The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

15.-Help me!

Help me!: Segíts!

Rose Davis~

Elkésve léptem be a tanterembe, ahol is a történelem óránk folyt. Szomorú voltam, már-már csaknem összetört. Harry miért nem csókolt meg? És miért mondta, hogy nem teheti? Egypár dolog megfordult a fejemben, de ezek még nagyobb szívfájdalmat okoztak.

-Elnézést.-kecmeregtem hátra, a helyemre, és ültem le a padba, miután a tanár leteremtett a késésem miatt. Niall összevont szemöldökkel hátra fordult. Égszínkék szemeibe néztem, és valami furcsa csillogást láttam bennük, amit képtelen voltam hova tenni.

-Hol van a padtársa?-kérdezte a hölgy tanárunk. Felkaptam a fejem, és zavartan tűrtem egy tincset fülem mögé.

-N... nem tudom.-válaszoltam akadozva, és úgy éreztem bármelyik pillanatban eltudnám bőgni magam. De nem azért, mert Harry nem csókolt meg, sokkal inkább az volt a bajom, hogy tudtam, nem is akar semmit tőlem. Átcseszve éreztem magam, olyannyira, hogy nem tudtam figyelni az órán, csak a kusza gondolataimba temetkeztem.

Azért nem csókolt meg, mert nem tekint rám úgy, mint én őrá? Azért, mert nem kellek neki, sem mint Rose, sem mint egy lány? Azért mert nem dobban meg a szíve olyan erősen mint nekem, mikor a közelemben van?

A gond az, hogy akkor nekem erősebben zakatol mint egy gyorsvonat...

~*~

-Rose!-kiáltott utánam legjobb barátnőm mikor az utolsó óráról igyekeztem volna haza. Megfordultam, de még mindig sietősen akartam menni, hisz nem akartam találkozni Harryvel. Hogy miért? Egyszerűen csak nem tudtam volna a szemébe nézni.

-Igen?-kérdeztem tőle.

-Mi a baj? Egész nap furcsa vagy.-kérdezte értetlenül és mikor elém ért, összefonta kezeit maga előtt. Megráztam a fejem.

-Sajnálom, most nem érek rá fecsegni.-sóhajtottam-Majd megbeszéljük.-ajánlottam, mert ahogy a mobilomra pillantottam, észrevettem, hogy a buszom hamarosan érkezik.

-De sosincs időd.-mondta komoran. Lehajtottam a fejem és bólintottam.

-Tudom. De mit szólnál, ha majd megbeszélnénk nálunk? Gyere át mikor szeretnél.-mondtam, és otthagytam Őt. Rohantam a busz felé, és az utolsó pillanatban sikerült is felszállnom rá. A sorok között cikáztam, és amint találtam egy szabad helyet, azonnal el is foglaltam, majd kinéztem az ablakon. Nem kellett volna. Zsebre tett kezekkel ott állt Harry, és engem nézett. Egyenesen a szemeimbe bámult. Képtelen lettem volna elnézni, de az agyam győzött. Elpillantottam róla, és kezeimet vizslattam. A busz elindult, a szívem pedig egyre nehezebb lett...

~*~

Egy aszfalt úton lépkedve értem ki az erdőből miután letett a busz. Amint a házunkhoz értem, megpillantottam Dawn kocsiját és a mellette támaszkodó lányt. Ahogy meghallotta lépteim, egyből felnézett, és elmosolyodott. Mikor mellé értem, letettem a táskám a kocsi mellé, és az erdő felé intettem. Egymás mellett sétálgattunk.

-Mi történt?-kérdezte hirtelen. Beharaptam alsó ajkaim, és fogalmam sem volt, hogy elmondjam neki a történteket, vagy sem. De a legjobb barátnőm nem? Akkor biztos nem ítélne el emiatt... Igaz?

-Van egy fiú...-kezdtem volna, de képtelen voltam, hisz Dawn szemei nagyra nyíltak, és megállított.

-Milyen fiú?-a mosoly ajkain nagyon nagy volt. Tudtam, őrült volna annak, ha kiderülne volt valakim... de ez nem ment ilyen egyszerűen.

-Mikor kettesben maradtunk, meg akart csókolni... utána pedig elhajolt és azt mondta, nem teheti.-ültem le egy fa tövébe. Fejemet kezeimbe temettem, és gondterhelten felnyögtem.