The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

76.-Lucidity

♥ Szép délutánt, Lads! ♥

Meg is hoztam nektek a 76. részt, bízom benne, hogy elnyeri a tetszéseteket! Ha így lesz, akkor kérlek jelezzetek vissza valahogy, sokat jelentene! 

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a megtekintéseket, (ami már elérte a több mint 157 ezret!) a voteokat és a kommenteket! Elképesztően kedvesek vagytok, köszönöm! ♥♥

Legyen szépe napotok! ♥

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♥

Lucidity: Érthetőség (világosság)

Harry Styles~

Mikor egy elhagyatott erdei úton hajtottunk végig, kinéztem a mellettem lévő üvegen keresztül, és megpillantottam a vérfarkasokat. A vérfarkasaimat. Niall, Liam, Louis, Stig sőt még Einar is az autóval párhuzamosan futottak, és követték Scott szagát. A terv egyszerű volt, megtaláljuk, beadjuk neki az ellenszert, majd hazavisszük, hogy ismét ember legyen. Vagyis, egy mutáns ember... de ember és csak ez számított. 

Elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lehetett volna velük futni, kikerülni a túl gyorsan érkező, szabálytalanul nőtt fák sokaságát, miközben a bundámba tép a menetszél, és büszkén érezhettem volna a négy lábam alatt a talajt. Azonban ez, már rég nem az az élet volt, amiben tengettem a mindennapjaim, és bevallom, nem is kívántam volna vissza, még akkor sem, ha valójában rettenetesen hiányzott. Hiányzott a természetfeletti erő, gyorsaság, szaglás és látás, mégsem cseréltem volna le az életemet másra. Mert a tudat, hogy otthon várt Rose és a hasában növekedő kisfiúnk, kárpótolt minden elveszett érzékért. 

-Minden rendben?-kérdezte a mellettem ülő Newt. Irányába fordítottam fejem és bólintottam. Valójában nem volt minden rendben, mert rettegtem attól, hogy elvétem a lövést, és Newt-nak kell majd kilőnie Scottot egy olyan fegyverrel, amely nem az életét akarja megmenteni. Éppen ellenkezőleg. És nem csak az egyik legjobb barátom halála volt a kiváltó ok, amiért annyira féltem. Hiszen, ha ma úgy megyek haza a húgához, hogy nem sikerült a terv, és felborult minden, akkor tudom, hogy csalódást fogok neki okozni, sőt az is megeshetett, hogy meggyűlöl, mert elvettem tőle Őt. Nem akartam ezt, nagyon nem. 

-Igen. Beadjuk neki az ellenszert, feltesszük a platóra és már megyünk is haza. Sima ügy.-vettem egy mély levegőt, közben pedig elkanyarodtunk a falkától, mert Ők megtalálták Scottot, nekünk pedig indulnunk kellett arra a tisztásra, ahová majd kergetni fogják. Amikor megláttam az egykori legjobb barátom, összeszorult a szívem és ha tehettem volna Newt kezébe adom az egész felelősséget, amivel a többiek megbíztak. Viszont ez, abban a pillanatban lehetetlen volt. 

-Úgy beszélsz, mintha tényleg így is gondolnád.-szólt Newt, miközben erősen összpontosított az útra. Hátranéztem az ülésen pihenő fegyverekre, majd elszántan bólintottam. 

-Mert így is gondolom.-vezettem rá a tekintetem egy hatalmas tölgyre amely mellett elmentünk. Réginek tűnt, és öregnek, a tövében pedig számtalan állatot pillantottam meg. 

-A remegő kezed nem ezt tanúsítja.-világított rá, én pedig inkább keresztbe fontam magam előtt karjaim, hogy még véletlenül se láthassa tagomat. 

-Az utat nézd, és ne engem!-szóltam rá zavartan. Egyszerűen csak bíztam abban, hogy minél hamarabb vége lesz ennek az ördögi kőrnek, és ezzel az utolsó szánalmas tettemmel majd bezárul mögöttem ez a világ. Nem akartam már természetfeletti lenni, sőt még azt sem akartam, hogy bármiféle közöm is legyen hozzá. Azonban bajban voltam, mert a barátaim vérfarkasok voltak, a születendő fiam pedig hasonlóképpen ezt a fajt erősítette, pont úgy ahogyan én is. Mekkora klisé, nemde?