egy félholt embert találtunk nem messze a házunktól, és az, hogy hegyet mászott pedig még jobban kíváncsiságot keltett bennem. Hogy miért? Mert a legközelebbi hegymászó terület, vagy tíz kilométerre volt attól a helytől ahonnét elhoztuk Liam-et. Hogy a fenébe mehetett el, úgy teljesen véresen és fájdalmakkal teli végtagokkal tíz kilométert? Nem értettem... nem tudtam hova tenni ezt a dolgot. 

Ahogy felnéztem kezeimből, egy éberen figyelő, rikító zöld szempárral találtam szembe magam. Nem csinált semmit, csak a bozótosból nézett rám. Pár pillanat múlva lefeküdt és fejét mancsaira hajtotta. Most miért ilyen szelíd? Csak bámultam Őt. Nem értettem miért érzem a bizsergést tarkómon akárhányszor megjelenik... sőt, azt sem értettem miért jött elő. Tekintete olyan volt, mintha vigyázna és óvna engem. De mitől? Nem tudott megvédeni senkitől sem, ha már a házban vagy máshol tartózkodtam az erdőn kívül. Észre sem vettem, hogy könnyeim megindultak. Sok volt ez nekem. Ez az egész amit láttunk. Elmorzsoltam egy-egy sós cseppet. Hallottam, ahogy nyüszít. Halkan, és szakadozottan, de mintha azt akarta volna azzal sugallni felém, hogy minden rendben lesz. Nonszensz mi? Már dolgokat is beképzeltem, pedig csak egy farkas feküdt, nemsokkal előttem. 

Mély levegőt véve felálltam a lépcsőről, majd a bejárati ajtó elé léptem. Már majdnem benyitottam, mikor hallottam ahogy robogott le valaki a lépcsőn. Hirtelen Emerald-ra néztem, majd vissza az ajtóra. Szemeim kitágultak, és sietősen a ház másik fala mellé simultam úgy, hogyha valaki kilép, ne lásson meg. Intettem Emerald felé, hogy bújjon el, és mintha értette volna, már nem is látszott ki a bokorból. Hallottam, ahogy apám a telefonba beszélt. Erősen artikulált, és valaki tudtára akart adni valamit. 

-Kell nekem az a tekercs John!-mondta és éreztem hangjában az élt. Sajnos azt nem hallottam mint mondtak a vonal másik végén, de mikor apám ismét megszólalt, mintha biztos lettem volna benne, hogy elutasították-Létfontosságú! Meg kell szerezned és kész!... Mondom hogy kell! Anélkül nem tehetek semmit sem!-hangja dühösen és csalódottan zengett. Láttam ahogy fel s alá járkált, majd felém vette az irányt. Azonnal felkapaszkodtam a falon, és csendben, hogy ne vegyen észre felmásztam. Szemem sarkából láttam ahogy felém közeledik-Sürgősen meg kell találnod. Hamarosan itt a telihold !-szólt még utoljára a telefonba, majd bontotta a vonalat. 

Milyen telihold? És miért kell neki egy tekercs? Egyáltalán milyen tekercs kell neki? Vagy mire kell neki az?  Ahogy láttam elég dühös volt amiatt, hogy nem szerezte meg. De vajon miért? Miért volt olyan mint egy őrült? Egyáltalán... kivel beszélt?

Felkapaszkodtam a szobám ablakába, és kinyitottam azt, majd bemásztam. Mielőtt a padlóra ugrottam volna, megláttam Emerald fénylő, zöld szemeit. Intettem neki egy utolsót majd szobámban landoltam...

~*~

-Minden rendben?-kérdezte Dawn-Liam miatt aggódsz?-vonta fel szemöldökét. Rá néztem, miközben a fal szélének dőltem, és vártam, hogy becsengessenek végre. Kezeimmel átfogtam térdem, majd lábaimra hajtottam a fejem. 

-...Is.-válaszoltam neki álmosan, és egy kicsit gorombán, bár nem szándékoztam az lenni. Ő is helyet foglalt mellettem, majd a lézengő diákokra meredt. 

-Akkor mi a baj? A szüleid megint...?-nem mondta ki, bár tudom mire értette. Megráztam a fejem. 

-Egyszerűen csak furcsák és kész. Mióta ismét suliba járok, mintha... megváltoztak volna. Mintha félnének a következményektől. Ugye... ugye nem szóltál apudnak a.... dolgokról?-néztem rá. 

-Dehogy.-horkant-Nem mertem.-mondta és kezét kezdte el vizsgálni-Tegnap felhívtam Newt-ot. Azt mondta, hogy Liam már jobban van. Eltörött a bal keze, és az egyik bordája megrepedt, de ezen kívül semmi komoly.-vázolta a helyzetet. Bólintottam. Beállt köztünk a csend. Én lehunytam a szemeimet, és próbáltam aludni, de azt hiszem ez nem az én napom volt. Valaki elém állt, ezzel eltakarva a napot. Felnyitottam egyik szemem, és Harry-n akadt meg a tekintetem. 

-Beszélhetnénk?-nézett rám. Dawn értetlenül nézett rám, de én csak felálltam a helyemről, majd Harry előtt elindultam. Utánam jött-Kérdezni szeretnék valamit.-fogta meg karom. Vissza néztem rá. Keresztbe fontam magam előtt kezeimet és úgy néztem rá-Tudod hogy merre van a Stone Circle?-kérdezte, bennem szinte megállt az ütő. 

-M... mi? D... de miért?-estem kétségbe. Az a hely egy furcsa mezőn van. Jártam már ott, de nagyon nehéz oda találni. Sőt... néha lehetetlen. Hogy miért? Nem mindig vannak a helyén a követ, csak a hatalmas fát látod a közepén. 

-Meg kell találnom valamit, ami azon a környéken lehet.-szorította össze állkapcsát. 

-Milyen eszement játékba mentél bele?-néztem rá döbbenten, bár egy kicsit vicces volt a helyzet. 

-Túl valóságosba.-lehelte maga elé. Szinte alig hallottam-Szóval el tudsz oda vezetni vagy sem?-váltott át ismét a kemény és kőszívű Harryre. 

-Sajnálom, programom van.-tértem ki a kérdés elől. Elindultam, de karom után kapott. 

-Muszáj megtalálnom azt a dolgot amit  ott rejtettek el.-szűrte fogai közt. 

-Miről beszélsz?-kérdeztem és erélyesen néztem rá. 

-Nem tartozik rád.-szinte köpte felém a szavakat. Felvontam a szemöldököm, és nem is foglalkozva vele tovább indultam el ismét. 

-Akkor ne várd el hogy segítsek, ha azt sem tudom miről van szó.-rántottam vállat. 

-Egy tekercset keresek.-szólt utánam, miután rájött, hogy szüksége van a segítségemre. Egy tekercs? M... mi? Mindenki egy tekercset keres mostanában? Csak azt reméltem hogy nem ugyan arról a papírról beszélt Harry, amit apám is meg akart szerezni. 

-Sötétedés után, a házunk előtt.-nyomtam a kezébe a címet, majd otthagyva indultam a termünk felé. Érdekes éjszakának néztünk elébe... ismét...


The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾Where stories live. Discover now