The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

32.-Lupus

Lupus: Farkas

Rose Davis~

A meleg autóban ültünk, és a jeges aszfalton hajtottunk, ki tudja merre. A srácok nem jöttek velünk, hisz külön kocsiba szálltak, így csak ketten voltunk Harryvel. Kezemet néztem, és az ujjamon lévő gyűrűt forgattam. Annyira szép volt, mégis... annyira veszélyes is. Bevallom, megfélemlített a tudat, hogy árthatok vele a mellettem ülő férfinek is. Lehet nem volt a legjobb dolog elfogadni, de az ígéret amit a tárgyhoz fűztünk, megmelengette szívem, mert tudtam, ha szeretjük egymást, mindenre képesek vagyunk együtt.

Észre sem vettem, hogy leparkolunk, egészen addig, amíg Harry össze nem kulcsolta ujjainkat. Tekintetemet felkaptam Rá, és halványan bár, de elmosolyodtam.

-Innét gyalog megyünk tovább.-mondta, megszorította kezem, és kiszállt a kocsiból. Követtem, és ahogy kiértem a hűs időbe, megborzongtam. Leheletünk látszott a levegőben, így biztos voltam benne, hogy jóval a nulla fok alatt járhatott a hőmérő higanyszála.

Ahogy oldalra pillantottam, észrevettem a leparkoló terepjárót, és azt, ahogy a vérfarkasok kiszálltak belőle. Sam nem tartott velünk. Jobbnak érezte, ha a házában marad. Nem ellenkeztünk, elvégre ez a mi játszmánk, nem az Övé. Niall, Liam és Newt mellénk léptek, és mindannyian Harry-re szegezték tekintetüket.

-Az őrök figyelni fognak minket.-szólalt meg Liam. Láttam, ahogy a mellettem álló göndör hajú férfi összeszorította állát.

-Tudom. Velünk nem lesz baj, ellentétben Rose-al. Még sosem lépett ember a területükre.-gondolkodott hangosan. Kicsit megijedtem az utolsó mondattól.

-Einar nem fog örülni annak, hogy beakarjuk vinni a területére Rose-t. Szerintem képes lenne ránk küldeni a falkáját.-morgott Newt.

-Köztudottan emberutáló.-motyogta Niall.

-Ki az az Einar?-hangomat épp, hogy hallani lehetett.

-A Négy Falka alfája.-mondta Harry. Ereimben megfagyott a vér is. Tudtam, hogy Ő a leghatalmasabb alfa, akivel valaha is találkozni fogok, és ez megijesztett. Ő mindennek az irányítója. A Négy Falka irányítója.

Harry megfogta kezem, és magával húzott, be az erdőbe. Hamarosan elengedett, s elém lépett. Newt a hátam mögött volt, míg Niall a bal, Liam pedig a jobb felemen. Tudtam miért csinálták ezt. Így szinte minden irányból védeni tudtak, jöhetett akármilyen veszély is.

Csendben sétáltunk végig az erdőn. Lábunk alatt ropogott a hó, míg testünket átfújta a jéghideg sarki szél. Szívem vagy az ezerszeresével dobogott, mégsem bírtam megnyugodni. Tudtam, hogy így a környéken lévő összes vérfarkas meghall, de nem tudtam parancsolni magamnak. Ám ahogy megláttam Harry ijedt tekintetét, minden reményen megszűnt, miszerint túlélem a mai napot. Ahogy egy kisebb fák általi körhöz értünk, mindannyian megálltak. Nem láttam semmit sem Harry mögül, így elnéztem karja mellett.

Szemeim óriásira nyíltak, ahogy megláttam a vörös havat, amely a kör közepét színezte meg. Szinte rikított a mellette lévő fehér csapadék. De ahogy felnéztem a vérről, mögötte kirívó színes szemekkel találkoztam. Vérfarkasok.

Harry erős karjai maga mögé löktek, így engem csak pár pillanatig láthattak, ám emberi szagomat érezhették. Az előttem álló magas férfi, aki körbeölelt karjaival, mélyről jövő, torokhangú morgásokat hallatott, úgy, ahogy társai is. Newt megfogta kezem, majd hátrébb húzott. Láttam ahogy fejét ide-oda kapkodta, és felmérte, hogy mennyien vannak a nemvárt farkasok. Nem talált semmit, de így is túl sokan voltak ahhoz, hogy négyen elbírjanak velük. Ha jól emlékszem nyolcat számoltam.