The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

48.-Feelings

Feelings: Érzelmek

Rose Davis~

Apró puszikkal hintette be bőröm, miközben tehetetlenül sóhajtoztam alatta. Kezei bejárták testem minden egyes apró szegletét, melytől úgy éreztem, a Mennyországba kerültem. Közelsége megnyugtatott, de tűzet is lobbantott bennem, ahogy ajkai a bőrömet becézték. Hajába túrva élveztem cselekedetét, így kifakasztva torkából egy apró morgást. El sem tudtam képzelni mit kezdtünk el, de nem akartam abba hagyni, hiszen biztonságban éreztem vele magam.

Olyan csodálatos érzéseket keltett bennem minden egyes tette, amelyre még mindig nem találtam logikus magyarázatot. Egyszerűen úgy éreztem, hogy azon az éjszakán közelebb kerültünk egymáshoz, mint bármikor. Eddig is kötődtünk a másikhoz, de akkor olyasféle kontaktust vettünk fel, amelyet nem minden ember tapasztalhat meg. Az a pillanat mikor egybeolvadtunk, jobb volt, mint amit valaha elmertem képzelni.

Azok az állatias morgások, és nyögések amelyeket a fölöttem időző ember hallatott még jobban elindította bennem azt az érzést, melyről annyiszor beszéltek már. Még akkor sem riadtam vissza, mikor megláttam Harry rikító zöld szemeit, és megéreztem karmai hideg érintését karomon. Elégszer hallottam, hogy a hosszúra megnőtt körmei átlyukasztották a párnát vagy éppen a lepedőt, de egyszerűen nem bírtam foglalkozni vele. Csak a fülembe lihegő férfivel foglalkoztam, hiszen Ő jelentette nekem a Világot.

Ő volt az, akiért megérte élnem, és megérte elviselnem minden rosszat ami eddig velünk történt. Mert csak Ő számított senki és semmi más...

~*~

Harry csupasz oldalamat cirógatta, miközben csendben pihegtünk. Vágytól égő testeink összesimultak, miközben lehunyt szemekkel hallgattuk a csendet. Lélegzetvételeink halkan szólaltak fel, hiszen tüdőnk egyre több oxigénnel telt meg. Mezítelen bőrünk a meleg takaró alatt nyugodott.

-Lehet, hogy már késő, de be kell vallanom valamit.-hadartam, eközben Harry pillangóját rajzoltam körül, ami mellei alatt pihent belevarrva bőrébe. Megéreztem fejem alatt, erős szívverését, ezért felnéztem rá.

Összevont szemöldökkel kémlelt, de nem szólalt meg.

-Louis... majdnem megcsókolt.-vallottam be azt, amit már hónapok óta magamban tartottam. Tudtam, hogy késő volt elmondani, főleg azután ami történt közöttünk, de nem bírtam tovább néma maradni. Muszáj volt elmondanom neki, akkor is, ha ezek után hazugnak fog tartani, úgy, mint a testvérpár.

-Tudom.-válaszolta hirtelen, bennem pedig még a vér is megfagyott. Tessék?

-Ostobaság volt, hogy nem mondtam el és... várj... mi?-kaptam fel a fejemet. Halványan elmosolyodott.

-Tisztában vagyok vele, hogy majdnem megcsókolt. Newt látta, és hallotta mikor elutasítottad.-magyarázta. Szemeim nagyra nyíltak.

-Megkérted Newt-ot, hogy kémkedjen utánam?-borultam ki. Megingatta fejét és tovább cirógatta oldalam. Ellazultam érintésére, és szívem megremegett.

-Nem, szerettem volna, ha vigyáz rád a telihold idején. Elővigyázatos voltam.-magyarázta. Tekintetem tele volt hálával, ami Harry felé irányult. Már akkor is meg akart védeni mindentől és mindenkitől.

-Azt hittem teljesen kikészülsz tőle.-vallottam be őszintén. Bólintott.

-Akkor meg is tettem de aztán rájöttem, hogy nem haragudhatok Louis-ra, hiszen szerelmes.-mondta, bennem pedig megállt az ütő-Viszont mérges vagyok rád, mert éppen te ecsetelted azt, hogy mondjak el mindent, még azt is amiről azt hiszem nem érdekel téged. Reméltem, hogy te is hasonlóképpen viszonyulsz hozzám.-hangjában nem volt megvetés vagy düh, inkább egy kicsit csalódottnak tűnt. De ezt teljesen meg is értettem, mert én sem örültem volna ha nem avat be néhány dologba.