The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

70.- Pain

♥ Hey Lads! ♥

Meg is hoztam nektek a hetvenedik fejezetet! Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket és, hogyha ez így lesz akkor valamilyen formában visszajeleztek majd nekem. Sokat jelentene!

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a több mint 140 ezer megtekintést a rengeteg voteot és kommentet! Elmondani nem lehetne, hogy mennyire jól estek ezek. Köszönöm! ♥♥

Legyen nagyon szép napotok! ♥

Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♥

Pain: Fájdalom

Rose Davis~

-Mi a baj?-kérdeztem Harrytől félve. Mögém összpontosított, gyönyörű smaragdzöld kozmoszaival. Összepréseltem ajkaimat és gyorsabban kezdtem venni a levegőt, miközben arrafelé pillantottam, ahova a felettem időző. Mikor belenéztem a farkas sárgás íriszeibe a szívem az ezerszeresével kezdett el dobogni. Bántani fog minket?

Mintha Harry olvasott volna a gondolataimban, szélsebesen felpattant és engem is magával húzott. Nemsokkal később hátával találtam szembe magam, hiszen testével védelmezett a farkassal szemben, amely füleit hátracsapta és vicsorgott ránk. Szemem sarkából láttam, ahogyan Harry kivillantotta fogait, szemei pedig az eredeti helyet rikító zölddé váltak. Keze körbeölelte a csuklómat, így esélyem nyíl megpillantani hegyes karmait, amelyekkel készült ölni is azért, hogy megvédjen.

Felmorrant és az előttünk lévőre vicsorított, az pedig maga alá húzta a farkát, majd nyüszítve az erdőbe hátrált. Percek múlva is csak a hűlt helyét néztem, pont úgy, ahogyan Harry is.

-Vérfarkas volt?-leheltem, Harry pedig míg felém fordul, visszaváltozott. Annyira furcsa volt látni ezt a történést, hogy hirtelen ötletből vezérelve kezemet arcára szorítottam, és elbűvölve végigsimítottam rajta. Barátom a fejét kézfejembe hajtott, és lehunyta szemeit, pontosan azért, mert jólesett neki az érintésem.

-Nem.-suttogta hangja pedig olyan volt, mintha elkábult volna tettemtől-Egy közönséges farkas volt.-pillantott fel rám-De képes lett volna nekünk esni, és nem tudom miért.-ingatta meg a fejét, majd közelebb lépett hozzám és egy hosszú csókot nyomott homlokomra.

-Köszönöm, hogy megvédtél.-motyogtam. Már tudtam, hogy mit érezhetett amikor tenyeremet az arcára szorítottam. Pont ugyan azt a jóleső bénulást amit én, egy egyszerű szeretetteljes tettől.

-Ez a legkevesebb.-rántott vállat egyszerűen-Legalább van valami jó is abban, hogy farkas vagyok.-mondta, majd fejével arra felé intett, ahonnét jöttünk. Kézen ragadott, majd úgy sétáltunk az autó felé.

-Ne gyere nekem azzal, hogy nem hatott Newt keveréke, mert ez nem igaz. Hatott, csak várni kell...-motyogtam és csak remélni mertem, hogy szavaim igazak voltak-Newt szerint azért nem éreztetek fájdalmat az oltás után, mert a vérfarkasokra máshogy hat az ellenszer mint a hibridekre.-néztem fel rá.

-Akkor Newt miért vesztette el...-itt megállt mondandójában, majd meg sem szólalt addig, amíg el nem sétáltak mellettünk a turisták-Miért vesztette el félig a farkaslétét?-nézett rám azután miután hallótávolságon kívül estünk. Megrántottam a vállam.

-Fogalmam sincs.-suttogtam majd bepattantam az autóba, éppen úgy, ahogyan Harry is tette.

-Scott szerint idő kell ahhoz, hogy hasson.-indította be az autót-De már több hónapja, hogy megkaptuk az oltást, és semmi sem történt.-ingatta meg a fejét, miközben kifarolt az erdei útról, és áttért egy másikra.