The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

54.-Lunar eclipse

Lunar eclipse: Holdfogyatkozás

Rose Davis~

Álmosan sétáltam az állatkórházban kialakított kis nappali felé, melyben egy konyha sarok és egy apró étkező asztal is helyet kapott. Ebből a megoldásból látszott csak igazán, hogy Newt elég sok időt töltött a munkájával, néha még az éjszakáit is itt töltötte. A lakásrészben mindössze egy szoba és egy fürdő volt, így elég szűkösnek bizonyult hatunk számára; mindenesetre Harry nem panaszkodott, hogy az ölében töltöttem a hajnal második felét. Már nem aludtunk többet, végigbeszélgettük azt a pár órát míg teljesen kivilágosodott.

Szóba került az északon töltött időszak, az mikor megmentettük Liam-et, sőt még Mary személyét is megemlítettük. Hihetetlen jó érzés volt végighallgatni azt, ki mit gondolt a helyzetről ki, hogyan élte meg a történteket. Csaknem mindenki őrültnek tartotta Harry-t mikor szembeszállt Einar-al és meg akart védeni tőle, ám a férfit kicsit sem nyomasztotta a dolog. Önfeledten nevetett velünk. Talán azért volt ez, mert nem szóltunk semmit sem a különtöltött időről arról, mikor Harry-t lelőtték. Talán a falka tagjai is tudták, hogy ez mindkettőnk számára fájó téma volt, éppen ezért nem firtatták a dolgot.

Louis egy szót sem szólt, csak hallgatott minket. Talán a szavaink végére rájött, hogy mégsem ismerte a történet minden részét, esetleg túl elvakult volt, mikor nem találkozott velünk. Nem kérdezgetett minket, sőt talán meg csak meg sem mozdult. Csaknem mindenki megbarátkozott vele, igen mondhatni azt, hogy Harry is. Egyedül én nem bírtam a szemébe nézni azok után amire rájöttem és a szavak után amiket nekem címzett.

-Nyúzottnak tűnsz.-hallottam meg Niall nevető hangját, mikor besétáltam a helyiségbe. Felvont szemöldökkel bámultam rá, karjaimat pedig összefontam mellkasomnál. Tettemre, egyszerűen csak feltartotta kezeit, mentegetve magát.

A sarokban megláttam Harry-t aki a falnak támaszkodott és engem nézett. Odalépkedtem alakjához, majd átkarolva mellkasát megöleltem Őt. Bőre hűvösebb volt mint szokott lenni, szorítása pedig gyengébbnek tűnt.

-Milyen halandónak lenni?-kérdeztem hozzábújva.

-Rosszabb mint emlékeztem.-kuncogott-Olyan, mintha megsüketültem volna, semmit sem hallok csak azt, ami a közvetlen közelemben van.-zsörtölődött. Muszáj volt elmosolyodnom nyavalygásán. Éppen annyira távolodott el tőlem, hogy ajkait az enyémekhez érintse, s csókra hívjon.

Nyelveink erotikus táncot lejtettek, karjaink pedig a másik testére fonódtak. Harry szorosan tartott magához, míg én tarkójára leérő hajszálaival játszottam. Ujjaim közé csavartam őket, majd aprót húztam rajtuk, melytől a férfi torkából apró morgások szakadtak fel. Kezdtünk belefeledkezni abba, hogy még másik három személy is tartózkodott a környezetünkben és egészen addig nem is érdekelt minket, míg valaki nem köhintett.

-Gyerekek, menjetek szobára!-szólt Liam nevetve. Pirospozsgás arcomat Harry mellkasába fúrtam, akin Niall egyik pólója volt tekintettel arra, hogy mi nem terveztünk itt lenni huzamosabb ideig.

-Fordulj el Payno!-húzta Liam agyát Harry. A göndör hajú férfi nevetett saját viccén, míg vérfarkas társa csak mosolyogva megforgatta a szemét.

-Ne játszatok, valami baj van.-lépett a helyiségbe Newt. Összevont szemöldökkel pillantottunk rá, várva mikor folytassa-Stig és Einar eltűntek.-mondta, belénk pedig idegesség költözött.

-Hogy érted, hogy eltűntek?-hallottuk meg azon a reggelen először Louis hangját.

-Alig fél órája hívtak, hogy itt vannak a ház előtt. Láttam leparkolni az autót, de mikor kiértem minden eltűnt. Egészen eddig kerestem Őket.-magyarázta. Harry karjai megfeszültek körülöttem, és erősebben szorított magához.